Mérő Miklós
Válasz a dzsihádra

„Izraelnek joga van megvédenie a polgárait, de…”, ezt a félmondatot mondta a világnak szinte minden mértékadó politikusa az után, hogy értesült Ahmed Jaszin sejk, a Hamasz elnevezésű palesztin szervezet szellemi atyjának erőszakos haláláról. Mint ismeretes, a sejket a reggeli ima után, a gázai mecsetből kijövet az izraeli légierő helikopteréről kilőtt három rakéta egyikével ölték meg. Az iszlám világ felháborodása páratlan volt. Egy jelkép semmisült meg: a palesztin önállósodási mozgalom agresszív és kegyetlen szárnyának jelképévé formált, béna, imakendős, prófétaszakállú, gyenge hangú, ám annál erősebb akaratú alakja. 

Ahmed Jaszin sejk képmása egy Hamasz-iskolában. A terrorizmus jelképe volt Fotó: Reuters

Ahmed Jaszin a Hamaszt 1987-ben az úgynevezett első intifáda - felkelés - kitörése idején alapította azzal a céllal, hogy széles néprétegeket bevonva fegyveres harcot indítson Izrael megsemmisítése és az egykori Palesztina visszaállítása érdekében. E harc Jaszin szerint minden eszközt megenged a cél elérésére, beleértve az öngyilkos merényleteket is. Az ő buzdítására vált bevett harci formává az önrobbantásos, élő bombás merénylet módszere az egész iszlám világban. Jaszin sejk azt tanította, hogy aki a leendő Palesztináért saját életét feláldozva, annak „ellenségeit” önnön magával pusztítja el, az sahiddá, szentté válik, és az Édenkertben azonnal a hatalmas Allah lábainál foglalhat helyet. 
S míg a Hamasz-mozgalmat megteremtette - annak jelentős társadalmi és szociális feladatot is adva -, igen nagy sikerrel vegyítette a terrorizmust a szociálpolitikával. (Ebből a szempontból csak egyetlen emberhez hasonlítható: Adolf Hitlerhez.) Nem titok, hogy már a Hamasz által alapított és támogatott óvodákban sahid-jelölteket nevelnek. Az apró gyermekek fejére Koránból vett idézetekkel díszített kendőt kötnek, derekukra bombaövet tesznek, kezükbe pedig fapuskát adnak, hogy e harci díszekkel felszerelve gyakoroltassák őket később elkövetendő öngyilkos merényletekre. 

