Oroszországban véget ért a választások előtti kampány, amelyben Vlagyimir Putyin gyakorlatilag nem is vett részt - mint négy évvel ezelőtt, most is inkább a konkrét eredmények prezentálására tette a hangsúlyt, ezzel is erősítve az oroszokban a régi dicsőség visszanyerésébe vetett reményt. A „reformokat és a fejlődést nem kellőképpen támogató” Kaszjanov-kormány leváltásánál nagyobb figyelem kísérte azonban a stratégiai atomfegyverek hadgyakorlatát, amelyhez hasonló nagyságúra nem volt példa az elmúlt húsz év során, és melynek kapcsán Putyin váratlanul azt a kijelentést tette, hogy Oroszország ezzel olyan szuperfegyvert mondhat immár magáénak,
mellyel a legfejlettebb államok sem büszkélkedhetnek.
A gyakorlatozások január 20-án kezdődtek, és körülbelül egy hónapig folytak; a fő szenzáció három földi stratégiai rakéta fellövése volt. Elsőként a Molnyija (Villám) rakéta indult az északi Pleszeck város kilövőállomásáról; feladata egy új katonai műhold üzembe helyezése volt. A másodikat a szovjet időkből ismert kazahsztáni Bajkonur közelében egy földalatti bázisról lőtték ki, míg a harmadik, a Pliszecktől mintegy 50 km távolságból, a Topol nevű mozgó rakétakomplexumról kilőtt interkontinentális ballisztikus rakéta egy kamcsatkai lőtéren landolt.
Putyin, aki személyesen is jelen volt a pliszecki bázison, rögtön a kilövéseket követően a következőképpen nyilatkozott: „Az orosz csapatok már a közeljövőben új stratégiai fegyverekkel lesznek ellátva, melyek képesek interkontinentális mélységben, hangsebességgel, nagy pontossággal célba érni úgy, hogy közben mind a magasságot, mind az irányt illetően manőverezni tudnak… Jelen pillanatban egyetlen más ország sem rendelkezik ilyen fegyverrel.”
Az első számú orosz tévécsatornán már aznap siettek hírül adni, hogy Oroszország bebizonyította: újra igényt tarthat a szuperhatalmi címre, hiszen az utóbbi idők legnagyobb hadgyakorlatán megerősítést nyert az a tény, hogy rendelkezik olyan fegyverrel, ami által megvalósítható az ország stratégiai biztonsága. Ezek az osztódó lövedékek.
Az ilyen rakétarendszerek rendkívül nagy manőverezési sebességgel rendelkeznek, és képesek áthatolni bármilyen elhárító pajzson.
Az orosz szárazföldi rakéták és a stratégiai légierő sikeresen vizsgázott a hadgyakorlaton. Valamit azonban elhallgattak: csak az ellenzéki orosz és a külföldi média híradásából értesülhetett a nagyközönség arról, hogy a tengeralattjárókról történt kilövések nem tekinthetők sikeresnek. A Karélia tengeralattjáróról kilőtt Sztiff stratégiai rakéta repülése kilencvennyolcadik másodpercében váratlanul eltért program szerinti útvonalától; ekkor működésbe lépett az automatikus robbanásindító, és a rakéta a levegőben megsemmisült. A Novomoszkovszk tengeralattjáróról szintén nem sikerült útnak indítani két rakétát.
Az orosz flotta lassan haldoklik - idézi Eduard Balvin, az Oroszországban jól ismert, idős tengernagy szavait az ellenzéki Nyezaviszimaja Gazeta című lap. Ez némileg ítéletként hangzik, a kormánypárti média nem is vélte szükségesnek megjelentetni; témái inkább a sikeres rakétakilövésekre, valamint annak találgatására korlátozódtak, vajon pontosan melyik szuperfegyverről beszélt Putyin elnök.
Nem könnyű feladat pontosan megérteni, mit is bizonyítottak be ezen a hadgyakorlaton. Valószínű, hogy a szárazföldi rakéták sikere valóban olyan jelentőségű volt, hogy a flotta kudarcait akár el is lehetett hallgatni. Lehetséges az is, hogy a gyakorlat fő célja nem katonai, hanem inkább politikai jellegű volt; elsősorban nem is Amerika megfélemlítése, mint inkább az orosz lakosságra gyakorolt hatás lehetett: visszaadni a hitet, hogy az ország régi ereje és dicsősége visszanyerhető. Ebben az esetben pedig a hadgyakorlat okos, választás előtti lépés volt az elnök részéről.
Oroszország lakói számára nagyon fontos az a tudat, hogy biztonságban vannak, és a világ legjobb fegyverét birtokolják - és ez nem csupán nagybirodalmi és militáris komplexus. Oroszországban óriási kiterjedésű, szinte lakatlan területek vannak az északi, távol-keleti országrészeken és Szibériában. Szomszédja, a hatalmas népességgel rendelkező Kína gazdasága és katonai ereje gyorsan növekszik. Növekszik a feszültség a déli határok mentén is, ahol az iszlám radikalizmus és a terrorizmus nyer egyre nagyobb teret. A nemzetbiztonság reálisan létező probléma az oroszok számára; de arra a kérdésre, hogy vajon sikerült-e Putyinnak már most, elnöksége első időszakában megnyugtató megoldást találnia, vagy a hadgyakorlat és a szuperfegyverről szóló szenzációs bejelentések csupán a sajátos választási show részei, most még nehéz válaszolni. Putyin újraválasztása után bizonyára sokkal világosabb lesz a kép.