Súlyos agykárosodást is szenvedett Umberto Bossi, Silvio Berlusconi kormányának intézményi reformokért és a közigazgatás decentralizálásáért felelős, hatvankét éves minisztere. Miután otthonában szívrohamot kapott, Bossit múlt csütörtökön szállították kórházba, állapotát illetően pedig már hétvégén hírzárlatot rendeltek el.
A fejlett északi országrész függetlenségét szorgalmazó, szélsőjobboldali Északi Liga (LN) első embere egykor még Padania Köztársaság létrehozását is zászlajára tűzte, a legutóbbi választásokon viszont már Olaszország föderalizációjának programjával, „gazdasági szeparatizmussal” és éles bevándorlóellenes retorikával hódította el az északi választók szavazatait. Szívinfarktusa előtt Bossi utoljára február végén vonta magára a figyelmet, amikor két ízben is a katolikus egyházra támadt. Először II. János Pál vívta ki a pártvezér haragját, amikor egy audiencia során a római egyházmegye papjaival tréfálkozva római dialektusban biztatta őket a további szolgálatra. Bossi pártja napilapjában a tőle megszokott provokatív hangnemben „nyugtalanítónak” nevezte az egyházfő viselkedését, és az észak-olasz dialektusok szótárát küldte neki ajándékba. Bár Olaszország egy emberként hördült fel az inzultus miatt, és vette védelmébe a pápát - akit a képviselőház elnöke szerint „mindenki szeret, hívők és nem hívők, északiak és déliek egyaránt” -, Bossi néhány nappal később tovább ment, és felvetette: vonják meg a jövedelemadó nyolc ezrelékét, amelyet az olasz költségvetés a katolikus egyház finanszírozására különít el. „El kellene venni a nyolc ezreléket az egyháztól, és megint mezítlábasokká tenni őket, megadva nekik a lehetőséget, hogy újra ferences barátok módjára éljenek. A vallás csak így menekülhet meg” - hangzott a reformügyi miniszter radikális egyházfinanszírozási reformjavaslata.
Bossi javaslatának tárgyától és hangnemétől a politikai elit ismét elhatárolódott, beleértve a miniszterelnököt is, aki egyházi elöljárókkal folytatott magánbeszélgetéseire hivatkozva kijelentette, hogy a mindenkori olasz kormány és a Szentszék, valamint az Olasz Püspökkari Konferencia kapcsolatai sohasem voltak jobbak, mint éppen most. A nemzeti méretű felhördülés dacára Bossi továbbra is makacsul támadott: „Én csak azt ismételtem meg, amit mindig is vallottam, hogy a szegények egyházát, a kisemberhez közel álló egyházat pártolom, nem pedig a nagyvilági egyházat, Marcinkus [az érsek a Vatikán Bank vezetője volt a nyolcvanas években], a P2 és a Parmalat egyházát.”