A magyarországi sorozatgyilkosok dicstelen táborába feltehetően „hurkos rémként” vonul be az elmúlt héten letartóztatott negyvenhárom éves E. Zoltán, aki a saját beismerő vallomása, illetve a gyanú szerint 1991-től öt személyt ölt meg a Veszprém megyei Szentkirályszabadján. Az áldozatok között volt nevelője és bátyja is, valamint három, nyolcvan év feletti idős ember.
Délelőtt kilenckor, a szentkirályszabadjai Szabadi büfében egy harminc év körüli férfi két rumos kóla között közli, hogy ő nem tud semmiféle E. Zoltánról, pláne, ha sorozatgyilkos az illető. A pult körül álldogáló munkások készségesebbek: megtudom tőlük, hogy Zoli az Ady Endre utcában lakott, és a faluban élnek a rokonai is, de közülük már többen elköltöztek. Többségüknél ez úgy értendő, hogy másik településre. Kettejüket azonban E. meggyilkolta. Saját beismerő vallomása szerint 1991-ben nevelőjét, a 85 éves V. Istvánt egy villáskulccsal ütötte agyon. Erre két komoly oka is volt: úgy tudta, a férfi egyszer megverte az édesanyját, továbbá azon is feldühödött, hogy pénz hiányában nem tudott elmenni a falu szüreti báljára. Az Ady Endre utcában többen elmondták, hogy az idős ember munkaadója is volt nevelt fiának, rendszeresen rábízta a ház körüli munkát, amiért rendesen fizetett. Az életével is, sajnos. Nyolc évvel később E. Zoltán és bátyja lakóházuk eladása kapcsán vitába keveredtek. E. a nézeteltérést rövid úton igyekezett rendezni: leütötte, majd puszta kézzel megfojtotta testvérét.
E. többször is összeütközésbe került a törvénnyel, börtönviselt volt, sőt a gyilkosságokkal összefüggésben is felmerült a neve - mindhiába. Margit néni, a gyanúsított szomszédja mesélte, hogy a férfi egy alkalommal felmászott a háztetőre, és elkezdte leszórni a cserepeket. A kiérkező rendőrök felszólították, hogy jöjjön le, mire ő úgy válaszolt: „Hülye rendőr, gyere fel!” Más alkalommal felgyújtotta a saját házát. „Gyakran lopott is az a gyerek, a pénzt meg eljátszotta a borozóba’. Játékgépezett meg biliárdozott. Azt mondják, a biliárdban mindig nyert” - állítja egy másik utcabeli.
Nevelője és bátyja után E. Zoltán még további három falubeli idős embert gyilkolt meg: 2002-ben a 88 éves H. Károlynét, majd tavaly júniusban a 83 éves J. Pált. Módszere mindkét esetben ugyanaz volt: az áldozatok nyakára tette a hurkot, a zsineg másik végét pedig a lábukra kötötte. Az idős emberek tulajdonképpen önmagukat fojtották meg. A gyanúsított a közönyösen előadott vallomásában azt mondta, ezt a „megoldást” a tévében látta. E. legutóbb március 6-án, egy szombatról vasárnapra virradó éjjel a szomszédos utcában lakó P. Károlynéhoz tört be. Előtte jócskán italozott, majd felhúzta azt a ruhát, amelyet más gyilkosságok elkövetése során is viselt. A házból összesen 154 ezer forintot és némi arany ékszert zsákmányolt. „Szombaton még itt járt nálam a Klári, dióbelet árult. Azt mondta, elég sok dió termett neki az idén, de nincs rá ereje, hogy bemenjen a városba eladni, ezért a falut járja végig. Másnap hallottam, hogy mi történt vele” - emlékszik
vissza Margit néni. Azt azonban nem gondolta, hogy E. Zoltán lett volna az elkövető, mert - mint megjegyezte - nem nézett ki belőle annyi észt, hogy egy ilyen gyilkosságot képes legyen kivitelezni.
Szentkirályszabadján a márciusi esetet követően elszabadult a félelem: az idős emberek személyi hívót vásároltak, vagy jobb híján baltát tettek az ágyuk mellé. Eközben a Veszprém megyei rendőrök - az Országos Rendőr-főkapitányság munkatársainak segítségével - nagy erőkkel megkezdték a nyomozást. A megyei rendőrkapitányságtól kapott tájékoztatás szerint több száz személyre vonatkozóan folytattak adatgyűjtést a nyomozók, majd pedig közel ötven lehetséges elkövető DNS-mintáját hasonlították össze a helyszínen talált nyomokkal. Emellett elkészítették az elkövető úgynevezett pszichológiai portréját is (lásd keretes írásunkat). A DNS-vizsgálat döntőnek bizonyult az ügyben, ugyanis a múlt héten őrizetbe vett E. Zoltán bűnösségére semmilyen más közvetlen bizonyíték nem volt.