Hetek - VIII. évfolyam, 8. szám, 2004. február 20

Lesz-e még egyszer koronázás a Duna jegén? A kérdés apropóját elsősorban nem a királyság intézményének visszaállítása adja, hanem a folyó befagyásának lehetősége: egy, a Pentagon számára készült jelentés szerint ugyanis 2010-ben beköszönthet a jégkorszak. Hazai szakemberek nem zárják ki a drámai lehűlés lehetőségét, azonban vitatják annak korai kezdetét.

New York látképe jégkorszak idején, ahogy a Holnapután című film alkotói elképzelték. A tudósok szerint a fikció akár tíz éven belül valósággá válhat

Európát szibériai hideg lepi meg, Portugália partjainál jéghegyek sorjáznak, Hollandia óriási létharcot vív az áradásokkal, a skandináv népek dél felé menekülnek, a kelet-európaiak pedig nyersanyagért nyomulnak Oroszország irányába, amely végül csatlakozik az Egyesült Európához, az atomhatalmak pedig jelentősen meggyengülnek. Aki azt gondolja, hogy mindez egy újabb hollywoodi katasztrófafilm forgatókönyve, téved. Egy, a Pentagonnak készített tudományos jelentés által vázolt jövőképről van szó, méghozzá nem unokáink korából, hanem két parlamenti cikluson belül, állítólag 2010-es kezdéssel. Hazai szakemberek logikailag elfogadhatónak tartják az amerikai kutatók által levezetett folyamat lépéseit, ám következtetéseikkel, és leginkább a változások ilyen gyors realizálódásával nem tudnak maradéktalanul egyetérteni, mondván: a Föld egészét érintő klímaváltozás csak több száz vagy ezer éves léptékben képzelhető el. Az időjárás és a politika összefüggését jelzi, hogy amikor a héten a Közel-Keleten végigsöprő hóviharban leomlott a jeruzsálemi Templomhegyre vezető feljáró támfala, a Hamasz palesztin terrorszervezet azonnal bejelentette: bosszút áll az „izraeli provokáció” miatt.

A Föld éghajlatának globális felmelegedése a Pentagont se hagyta „hidegen”. Az Egyesült Államok biztonságpolitikájának alakításáért is felelős intézmény tanulmányban foglalkozik annak kérdésével, hogy milyen geo- és biztonságpolitikai hatásai lehetnek az éghajlat radikális megváltozásának. A Fortune magazin által közölt összefoglalót ismertetjük az alábbiakban.

A Pentagon által készíttetett tanulmányban megfogalmazott állítások újdonsága nem abban áll, hogy globális felmelegedés veszélyezteti Földünket és rajta minket is, hanem hogy az nem valamikor a távoli jövőben fog bekövetkezni, hanem már akár a következő évtized során. Az antarktiszi jégrétegek tanulmányozása egyértelművé tette, hogy a múltbeli klímaváltozások olykor drasztikusan gyorsan mentek végbe. Egyre több jel mutatja azt, hogy a Föld éghajlatát meghatározó légköri és óceáni áramlatok rendszere most is akár egy évtized leforgása alatt összeomolhat. Az északi félteke időjárási viszonyait alapjaiban meghatározó Golf-tengeráramlatot ugyanis a globális felmelegedés következtében az „elmúlás” veszélye fenyegeti. A trópusokról észak felé meleg vizet szállító áramlat - mely, ahogy észak felé halad, egyre hidegebbé és sótartalmában sűrűbbé válik, lehetővé téve számára ezzel azt, hogy az Antarktiszra „felérve” a mélybe bukjon és ott visszatérjen az Egyenlítő vidékére, ahol újra felmelegszik - az Északi-sarkról leolvadó hideg víztömegek hatására sótartalmában jelentősen felhígulhat. Ennek következtében a „könnyebb” víztömegek nem buknak a mélybe, az áramlat megszűnik, felborul az Északi félteke teljes hőháztartása, és egy kisebbfajta jégkorszak áll be.

