Földvári Katalin
Robin Hood a patikákban
A kormány befagyasztotta a gyógyszerek termelői árait 180 napra, azaz egy fél évre, ezzel igyekszik enyhíteni a betegek gondjait, illetve a kórosan alultervezett gyógyszerkassza terheit. A patikusok szerint a tizenöt százalékos árcsökkentés eredményeképpen nem a kormány, hanem ők fogják finanszírozni a betegek gyógyszerellátását, sőt még rá is fizetnek.
Medgyessy Péter látogatóban egy gyógyszertárban. Üdvözlet Fotó: MTIA kormány megérti a kisemberek gondját, a kormány Robin Hood módjára elveszi a gazdagoktól és odaadja a szegényeknek - nagyjából ez jön le a híradásokból a gyógyszerárak csökkentése kapcsán. A Magyar Gyógyszerész Kamara álláspontja ezzel szemben az, hogy az eddigi 13,8-14,2 százalékos árrés mellett a mostani 15 százalékos árcsökkentés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a raktáron lévő gyógyszereket nemcsak ingyen adják oda a betegeknek, hanem még rá is fizetnek, ezt a Kamara a március 25-én megtartott fórumán elfogadott kiáltványában meg is fogalmazta. A magyar egészségbiztosító rendszer amúgy is - nem éppen EU-konform módszerrel - a gyógyszertárakon keresztül támogatja a betegeket. Ők előlegezik meg a gyógyszerfogyasztás költségeit azáltal, hogy megveszik a gyártótól teljes áron, a receptekre pedig kiadják a támogatott áron, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) pedig utólag folyósítja a különbséget. Ez még az előző kormányzati ciklus „vívmánya”, korábban ugyanis az egészségbiztosító megelőlegezett számukra a költségvetésből egy bizonyos összeget, amiből gazdálkodhattak. A gyógyszertárak mára mind magánkézbe kerültek, a magánemberek keze nyomán pedig - az egészségügyben egyedülálló módon - EU-konform ágazattá nőtte ki magát a magyar patikahálózat. Ezért kell most „bűnhődniük”, hangzott el a Kamara március 25-én megtartott fórumán. A kormány ugyanis a költségvetés hiányát ebből a magánvagyonból törekszik kipótolni, az egészségügy átfogó szabályozása helyett. Az érintettek - amiből az egészségügyben meglehetősen sok akad - szerint az ágazatot olyan érdekek szövik át, amihez képest egyszerűbb a magánszféra megbolygatása.
A magánszféra bolygatása egyébként az adófizetők befizetéseivel kezdődik. Társadalombiztosítást mindenkinek kötelező fizetnie, ez azonban nem egyenesen a társadalombiztosító (TB) kasszájába folyik, hanem előbb a költségvetés részét képezi, itt döntik el, mennyi kerül át belőle az OEP-hez. A gyógyszerészek azzal érvelnek, hogy a rendszeresen alultervezett gyógyszerkasszát egyszerűbb lenne egyensúlyban tartani, ha az OEP nem gyógyszereket, hanem hatóanyagokat támogatna, ezzel ugyanis el lehetne kerülni, hogy az azonos hatású szerek közül a drágábbat kelljen támogatnia, amennyiben az orvos ezt írja fel a receptre. „Nem mi irányítjuk a gyógyszerfogyasztási szokásokat, mi egyszerűen kiadjuk a receptre felírt gyógyszert, és felvilágosítjuk a szerrel kapcsolatban a beteget, tehát a költségeket nem nálunk lehet megfogni” - foglalta össze a patikusok értetlenségét és elkeseredettségét egy újpesti gyógyszertár tulajdonosa a fórumot követően. Itt olyan aggodalmak is elhangzottak, miszerint alig egy hónappal a csatlakozás előtt kétséges kimenetelű egy ilyen árcsökkentés, hiszen az uniós gyógyszerárak jóval magasabbak, előfordulhat tehát, hogy mondjuk egy osztrák patikus magyar nagykereskedőknél vásárolja majd a készletét, vámmentesen hazaviszi, és otthon 40-50 százalékos haszonnal adja el. Ugyanakkor a kisebb települések kis gyógyszertárai a raktáron lévő, teljes áron felvásárolt gyógyszerkészletet most 15 százalékkal alacsonyabb áron kénytelenek értékesíteni, ami egy kis település kis forgalmú üzletét akár kétvállra is fektetheti.
A betegek költségeinek enyhítése tehát nemes törekvés ugyan, de sokba kerülhet.
