Kovács Klára
Mérlegen Bush négy éve

John Kerry massachusettsi szenátort kevés választja el attól, hogy kihívója legyen Bush elnöknek, és megméresse magát a novemberi választáson. Bár a hivatalos kampány még el sem kezdődött, Kerry eddigi szónoklataiból úgy tűnik, hogy elsősorban a Bush-adminisztráció gazdaságpolitikáját veszi célba. Simai Mihály professzor lapunknak úgy fogalmazott, ha George W. Bush elveszítené a választást, az - apjához hasonlóan - a gazdaságpolitikának lenne betudható. 

Bush kisiskolások között. Apró rajongótábor Fotó: Reuters

A választási kampány előestéjén úgy tűnik, az amerikai elnökválasztás a gazdasági kérdések körül forog. John Kerry demokrata szenátor tisztában van ugyanis azzal, hogy az amerikaiak ma is támogatják Bush elnököt az iraki háborúval és általában véve a terrorizmus elleni harccal kapcsolatban, ezért ezeket a kérdéseket nem feszegeti. A friss közvélemény-kutatások szerint a lakosság majdnem fele (44 százaléka) gondolja úgy, hogy a háború megfelelőképpen történt, viszont 39 százaléka ért csupán egyet az elnök gazdaságpolitikájával. Ez is azt mutatja, milyen súllyal esik latba a gazdaságpolitika megítélése az elnökválasztás során. 
Ha valakire, akkor Geroge W. Bushra igaz az az állítás, hogy kevés a négy év a hatalomban. Elnöksége alatt sem az iraki háborút, sem a terrorizmus elleni harcot nem sikerült megnyugtatóan rendeznie; emellett pechjére mandátuma kezdetére esett a gazdaság recesszióba süllyedése, amelyből a kilábalás első jelei éppen ciklusa utolsó hónapjaiban jelentkeznek, s a látványos eredmények törvényszerűen még nem érzékelhetőek. Ilyen sajátságos időszakban, - amikor a külső és a belső tényezők egyszerre nehezülnek el - nehéz gyors, látványos javulást produkálni a megmérettetés napjára. 
John Kerry lendületes kampányában Bush elnök szemére veti többek között a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb munkanélküliséget, a hatalmasra duzzadt költségvetési hiányt, a szociális problémák erősödését. 
Való igaz, hogy az amerikai gazdaság 1995 és 2000 közötti fellendülése után 2000 augusztusától megtorpant, és az elmúlt években egy sajátságos recesszió vette kezdetét. Kifulladt a fellendülést tápláló informatikai szektor növekedése, lényegesen visszaesett a gyáripari termelés, komoly zuhanás indult el az értékpapírpiacon (az értékpapír-tulajdonosok csaknem 1000 milliárd dollárt veszítettek rövid idő alatt). Mindez természetesen kihatott a jövedelmekre, a vásárlóerő alakulására, jelentősen csökkent a kiskereskedelmi áruforgalom, s mindezek miatt igencsak bizonytalan helyzetbe került az amerikai gazdaság - elemezte kérésünkre a jelenlegi helyzetet Simai Mihály akadémikus, az MTA Világgazdasági Intézetének kutató professzora. Ez a recesszió gyakorlatilag 2003-ban már véget ért és megkezdődött egy lassú, nagyon bizonytalan fellendülés. A Bush-adminisztráció a növekedés beindítása érdekében igen jelentős adócsökkentésbe fogott, ám költségvetési kiadásnövelést eredményező politikája a deficit számottevő növekedéséhez vezetett - tette hozzá. (Az amerikai költségvetés hiánya tavaly elérte a bruttó nemzeti termék 5 százalékát). Kellemetlen - tette hozzá -, hogy a fellendülés kezdeti szakasza nem hozta el a várva várt hatást, azaz nem járt együtt a foglalkoztatottság növelésével. Valójában ez ma problematikus kérdés, ami komoly bizonytalanságot jelent a lakosság körében is. Ma szakértők körében is igen nagy a bizonytalanság a tekintetben, vajon képes lesz-e a kormány a kialakult helyzet javítására. Nem szerencsés, de ezen a ponton kezdődött el a választási szezon, s ennek megfelelően John Kerry demokrata jelölt nagymértékben ki is használja ezt a helyzetet - állapította meg Simai. A lakosság véleménye jól mutatja, mennyire nem bíznak abban, hogy Bush képes lesz a gazdasági problémák kezelésére. Az elnök bizalmi indexe 39 százalékra esett, s egyes amerikai publicisták már arról beszélnek, hogy amint az idősebb Bush bukását nagymértékben a gazdaság helyzete idézte elő, a gazdaságpolitika lesz a felelős azért, ha a jelenlegi elnök nem tudja meghosszabbítani a mandátumát.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az amerikai gazdaság válságos állapotban lenne - fűzte hozzá Simai - a fellendülés megindult, elkezdődött egy lassú kibontakozás, tovább nőtt a termelékenység, ez pedig kedvezően hat a jövedelmekre. Sőt az elemzők szerint mérsékelt javulás várható a foglalkoztatásban is, s mindez a második félévben javíthatja az elnök esélyeit. 
Tény azonban, hogy a munkanélküliség lényegesen magasabb, mint 2000-ben volt: az akkori 4 százalékról tavaly év végére 5,6 százalékra emelkedett, és elérte a 460 ezer főt. Pozitív ugyanakkor, hogy az év elején újra csökkenni kezdett, ma már „csupán” 350 ezer amerikai keres munkát. Igaz ugyan, hogy a munkanélküliségi ráta jóval alacsonyabb, mint az Európai Unió tagállamaiban, de ez ügyben az amerikai közvélemény különösen érzékenyen reagál. Érthető is, hiszen ma az USA-ban érezhetően hosszabb ideig tart a munkakeresés, nehezebb elhelyezkedni, jelentős rétegek osztályrésze lett a tartós munkanélküliség. 
Annak ellenére, hogy a lakosság számára nincsen húsba vágó, napi probléma, az átlagembert olyan hagyományosan megoldatlan kérdések is foglalkoztatják, mint az egészségügy, a szociális kérdések. A lakosság hangulatát az iraki háború kimenetele és a konszolidálás kérdése is befolyásolja. 
Simai professzor hangsúlyozta, hogy a Bush-éra négy éve alatt az Egyesült Államok megőrizte gazdasági, katonai, politikai elsőségét a nemzetközi porondon. A választási időszakban felerősödő viták tehát nem ekörül forognak, hanem arra irányulnak, miképpen aknázhatja alá, illetve nehezítheti el a belső bizonytalanság az USA további fejlődését.