Ha ez bekövetkezne, annak nemcsak egyes országokra lenne hatása, hanem a jelenleg fennálló geopolitikai viszonyokat is felboríthatná, amelynek következtében jelentős változások, nemzetközi konfliktusok, sőt akár nukleáris háborúk előfordulhatnak. Az atomhatalmak erőviszonyai átrendeződhetnek, óriás nemzetszövetségek alakulhatnak ki a túlélés érdekében. Ennek lehetősége vezette a legendás hírű, a Csillagok Háborúja nyomán csak Yodának becézett Pentagon-stratégát, a nyolcvankét éves Adrew Marshallt arra, hogy utánajárjon a témának, és mintegy „forgatókönyvet” készítsen arról, hogyan is fog lezajlani ez a változás. A munkába bevonta Peter Schwartzot is, aki a múltban a CIA-tól kezdve a Steven Spielberg Dreamworksjén át számos szervezetnek készített „katasztrófa-forgatókönyveket”.
A múlt év végén lezárt tanulmány nem egy pontos előrejelzést ad a várható eseményekről, hanem egy kissé dramatizált, ám teljes mértékben valószerű forgatókönyvet fogalmaz meg, melynek célja, hogy a döntéshozók számára megkönnyítse stratégiájuk kialakítását. A tanulmány 2010-re teszi a Golf-tengeráramlat teljes összeomlását, amelynek 2020-ra beálló következményeit a következőképpen vázolja fel:
Az Egyesült Államok déli államait a jelenleginél sokkal súlyosabb szárazságok és szélviharok sújthatják, amelynek következtében a mezőgazdasági termelés számos régióban szinte lehetetlenné válik. Kaliforniában működésképtelenné válhat a déli területeket északról ellátó vízvezetékrendszer. Az Államokat ez arra ösztönözheti, hogy felbontsa az 1944-ben aláírt megállapodást, melynek értelmében a Colorado folyó vízkészletéből Mexikó is részesedhet, tovább élezve ezáltal az Egyesült Államok és Mexikó között fennálló konfliktust. Az Államok tovább folytatja bezárkózása irányába tett lépéseit, erőforrásai védelmében lezárja déli határait, megakadályozva ezzel azt, hogy a szegényebb mexikói, dél-amerikai és Karib-szigeteki éhező lakosság megpróbáljon átjutni a határ jobb megélhetési lehetőségekkel kecsegtető oldalára. Ez a helyzet azonban tovább élezheti a helyzetet a világ tehetősebb és szegényebb régiói között, újabb okot szolgáltatva arra, hogy Amerikát hibáztassák ezért is. Az Államok rákényszerül arra, hogy mind gazdaságilag, mind politikailag költséges megoldásokat találjon energiaszükségleteinek kielégítésére. Valószínűsíthető, hogy Kanada és az Egyesült Államok egyesíteni fogják gazdasági, biztonsági és energetikai erőiket. Az Egyesült Államok számára azonban összességében annyival kedvezőbbnek látja a jövőt a tanulmány, amennyivel az erősebb pozíciókkal bír. Változatos éghajlata, gazdasági ereje, technológiai fölénye és bőségesen rendelkezésre álló erőforrásai révén az Államok viszonylag kevesebb kárral vészelheti át a jégkorszakot.
Ami Európát illeti, a csapadék harminc százalékos csökkenése szibériai állapotokat okozhat a földrész északi részén. A jéghegyek egészen Portugália partjáig is leúszhatnak - felborítva ezzel a part menti országok halászatra épülő gazdaságait. A mediterrán térségnek tehát egyre jelentősebb néptömegek beáramlására kell majd felkészülnie, egyrészt az egyre hidegebbé váló Skandináviából, másrészt a tovább szegényedő afrikai országokból. A felmelegedés következtében beálló óceánszint-emelkedés és a tomboló viharok következtében egyes tengerparti területek, mint például Hollandia jelentős részét elöntheti az óceán. Az európai egység is egyre szorosabbá és zártabbá fog válni, ami lehetővé teszi, hogy Nyugat-Európa szintén jelentősebb károk nélkül élheti meg ezt az időszakot. A szűkösebb gazdasági forrásokkal rendelkező kelet-európai országok újra Oroszország felé fordulhatnak élelem- és energiaszükségeik beszerzése céljából. Elképzelhető, hogy a keletről érkező fenyegetés elől Oroszország pedig az Európai Unióba „menekül”.
Ausztráliát, elhelyezkedésénél fogva kevésbé érinti a Golf-áramlat megszűnése, Japán pedig tradicionális társadalmi kohéziós erejét mozgósíthatja a változásokon való felülkerekedés érdekében. Kínát hatalmas népessége és jelentős élelmiszer-szükséglete teszi sebezhetővé, mivel a monszunesők következtében beálló hatalmas árvizekre kell számítani. A bel- és külpolitikai konfliktusokkal terhelt ázsiai országok számára komoly kihívást fog jelenteni a változásokkal való szembenézés, az atomfegyverrel rendelkező országok között kiéleződő ellentétek komoly háborús veszélyt jelentenek. Észak- és Dél-Korea új egységet fognak létrehozni, melyben egyesíteni fogják technológiai és nukleáris erőiket.
Mindez jelentősen próbára fogja tenni az egész Föld teherbíró képességét úgy természeti forrásaiban, mint szociális intézményeiben és gazdasági erejében. A technikai fejlődés és a piacgazdaság húzóereje mindeddig átsegítette a Földet a nehéz időszakokon, azonban a közeljövőben valószínűsíthető válság ezúttal olyan mély és átfogó lesz, amire még nem volt példa. A tanulmány ezért hívja fel a figyelmet arra, hogy úgy a tudományos, mint a politikai köröknek szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a kérdés többé nem az, hogy lesz-e éghajlatváltozás, hanem hogy mikor, milyen hatásokkal fog járni; és fel kell készülniük arra, hogy választ tudjanak adni ezekre a kihívásokra.

