Sebestyén István
Szivárgás a jog labirintusában

Több ezer vidéki család került kilátástalan helyzetbe amiatt, hogy fizetésképtelenné vált a hazai szárnyasállat-állomány negyven százalékát feldolgozó és forgalmazó Hajdú-Bét Rt. A cég mintegy 5,5 milliárd forinttal tartozik beszállítóinak, és úgy tűnik, ezt a pénzt a gazdák már nem is fogják viszontlátni, mivel - egyes vélemények szerint részben jogszerűtlen módon - a hitelező bank és a többségi tulajdonos még a felszámolási eljárást megelőzően „kimentette” a cég vagyonának nagy részét. 

Tiltakozó gazdák. Szárnyra kelt pénz Fotó: MTI

A Hajdú-Bét összeomlását általában azzal magyarázzák, hogy elmaradt az őszre várt lúdpiaci fellendülés, illetve negyven százalékkal estek az exportárak. A bajok azonban már korábban jelentkeztek: a cég az előző, nyereséges éveket követően a 2002-es esztendőt 400 millió forint mínusszal zárta, adósságát pedig vagyontárgyaik értékesítéséből kívánta törleszteni. Az már csak az utolsó csepp volt a pohárban, hogy az elmúlt év végén a pénzükre hónapok óta váró termelők a cég felszámolását kérték a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon.
Az ügyben többen is feljelentés tettek Polt Péter legfőbb ügyésznél. Egyikük, Sörös Lajos, a soltvadkerti székhelyű, a termelőket összefogó, úgynevezett integrátorként is működő Szupi-Táp Kft. ügyvezetője lapunknak elmondta, cégének 600 millió forinttal tartozik a debreceni vállalat, amely ellen csődbűntett, törvénytelen vagyonkimentés és jelentős bírósági formai hibák gyanújával tette meg feljelentését. Jogi szakvéleményekre alapozva azt mondja, „részben jogszerűtlen eszközöket felhasználva kimentették a cég értékeit, így az szinte már semmilyen felszámolható vagyonnal nem rendelkezik”. Szerinte a „vagyonkimentés” leginkább a Hajdú-Bét számára hatmilliárd forintot hitelező Raiffeisen Banknak, illetve a többségi tulajdonos Wallis Rt.-nek állt érdekében. 
A pénzintézet ugyanis - Sörös szerint - a felszámolás során csak korlátozott mértékben érvényesíthette volna jelzálogjogát, mivel az a cég ellen 2003. április 11-én benyújtott első felszámolási kérelmet megelőző egy évben keletkezett. Így a bank a hitelezett összeg töredékéhez jutott volna csak hozzá, továbbá - kezességvállalása miatt - igen nehéz helyzetbe került volna a Wallis Rt. is. Ráadásul a Wallis esetleges „bukásával” a cégcsoportnak folyósított negyvenmilliárdos Raiffeisen-hitelek is „veszélyben” lennének. 
Az ügyvezető szerint a vagyonkimentést úgy hajtották végre, hogy a hitelező Raiffeisen Bank a Hajdú-Bét cégingatlanaira vonatkozó vételi jogát elkezdte érvényesíteni az általa megbízott, ingatlanügyekkel foglalkozó Békésfact Kft. közreműködésével. A kft. december 29-én nyújtott be tulajdonjog-bejegyzési kérelmet a debreceni telephely kivételével a cég összes ingatlanára vonatkozóan, amelyet a földhivatal január végéig minden esetben teljesített is, így az ingatlanok kikerültek a felszámolási körből. Sörös úgy látja, ezt nem lehetett volna megtenni, mivel az ügyben a debreceni bíróság már december 12-én meghozta az elsőfokú, nem jogerős felszámolási végzést.
A Szupi-Táp ügyvezetője szerint a vagyonkivonásra a cég úgy igyekezett időt nyerni, hogy a december 12-i döntés ellen december 30-án fellebbezett, majd január 13-ig haladékot kért a részletes indoklásra. Ez idő alatt (december 18-án) kérelmet nyújtott be székhelyének Kecskemétre történő áthelyezésére is. A kérelem jogszabályellenes volt, mert arról a tulajdonosi közgyűlés nem határozott, ennek ellenére a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság december 24-én - munkaszüneti napon (!) - elfogadta a kérelmet, és a vonatkozó aktákat átküldte a Bács-Kiskun Megyei Bíróságra. Innen azonban az iratokat visszaküldték, ugyanis az egyik legnagyobb hitelező törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett, illetve benyújtotta a Debrecenben meghozott elsőfokú, felszámolást elrendelő végzést is. Ez a részlet azért fontos, mert bizonyítja, hogy Bács megyében hivatalosan is tudtak arról, hogy egy eljárás már folyamatban van a Hajdú-Béttel szemben, így ők ebben az ügyben már nem járhatnak el. Bár a bejegyzési ügyben ez nem is történt meg, január 29-én a Hajdú-Bét mégis a Bács-Kiskun Megyei Bíróságon kezdeményezett maga ellen felszámolási eljárást, és itt egy nap alatt sikerült jogerős döntést hozni, ugyanis - a debreceni eljárástól eltérően - a cég lemondott fellebbezési jogáról. Sörös úgy látja, egyrészt a közismert tények - miszerint egy eljárás már folyamatban van az ügyben - miatt nem születhetett volna döntés Kecskeméten, másrészt azért sem, mert a Hajdú-Bét nemhogy nem volt bejegyezve a városba, a bíróság még az úgynevezett „érkeztetett változásbejegyzési kérelemmel” sem rendelkezett, amely minimálisan szükséges ahhoz, hogy egy adott céggel kapcsolatosan eljárjanak. Az „új” határozat szerinte nem csak azért jött jól a Hajdú-Bétnek, mert január végére az ingatlanokat ki tudták menteni, hanem azért is, mert egy másik - információi szerint - „Hajdú-Bét közeli” cég végzi a továbbiakban a felszámolást. A kecskeméti döntés egyébként azért is furcsa, mert feltételezi, hogy a bíróságon sem tévét nem néznek, sem újságot nem olvasnak, illetve a hivatalosan beérkező információkat sem kapja meg az ügyben eljáró bíró. Ugyanakkor ez a döntés jogerős, fellebbezésnek helye nincs. „A felszámolás során jog szerint a gazdák igényeit kellett volna először érvényesíteni. A dolog azonban megfordult: most a gazdák kárpótolják saját zsebükből a pénzintézetet. Minderről négy óra leforgása alatt született döntés Kecskeméten. Vajon a Legfőbb Ügyészség miért nem tud ilyen hatékonyan dolgozni?” - fogalmazott Sörös Lajos. 
A felszámolást végző Hunyadi Rt. elnök-vezérigazgatója, Hajdú Ágnes egy napilap megkeresésére úgy nyilatkozott, hogy az eddig áttekintett adatokból nem szűrhető le olyan következtetés, hogy a cégvezetéssel szemen csődbűntett gyanúja merülhet fel. A vagyonkimentési vádak kapcsán elmondta, hogy ismeretei szerint a Raiffeisen Bank még a 2002 szeptemberében aláírt hitelszerződésekben kötötte ki biztosítéki jogait, amelyek között szerepel, hogy a vételi jog gyakorlására harmadik személyt jelölhet ki.