Hetek-összeállítás
Földrengés Marokkóban

A Richter-skála szerinti 6,5-es erősségű földrengés rázta meg Marokkó északi részét és a Gibraltári-szorost kedden hajnalban. A csapás leginkább Al Hoceima kikötővárost és néhány, attól nyugatra fekvő szárazföldi falucskát érintett. A halottak száma közel hatszáz, a sebesülteké pedig meghaladja a háromszázat. Több százan maradtak otthon nélkül. A mentési munkálatokat megnehezítette és késleltette, hogy a falvak a földrajzi viszonyok miatt igen nehezen megközelíthetők.

Egy marokkói asszony és a lánya házuk romjai előtt Fotó: Reuters

A rengések helyi idő szerint hajnali fél háromkor kezdődtek, amikor még szinte mindenki aludt. Al Hoceima, Észak-Marokkó legnagyobb városa köztudottan szeizmikus területen fekszik, ezért itt a házakat eleve úgy építették, hogy azok ellenállóbbak legyenek a földrengésekkel szemben. A több százezer lakosú városban ezért kisebb volt a pusztítás, mint a szárazföld belsejében fekvő környező falvakban, ahol mintegy harmincezer ember él vályogházakban. Ezek az épületek nem képesek ellenállni a rengéseknek, és egyes jelentések szerint az Ait Kamara nevű település például teljesen lerombolódott. Az epicentrum amerikai tudósok szerint a fővárostól, Rabattól 295 kilométerre volt, kelet-északkelet irányában.
A térség a Rif-hegység lábainál fekszik. A falvakhoz igen szűk és rossz minőségű utak visznek fel, amelyeken még normál körülmények között is többórás autóutat kell megtenni a települések eléréséhez. A területre rendkívüli szegénység jellemző, a lakosság többnyire halászatból és kendertermesztésből él. A főként berberek lakta térség alulfejlett, mivel a kormány itt nem fordított anyagi javakat a modernizálásra. A földrengés áldozatai egyébként többségében nők és gyermekek, mivel a férfiak közül sokan külföldön dolgoznak.
VI. Mohamed uralkodó a mentőalakulatok mellett a hadsereg, a rendőrség, a tűzoltóság és a paramilitáris egységek bevetését is elrendelte. A mentéshez külön alakulatot küldött Franciaország, és segítséget ajánlott fel Spanyolország, Portugália, az Egyesült Államok, valamint Belgium és Németország is, mivel Marokkó erőforrásai nem elegendőek. A sebesültek magas száma miatt a kórházak is túlzsúfoltak, Al Hoceimából például más városokba kellett elszállítani a sérültek egy részét, mert az intézmények teljesen megteltek. Mivel nincs elég mentő sem, az emberek maguk fuvarozták ismerőseiket és rokonaikat az orvosi ellátás helyére, és a lakosok maguk is részt vettek szomszédaik és szeretteik mentésében. Az utórengésektől való félelmük miatt sokan még a következő éjszakát is az utcán töltötték.
Hasonló, hatos erősségű földrengés már 1994-ben is sújtotta Al Hoceima térségét. Sokan, akik azt is átélték, úgy nyilatkoztak, hogy a mostani sokkal erősebbnek érződött. Marokkóban az eddigi legsúlyosabb földrengés 1960-ban volt, a délebbre fekvő Algadír városban és környékén. Akkor csaknem tizenötezer ember vesztette életét. Észak-Afrikát kilenc hónappal ezelőtt, 2003 májusában érték utoljára halálos földlökések: a tragédia akkor Algériában következett be, és közel 2200 halálos áldozatot követelt, illetve mintegy tízezer sebesültet hagyott hátra.