Földvári Katalin
Mindennapi nácizmus

Véletlen vagy sem, az elmúlt héten három felkavaró hír is arra mutatott rá, hogy az antiszemita, rasszista szellemeket még mindig nem sikerült visszagyömöszölni a palackba: az újnácik rendőri védelem mellett ünnepeltek a Hősök terén, a zsidótörvényeket hozó Teleki Pál szoboravatását csak a civil kurázsinak köszönhetően sikerült elodázni, egy átfogó tanulmány pedig kiderítette, hogy történelem szakos egyetemistáink jelentős hányada idegengyűlölő.

Nácigyűlés a Hősök terén - 2004. február. Rendőri védelem alatt Fotó: Vörös Szilárd

„Nem tudom, minek nevezik magukat, én csak annyit tudok, hogy a Monet-kiállításra igyekeztem, és egy náci egyenruhákba öltözött, Szálasit éltető, Izraelt patkányállamnak nevező csoporttal találtam magam szembe” - meséli némileg megrendülten egy idősebb hölgy február tizennegyedikei élményeit. 
A hölgy a 2001. februárjában kulturális egyesületként bejegyzett Vér és Becsület rendezvényéről beszél, amely rendőri védelem alatt zajlott mintegy hatszáz fő részvételével a Hősök terén. Az egyesületet 2002 májusa óta „közhasznúként” jegyzi a társadalmi szervezeteket nyilvántartó bírósági jegyzék, és nem ez volt az első ilyen jellegű megmozdulása, hiszen megalapítása óta minden évben vihart kavart a Budapestet a németek oldalán védő katonákra való megemlékezésük. 
„Az 1999-es botrány után - amikor a Viking Klubban a rendőrök összeverekedtek a szkinhedekkel - az Orbán-kormány minden rendelkezésre álló alkotmányos eszközzel akadályozta a Vér és Becsület felvonulásait” - mondta Szíjjártó Péter, a Fidelitas elnöke a Heteknek. A politikus értetlenül áll azelőtt, hogy a kormányváltás óta a rendőrség és a Belügyminisztérium miért nem képes ugyanezt megtenni, miközben a törvényi környezet azonos maradt. „Pedig mi figyelmeztettük, sőt kértük a kormányt, tegyen meg mindent a szélsőséges demonstráció megakadályozása érdekében. A szélsőségektől való elhatárolódás, azaz a demonstráció betiltása helyett azonban lehetővé tették, hogy neonáci, nemzetellenes, kirekesztő jelszavak hangozzanak el a Hősök terén - érvelt Szíjjártó, aki szerint mindez mondhatni ördögien összecseng Kovács László azon bejelentésével, miszerint az MSZP nagy hangsúlyt kíván fektetni a jobboldali radikalizmus bemutatására az európai parlamenti kampány során. 
Tény, hogy a „közhasznú egyesületet” a Nemzetbiztonsági Hivatal a „legveszélyesebb újfasiszta csoportosulásként” kísérte figyelemmel. És tény az is, hogy a független magyar bíróság az Orbán-kormány idején jegyezte be az egyesületet, tehát ekkor vált hivatalossá a működésük. A bírósági bejegyzés ellen az ügyészség 2003 elején keresetet nyújtott be a bírósághoz, bírósági határozat hiányában azonban egyelőre a rendőrségre mutogat mindenki. Valóban elgondolkodtató, hogy míg a Medgyessy-villa elé tüntetést szervező néhány tucatnyi emberből álló csoportot nagy erőkkel tartotta távol a villa környékétől a rendvédelem, addig a Hősök terén a beleegyezésén túl a védelmét is nyújtotta a neonáci megnyilvánulásokhoz. 
Vásárhelyi Mária szociológus nemrégiben készült tanulmánya ismét beszédtémává tette a társadalom előítéletességének kérdését. A kutatás témája némileg egybecseng a Vér és Becsület megítélésével, hiszen a jövő történelemtanárainak antiszemitizmusát vizsgálta több felsőoktatási intézményben. Az összesítés alapján a jelenlegi történészhallgatók 15 százaléka nyíltan kirekesztő, rasszista álláspontot képvisel, 25 százalékuk kvázi rasszista, hat százalékuk bizonytalan, és huszonnégy százalékuk egyértelműen demokratikus szemléletű - ez természetesen összesítés, intézményenként változnak a részeredmények. 