Olyan rigmusokat tanítanak nekik, amelyek a zsidó nép kiirtására, merényletek elkövetésére, buszrobbantásokra és a gyilkolás mindenféle módszerére biztatják őket. 
Jaszin sejket az izraeliek 1991-ben tiltott fegyverkereskedelemért és katonai szervezkedésért 13 évi börtönbüntetésre ítélték. 1997-ben azonban az izraeli titkosszolgálat, a Moszad két elfogott ügynökéért cserébe szabadon engedték. Szabadulását követően a Hamasz katonai szárnyát fokozott erővel ösztönözte izraeliek elleni terrorcselekmények elkövetésére nemcsak a palesztin területeken, hanem az izraeli nagyvárosokban is. Ezek szervezésében - azt nem is tagadva - személyesen is részt vett. A Hamasz számára folyamatosan gyűjtött pénzek elosztásáról személyesen döntött, gondoskodva arról, hogy a merényletekre mindig elegendő jusson. 1998-ban körutat tett az arab országokban, ahol az izraeli biztonsági szolgálat adatai szerint dollármilliókat gyűjtött, kizárólag a terrorcselekmények finanszírozására. 
A 2000-ben kitört második intifáda óta tömeges merényletek egész sora mögött állt. Likvidálásáról a legutóbbi, március 14-én, Asdód városában elkövetett kettős merénylet után döntött a jeruzsálemi biztonsági kabinet. Egyes vélemények szerint az akciót maga a miniszterelnök, Ariel Saron vezényelte. Saron ezt nem mondta, de nem is tagadta, viszont gratulált az akció végrehajtóinak. Hazugság volna azt állítani, hogy Jaszin sejk tervezett kivégzésével minden izraeli egyetértett. Elsősorban a baloldal legendás vezére, Simon Peresz ellenezte, de a magyar származású miniszterelnök-helyettes, Tomi Lapid is ellene szólt. Nem azért, mert Jaszin sejket szerették, vagy sajnálták volna, hanem azért, mert attól tartottak - amitől egy azonnali felmérés eredménye szerint az izraeli lakosság 78 százaléka is fél -, hogy a sejk halálát követően elszabadul a pokol, vagyis hogy megsokszorozódik a Hamasz és a vele egy követ fújó palesztin terrorszervezetek Izrael-ellenes tevékenysége. A legnagyobb izraeli napilap, a Maariv on-line változatán a Jaszin halálát követő harmadik órában már megjelentek azok a cikkek, amelyekben azt taglalták, hogy az akció miatt felmérhetetlen vérontás következik úgy Izraelben, mint a világ különböző területein az izraeli érdekeltségek és a zsidó közösségek körében. 
Jaszin állítólag ellenezte a külföldi akciókat, ő csak a volt Palesztinát megszálló zsidók ellen hirdetett háborút. Azt mondják, hogy nem támogatta az általános dzsihádot - a szent háborút - sem, és egyes vélemények szerint az úgynevezett „mérsékelt terroristák” táborába tartozott. Halála mindenesetre felbőszítette a világ mindösszesen egymilliárd háromszázmillió muzulmánját, az öntevékeny iszlamista mozgalmakat és szervezeteket pedig feltételezhetően egy újabb terrorhullám indítására bátorítja Izrael és szövetségesei, illetve barátai, valamint a világ zsidósága ellen. 
A következő Arafat lesz? E feltételezés nem alaptalan, hiszen az al-Kaida és a Muzulmán Testvériség elnevezésű nemzetközi terrorszervezetek már bejelentették, hogy izraeli és amerikai polgárok elleni támadásokkal bosszulják meg Jaszin halálát. A pakisztáni szélsőséges muzulmánok „Letörölni Izraelt a térképről!” feliratú táblákkal már hétfőn az utcára vonultak, az öszszes arab ország elítélte az izraeli akciót, Jasszer Arafat palesztin elnök pedig a világ összes országát arra szólította fel, hogy közösítsék ki Izraelt a nemzetközi szervezetekből. A sejk semlegesítésének módszerét minden ország elítélte.
Csak Izraelben voltak olyanok, akik a világhálón azt kérdezték, hogy mikor kerül a sor Arafatra? 
A palesztin elnök első megnyilatkozásában ugyanis már az Édenkertben látta a sahidot, a „szentet”, és háromnapos gyászt rendelt el a palesztin hatóság területén. A sejket több mint százezer palesztin kísérte utolsó útjára. „Mindnyájan jaszinok vagyunk, mindnyájan sahidok leszünk!” - kiáltották kórusban, és minden izraeli házat a halál házának neveztek. 
S bár az izraeli biztonsági szolgálat, a Sin Bét - miként többször hangsúlyozta - nem szándékozik Jasszer Arafatot is a célkeresztbe venni, a katonaság és a rendőrség már hetek óta gyakorlatozik arra az esetre, ha Jasszer Arafat is eltűnne az élők sorából. A Sin Bét feltételezése szerint ugyanis, ha a palesztin erőket összefogó Arafat megszűnik létezni, a Gázai övezetben kialakult káosz alatt a hatalmat a Hamasz ragadja magához. Kétségtelen, hogy Jaszin sejk likvidálásával az izraeliek a Hamasz erejét gyengítették. 
Saul Mofaz izraeli védelmi miniszter a világ felháborodása ellenére is bejelentette, hogy a biztonsági szolgálat változatlanul folytatja a palesztin terroristák elleni megsemmisítő akcióit. Vagyis nem szünteti meg a célzott támadásokat a kijelölt személyek ellen akkor sem, ha Jaszin likvidálása újabb erőszakhullámot vált ki. Pillanatnyilag teljes mértékben lezárták a palesztin területeket, a Gázai övezetből sem ki, sem be nem közlekedhetnek, a ciszjordániai térségeken megerősítették a katonai erőket, a palesztin városokat pedig körülzárták. De csúcskészültségben vannak az izraeli nagyvárosokban és az azokba vezető utakon is, az izraeli és palesztin területeket elválasztó kerítést pedig fokozott erővel építik tovább. 
Izraelben most tüntetések sorozata látható. Az egyik oldalon az izraeli arabok és a szélsőbaloldali zsidók, mint a „Békét most” nevű párt tagjai tüntetnek Jaszin megsemmisítése miatt, a másikon a Hamasz-terroristák áldozatainak családtagjai állnak az utcákon, hogy szimpátiájukat fejezzék ki a hétfő hajnali akció végrehajtása mellett. 
Hogy mindeközben Ariel Saron végrehajtatja-e azt a tervét, amely szerint megállapodás nélkül, egyoldalú döntéssel kivonja az izraeli katonaságot a Gázai övezetből, vagy sem - még nem lehet tudni. Ha további borsot akar törni a Hamasz orra alá, akkor igen. Az ugyanis azt szeretné, ha az izraeliek az ő akciói miatt menekülnének ki a palesztin autonómiából, nem pedig gesztusból és büszkén. De ebben az esetben Saron borsot törne a négyek: az Egyesült Államok, az ENSZ, az Európai Unió és Oroszország orra alá is, amelyek közös megegyezéssel, békeszerződéssel akarják megoldani a közel-keleti válságot.