Hetek - VIII. évfolyam, 8. szám, 2004. február 20

„Összeomlott egy gyalogosfeljáró oldalfala.” - Ezzel a hírrel bizony aligha foglalkozna egy magára valamit is adó újság, nem is beszélve a televíziók hírműsorairól. Márpedig múlt héten a világ valamennyi médiaorgánuma hírül adta az esetet. Természetesen az illető gyalogosfeljáró nem máshol, mint a jeruzsálemi Templomhegy oldalában, az úgynevezett „Siratófalnál” áll, jobban mondva állt egészen szombatig, amikor egyik támfala kidőlt. A szakemberek a rámpa leszakadásának okát a múlt szerdai kisebb földrengésben és a hétvégén kezdődő hószakadásban vélik megtalálni. De minthogy a hely a Templomhegy közvetlen szomszédságában található, az iszlám szélsőségesek ismét valaminő agyafúrt „cionista összeesküvést” orrontanak a háttérben. Az Iszlám Dzsihád, karöltve az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai elnevezésű terrorcsoporttal, állítólag máris bosszút esküdött.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a zsidó vallás legszentebb helyének számító Templomhegy területén eddig még soha nem végeztek ásatást. Mivel a Templomhegy, arab nevén Harám as-Sarif (nemes szentély) területe az iszlám vallás számára is rendkívül fontos, és annak kezelése az iszlám Waqf hatóság kezében van, sem a brit mandátum-időszakban, sem a rövid izraeli fennhatóság idején nem volt lehetőség a terület felkutatására. A régészet tudománya amúgy is csak a 19. század utolsó évtizedeiben született meg, korábban legfeljebb amatőr kutatókat vonzottak a történelem titkait magukban rejtő helyszínek. Ilyen amatőr kutató volt például Charles Warren kapitány, aki 1867 és 1870 között próbált engedélyt szerezni a Templomhegy kutatására, sikertelenül. A török hatóságok ugyanis a Harám vallási jellegét féltve nem adtak engedélyt az egyébként hívő keresztény angol katonatisztnek, hogy ásóját a Templomhegy földjébe mélyessze. Warren azonban nem adta fel, és a Templomhegyet körülvevő támfal nyugati oldalán mély aknákat vágott, s ezeken sokszor élete kockáztatásával leereszkedve eljutott a Heródes korában épült fal aljáig. A modern kutatást száz évvel később ismét egy brit archeológus, Kathleen Kenyon neve fémjelezte, aki Jerikó ásatásával szerzett magának (kétes) hírnevet. Kenyon kisebb kutatásokat végzett a Templomhegy déli és délnyugati oldalánál. Az ő munkáját folytatta Benjamin Mazar izraeli régész (1968-78), akinek unokája, Eilat Mazar fejezte be a feltárásokat 2000-ben.
Jelenleg tehát a jeruzsálemi Óváros zsidók által lakott negyedével érintkező fél nyugati oldal és a déli oldal feltárása mondható befejezettnek. Az Olajfák hegyével szemközt, a Kidron-völgy fölött magasodó keleti oldalt egyáltalán nem kutatták, igaz, az erózió annyira lemosta már a domboldalt, hogy sok mindent nem is várhatunk innen. A Templomhegy északi oldala - ahol a római időkben az Antonia-erőd emelkedett - teljes mértékben az arab negyed alatt fekszik, így nem kutatható. Néhány évvel ezelőtt vallásos zsidók egy csoportja egy néhány négyzetméternyi, mondhatni zsebkendőnyi területet vásárolt meg a Damaszkuszi-kapu közelében. Megpróbáltak mélyre fúrni, de néhány órán belül szembe találták magukat a palesztin kődobálókkal, akik között a Palesztin Hatóság öltönyös-nyakkendős tagjai is jelen voltak. Ez is élénken illusztrálja, milyen heves reakciókat vált ki az arab lakosságból az izraeliek régészkedési hajlama.
Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a Templomhegyről származó eddigi régészeti leletekre száz százalékban a Templomhegyen kívül bukkantak a régészek. A Templomhegy délnyugati sarkánál a római utcaszinten került elő egy kő párkánytöredék, amelyen a “trombitálás helye ... kihirdetésére” felirat szerepel. Akár prófétikus jelnek is vehetjük ezt a fragmentumot, amely a szombat- és ünnepnapok kihirdetését jelző kürtös helyét mutatta. Nem messze ettől a helytől egy kőlapon fennmaradt felirat egy valószínűleg rodoszi származású zsidónak állít emléket, aki a Templom márvány díszburkolatához nyújtott anyagi támogatást. Az úgynevezett Hármas kapunál Benjamin Mazar szintén talált egy feliratos kőemléket, amelyen a zeqéním (vének) szó olvasható. Ez minden bizonnyal a Szanhedrin véneire utal, akik ősi szokás szerint a Templom bejáratánál ültek. A törmelékben még az első Templom korára utaló felirattöredékek is előkerültek, ezeknek értelmezése azonban vitatott. A legtöbb emléket a rómaiak hagyták hátra maguk után, akik a Templom lerombolását (i. sz. 70) követően közvetlenül itt rendezték be a X. legio főhadiszállását. Utcák és üzletek, edénytöredékek és pénzérmék, épületfeliratok és mérföldkövek jelzik tevékenységük nyomát. A legiós tábor pontos elhelyezését ugyan még ma is vitatják, de Flavius Josephus, aki szemtanúja volt a Templom pusztulásának, a következőképp fogalmaz: „Az egyetlen emlék, ami megmaradt a Templomból, azoknak a laktanyája a rom felett, akik elpusztították.” (Zsidó Háború, VII.8.7.) Eilat Mazar a templomhegyi feltárások történetét összefoglaló művében azt a merész feltevést is megkockáztatja, hogy a legiós tábor magán a Templomhegyen terült el.

E sorok írója 2002 decemberében és 2003 februárjában két ízben is kutathatott az Al-Aksza mecset tőszomszédságában található Iszlám Múzeumban. Itt található egy monumentális római diadalív-töredék, amely eddig ismeretlen volt a történészek előtt. Amennyiben megfejtésem helytálló, úgy a feliratot az a Flavius Silva állította a Jeruzsálamet elpusztító római császár és hadvezér, Vespasianus és Titus tiszteletére, aki Maszadát ostromolta. Ez egyben az első római kőemlék, amely a X. legió táborát magához a Templomhegyhez köti.
Felmerül a kérdés, hogy ha ez a monumentális római kőemlék innen került elő (Khader Salameh, az Iszlám Múzeum igazgatója nem tudott pontos felvilágosítást adni a kőtömb származásáról, de azt biztosan állította, hogy itteni földmunkák során került elő), mi minden lehet még a földben és - ami még ennél is rosszabb - mi minden semmisülhetett meg az elmúlt évszázadok során. Amint azt a keretes szövegben olvasható felsorolás mutatja, az elmúlt évszázadban rendszeresen folytak földmozgatással járó felújítási munkák a hajdani Szentély területén. Legutóbb 2001 márciusában még javában folytak azok a földmunkálatok, melyek során egy 36×43 méteres, 12 méter mély területen egy lépcsősort építettek az úgynevezett Salamon istállóihoz, amelyet imahelynek alakítottak át. A munka során becslések szerint 3000 tonna földet termeltek ki, mindenfajta régészeti vizsgálat nélkül. Az izraeli hatóságok átvizsgálták a lerakott törmeléket, amelyben az első Templom korától egészen a bizánci korszakig terjedő leletekre bukkantak. Ez a fajta vizsgálat legfeljebb leletmentésnek nevezhető, és semmiféleképpen nem helyettesítheti a hiteles és szakszerű régészeti feltárást. A hatalmas mennyiségű föld kitermelése megváltoztatta a Templomhegy déli falának statikai egyensúlyát, és az izraeli hatóságok máris attól tartanak, hogy a támfal esetleg leomolhat. Ezért ezt a részt elzárták a látogatók elől, és minden eshetőségre készen felállványozták.
A jelen politikai helyzet továbbra sem teszi lehetővé, hogy a csaknem kétezer év óta feltáratlan Templomhegy titkai végre napvilágra kerüljenek. Reméljük, nem kell újabb kétezer évet várni addig, amíg a zsidó vallás legszentebb helyének maradványait felszínre hozhatják a tudósok.