Vissza a tartalomjegyzékhez


Alkalmatlanok előnyben

- Az elmúlt napokban liberális politikusok, valamint a demokratikus ellenzék tagjai közül is többen kritikusan szólaltak meg annak kapcsán, hogy Szili Katalin házelnök nem nevezte ki Gyekiczki Andrást. Mint mondták: a szocialisták akadályozzák a pártállami múlttal való szembenézést. A tiltakozók között Ön is igen élesen fogalmazott. Miért? 
- „Pártállásra, nemre, fajra való tekintet nélküli” érdek a múltfeltárás elodázása. Persze az MSZP-nek mint az elmúlt közel fél évszázadban uralkodó párt jogutódjának érdeke leginkább akadályokat emelni a politikai rendőrség levéltári forrásanyagának megismerése elé. Már csak ezért is tiszteletreméltónak találom, hogy az egykori ellenfél, mai koalíciós partner, az SZDSZ ez egyszer a hátsó lábaira állt, s védi Gyekiczki András jogait. A főigazgató-helyettesi kinevezés megakadályozásának az MSZP részéről van racionalitása. De nincs erkölcsi alapja. A jogász Gyekiczkinek ugyanis - az 1995-ös titoktörvény alapján - hivatali kötelessége lenne elrendelni a vizsgálatot, ki a felelős a dokumentumok titkos minősítését felülvizsgáló eljárás elmulasztásáért. Nikolits István, Somogyi Tamás, Kövér László, Demeter Ervin, Tóth András vagy - a tárcával vagy anélkül - a titkosszolgálatokat irányító, felügyelő miniszterek és államtitkárok együttvéve? 