Oldalra billent ház az Isabell hurrikán látogatása után. Keserű otthon Fotó: Reuters

A tanulmány ajánlásokkal zárul. Egyrészt sürgeti a kutatások felgyorsítását, ökológiai, gazdasági, társadalmi és politikai hatástanulmányok készítését. Másrészt hangsúlyozza annak szükségességét, hogy előre meg kell tervezni az élelmiszer- és vízkészlettartalékok biztosítását. Sürgeti továbbá olyan technológiák kifejlesztését és elterjesztését is, melyek kevesebb károsanyag-kibocsátással járnak, és amelyek szerepet játszhatnak a folyamat lelassításában.
A környezetvédelmi politikájában mindeddig visszafogott Bush-kormányzatnak az igencsak kijózanító jelentésre adott reakciója mindeddig nem ismert, azonban az a tény, hogy a Pentagon szintjén foglalkozik a témával, mindenképpen jelzi azt, hogy már nem csupán egy „kellemetlen politikai téma” számára a globális felmelegedés kérdése, hanem egy olyan területté kezd válni, amely mindenképpen cselekvést igényel
- még ha egyelőre csak a színfalak mögött is.

Hogy a globális felmelegedés káros hatásait mennyire kell komolyan venni, azt jól illusztrálják a nemzetközi összefogást sürgető konferenciák, valamint tudósok, környezetvédő szervezetek sorozatosan publikált kutatási eredményei. Magyarország 1992-ben, Rio de Janeiróban írta alá az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét összesen 188 országgal és az Európai Unióval egyetemben, rá öt évre pedig ennek Kiotói Jegyzőkönyvét, amely már konkrét lépéseket vár a nemzetek kormányaitól. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tavaly év végi kiadványa szerint ugyanis a millennium évében 150 ezren lelték halálukat kifejezetten a fokozatos hőmérséklet-emelkedésnek köszönhetően. A WHO tudósai szerint a klimatikus változásokat, az áradásokat és a rendkívüli szárazságot is a gépkocsik és az üzemek által kibocsátott széndioxid, illetve más gázok okozzák.
Természetesen nem egy „Földanyáért” aggódó tanulmány az „európai keresztény civilizációt” hibáztatja a krízishelyzet kialakulásáért, azon belül is elsősorban az euroatlanti országok történelmi felelősségét hangsúlyozva. Érveik között szerepel, hogy itt alakult ki az újkorban „a kamatos kamaton és a profiton alapuló, kíméletlen pénzuralmi rendszer”, és „a tudományos-technikai forradalom felhasználásával globális földrajzi terjeszkedést, népességrobbanásokat és határtalan gazdasági növekedést indukáltak”.
Hullámzó folyamatok jellemzik az éghajlati változásokat - állítja Nagy Balázs geográfus -, melyekben ugyan meghatározó az emberi faj szerepe, mégsem olyan jelentős, mint azt a nemzetközi fórumokon hangoztatják. Arról van szó ugyanis, hogy minél professzionálisabb kutatások zajlanak a témában, annál világosabb: elsősorban természetes folyamatok játszódnak le körülöttünk. Ahhoz, hogy az emberiség abszolút felelősségét a klímaváltozás vonatkozásában magabiztosan kijelenthessük, nem áll rendelkezésünkre elegendő mennyiségű egzakt adat - tartja a szakember. Szerinte egyébként nevetségesek a Pentagonnak készített tanulmány következtetései, bár a vázolt folyamat nem elképzelhetetlen. A téma újdonsága abban van, hogy a hosszú távra prognosztizált folyamatok látványos felgyorsulásáról esik szó, ám ezt a tempót a geográfus kizárólag helyi szinten, kisebb térségek életében tudná elképzelni. „Az utolsó kisjégkorszak az 1800-as évek közepén ért véget, és körülbelül 500 évig tartott. Mátyást még meg tudták koronázni a Duna jegén. Azóta folyamatos felmelegedés tapasztalható, ezért egy gyors, a Föld egészét érintő klímaváltozás csak több száz vagy ezeréves léptékben képzelhető el” - tette hozzá.