A múlt ellentmondásos megítélésével, úgy tűnik, nem várnak a történelemtanárok következő generációjára. A holokauszt hatvanadik évfordulója „alkalmából” a Fővárosi Közgyűlés városvédelmi bizottsága a főpolgármester támogatásával januárban megszavazta Teleki Pál egykori miniszterelnök szobrának felállítását. Ezt a határozatot Demszky Gábor főpolgármester a héten visszavonta, miután több szervezet is kifejezte tiltakozását Teleki Pál szobrának budavári felállítása ellen. A Vásárhelyi-felmérés alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy a bizottság tagjai a most forgalomban lévő gimnáziumi történelemkönyveken nevelkedtek, amelyek az antiszemitizmust egy egyébként kiváló tudós bocsánatos bűneként említik. „Ő a faji megkülönböztetés, a nacionalizmus, az irredentizmus egyik szülőatyja; első miniszterelnöksége idején bevezette a botbüntetést, munkásellenes szankciókat alkalmazott; elősegítette az olasz-német-orientációt; zsidótörvényeket alkot, s végső soron még akkor is folytatja az öngyilkos politikát, amikor már maga is érzi a mind szörnyűbb veszélyt” - írja Telekiről Száraz György, hozzátéve, hogy Teleki „fajvédő” volt. 
Azok, akik nem a mai történelemkönyvekből tanulták Telekit, még tudhatják, hogy a gróf a fajelmélethez való vonzódását és antiszemitizmusát 1914-től az Egyesületközi Fajegészségügyi Bizottság elnökeként fejezi ki, részt vesz az 1919-es Tanácsköztársaság megdöntésében, 1919-től tanít a budapesti tudományegyetemen, 1920 és 21 között miniszterelnök, ekkor hozatja meg a „numerus clausus” néven elhíresült törvényét a zsidó diákok számának korlátozására az egyetemeken. Horthy Miklós „főcserkésszé” nevezi ki. Mint az Ösztöndíjtanács elnöke a Horthy-rendszer értelmiségi elitképzésének legfőbb irányítója volt. 1939-től 1941-es öngyilkosságáig ismét kormányfői megbízatást kapott, így Teleki nevéhez fűződik az 1939-es második zsidótörvény hatálybalépése, amely a zsidókat másodrendű állampolgárrá minősítette, valamint a zsidók házasságkötésének korlátozásait tartalmazó, 1941-es harmadik zsidótörvény előkészítése. Ezek után csupán részletkérdés, hogy 1919-ben antibolsevista szervezkedés közben kirabolta a bécsi magyar nagykövetséget, és 1925-ben hamis pénz gyártásában keveredett gyanúba. De ezek már valóban részletkérdések, amelyekkel nyilván nem voltak tisztában a szoborállítás támogatói. Felelőst mindenesetre ebben a kérdésben sem találunk. A bizottság a főpolgármester ajánlására szavazta meg, a főpolgármester pedig megbízott az ügy támogatóiban, Mádl Ferenc mostani és Göncz Árpád volt köztársasági elnök személyében. A Hetek szerette volna megtudni, hogy Göncz Árpád szerint a fentebb leírt életpálya melyik momentuma szólt amellett, hogy szobrot állítsanak Telekinek, a volt köztársasági elnök titkárságán azonban tudomásunkra hozták, hogy az elnök nem a sajtón keresztül kívánja közzé tenni nézőpontját. Ehhez ugyanis az ügy „túl bonyolult és összetett, valamint erős társadalmi érzékenységet vált ki”, vagyis az elnök álláspontjának kialakítása komoly megfontolást igényel.