Kenedi János történész Fotó: MTI

Az 1995. évi titoktörvény egyéves moratóriumot adott az 1980 előtti iratok titkos minősítésének felülvizsgálatára. Az államigazgatási szerveknek - a titoktörvény 27. paragrafusának C pontja szerint - az 1980 előtti titkos iratok szálankénti átnézésével meg kellett volna állapítaniuk: meghosszabbítandó-e a titkosság 30, 60 vagy 90 évre. Ha ezt elmulasztották, akkor az iratok - 1996. június 31-étől - automatikusan, egyszer s mindenkorra kutathatóvá váltak. Varga László történész a „visszacsatolt területek” (erdélyi) titkosszolgálati hálózati iratában - amely 1944-ben keletkezett, s az NBH visszatartotta 1996-ban - való tudományos kutatás érdekében indított precedens pere bizonyította, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalban hozzá se fogtak a titoktörvény által előírt feladathoz, mert biztosak voltak abban, hogy a történeti mélységű számonkérés el se kezdődhet a III. Magyar Köztársaságban. Gyekiczkiről épp az ellenkezőjét lehet tudni: megindítaná az eljárást a mulasztásos törvénysértés ellen.
- Szili Katalin indoklása az, hogy csupán Gyekiczki személye nem biztos, hogy garancia lenne. Másrészt olyan személyes ellentétekre derült fény, amelyek akadályoznák a főigazgatóval való közös munkát, amit neki figyelembe kellett vennie. Emellett a levéltár iratbázisának létrehozását felügyelő bizottság is ellenezte a kinevezést.
- Munkáltatói jogállásánál fogva a házelnök akármikor kinevezhetne egy új Iratfeltáró Bizottságot, amely feltárhatná a (III.) Állambiztonsági Főcsoportfőnökség teljes iratállományát, és felelősségre vonhatná a főigazgató-helyettes Gyekiczkit, ha az állam ellen indítandó pert mint afféle „pártkatona” netán elmulasztaná. Mi más lenne a házelnök kötelessége ebben az esetben? Az említett bizottságnak viszont mindössze egyetlen feladata van: a 2002. évi III. törvény szerint felügyelni az NBH és a KBH 1990. február 14. előtti iratainak átadását az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának. Ennek a bizottságnak a törvény szerint nincs több joga. Ehhez képest zsarolják a házelnök asszonyt azzal, hogy lemondanak tisztségükről, ha Gyekiczki Andrást főigazgató-helyettesnek nevezik ki. Ehhez képest Kiss Péter kancelláriaminiszterhez fordultak iratminősítési jogosítványért, aki pedig ezzel nem rendelkezik: „Maradt azonban ötven olyan iratcsomó, ahol nem sikerült közös álláspontot kialakítania a bizottságnak és az illetékes szolgálatnak. Ezekben az esetekben Kiss Péter kancelláriaminiszter dönt majd az irat titkos minősítése, illetve nyilvánossága kérdésében - közölte az iratátadást felügyelő bizottság tagja.” (MTI 2003. december 28.) A törvény erre nem kínál lehetőséget. Csupán azt engedi meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság kijelölt bírája döntsön a vitás esetekben az iratminősítés felől. Az említett hírben olvasható az is, hogy „a 7 ezer 977, a szolgálatok által visszatartani szándékozott iratcsomó közül a jegyzékek ismeretében szúrópróbaszerűen átnéztünk 2070-et abból a szempontból, hogy indokolt-e titkosságuk fenntartása - mondta Sipos Levente” (az iratátadást felügyelő bizottság egyik tagja). Ez több okból is aggályos: a törvény sem arról nem rendelkezik, hogy az átadási procedúra szúrópróbaszerű ellenőrzésen vagy tartalmi betekintésen alapul-e, sem arról, hogy van-e felülvizsgálati lehetőség a kinevezett legfelsőbb bírósági eljáráson kívül.
- A kancelláriaminiszter, a titkosszolgálatokat irányító államtitkár vagy a háromtagú bizottság terjeszti a Legfelsőbb Bíróság elé a vitatott iratot?
- Annál is nehezebb erre a kérdésre válaszolni, mivel még az is lehet, hogy a háromtagú bizottság időközben átalakult az ÁSZTL felügyelő bizottságává. Átaludtam volna a rendeleti kormányzás bevezetésének időpontját, és egy kormányrendelettel felülírták volna a 2002. évi III. törvényt? A házelnök asszony pedig nemcsak hogy hagyja magát Tóth András által körüludvaroltatni és zsaroltatni, hanem azt is elhiteti magával, hogy az iratátadást felügyelő bizottság átszellemült az ÁSZTL Felügyelő Bizottságává.
- Gyarmati György írhat-e levelet a házelnök asszonynak, amelyben lemondással fenyeget Gyekiczki kinevezése esetén?
- Nem, mert a törvény alapján a főigazgatónak véleményezési és nem vétójoga van. Nem zsarolhatja a házelnök asszonyt azzal, hogy nem tud Gyekiczki Andrással mint „pártkatonával” együtt dolgozni. Gyarmati György mondhat véleményt a jelöléskor, a bizottsági meghallgatások előtt. Ha ezt a házelnök asszony a jelölés és a bizottsági meghallgatások eredménye után is megfogadná, Gyarmati a parlament feletti omnipotenciával rendelkezne. Akkor viszont mivégre a házszabály? Mivégre a különböző parlamenti bizottsági szavazás?
- Arra gondol, hogy a sikeres bizottsági meghallgatások után parlament- és demokrácia ellenes egy új pályázat kiírása?
- Igen. 
- Gyarmati György „pártkatonának” titulálta az SZDSZ jelöltjét, Gyekiczki Andrást.
- Ez olyan, mint az ólomkatonákról szóló Andersen-mese. A HVG Gyarmati Györggyel készült interjújából közvetetten kiolvasható, hogy Tóth András államtitkár toborozta őt levéltári huszárnak.
- Gyekiczki úr személye miben jelentene több garanciát az Ön számára, mint a főigazgató vagy más történész személye? Egy közhivatalnoknak nem a saját belátása, jóindulata, szimpátiája és világnézete alapján kell dolgoznia, hanem a munkájára vonatkozó törvények alapján. 
- Ha most arról volna szó, hogy a kohó- és öntvénymúzeum igazgatóját neveznék ki, és meg kell felelnie a közgyűjteményi előírásoknak, valamint az öntvényekhez való szakmai hozzáértésnek, akkor teljesen egyetértenék azzal, amit mondott. Itt azonban arról van szó, hogy a III. Magyar Köztársaság 15 éve nem tud megküzdeni azzal, hogy a múltjáról tanúskodó állambiztonsági iratokról szóló törvény szellemi és intellektuális kárpótlást biztosítson az egykori áldozatok számára, és a tudományos kutatást is lehetővé tegye. A legtöbb államigazgatási tisztviselőből hiányzik az áldozatok iránti empátia, amivel Gyekiczki András rendelkezik.