Jégbe fagyott teherhajók a hajnali kikötőben. Vendégmarasztaló Fotó: Reuters

Kánai Gábor meteorológus is arra figyelmeztet, hogy mai ismereteink alapján nem tudnak létrejönni rövid időn belül nagy fordulatok az éghajlatban, kivéve, ha a szakemberek nem számolnak egy olyan, az éghajlat belső változékony természetén belüli tényezővel, melyet a tudomány még nem ismer. A klímakutatók azonban az Antarktiszon és Grönlandon végzett fúrásokra hivatkozva állítják: a sarki jég ősi rétegei tartalmaznak információt arról, hogy korábbi időszakokban, a hőmérsékleti ingásban bekövetkezett változások drámai gyorsasággal, néha csupán egy-két év alatt álltak be. Schlanger Vera klimatológus szerint e vizsgálatok alapján tűnik valószínűnek, hogy a globális szinten egyszer beinduló éghajlatváltozás pozitív visszacsatolások, azaz az alapfolyamatot erősítő mellékfolyamatok által fokozatosan gyorsuló ütemben valósul meg, és így már elképzelhető szélsőséges ingadozássorozat bekövetkezte, mely gyors váltásokat és nagy értékkülönbségeket produkálna.
Mivel a Pentagonnak készített tudományos jelentés abból a feltételezésből indul ki, hogy a Golf-áramlat a közeli jövőben leállhat, érdemes szót ejteni arról is, mire számítsunk hiánya esetén. Kánai szerint a válasz kézenfekvő: meg kell nézni, hogy Magyarország szélességi körén milyen éghajlatok vannak szerte a világon, ahol nem érvényesül az áramlat jótékony hatása. Például Kanada nagy részén vagy Oroszország délkeleti partjainál nagyjából hasonló nyárnak örülnek, mint mi, a telek viszont sokkal hidegebbek, és az éghajlat is jóval szélsőségesebb. Quebec vagy Montreal kicsit délebbre van Budapestnél, de mivel nem érvényesül a fűtő hatás, legalább tíz fokkal hidegebb van, mint nálunk, és rengeteg a csapadék. Schlanger Vera a következőkben foglalta össze az áramlat esetleges hiányának következményeit: általános lehűlés egész Európában, abszolút prognosztizálhatatlan időjárás, tartós szárazságok, extrém időjárási jelenségek, gazdasági válságok, súlyos pszicho-szociális hatás.
Ha mégis szerencsénk lesz, és a Golf-áramlat nem tűnik el, akkor a folytatódó globális felmelegedés miatt tovább mérséklődik a téli évszak, ha azonban gyengül az áramlat, akkor erőteljes hűtő hatás indul be. Így tehát egymással ellentétes hatások versenyeznek, és hogy mire ébredünk reggel, azt az határozza meg, hogy melyik folyamat dominanciája érvényesül.