Busa Viola
A Drága Vezér kínzókamrái

A BBC 2-es csatornáján a héten vetített oknyomozó dokumentumfilmben egy volt észak-koreai börtönőr azt állította, hogy egyes táborokban vegyi és biológiai fegyverekhez használt anyagokkal végeznek megdöbbentő kísérleteket a foglyokon.

Tiltakozók Szöulban. Az észak-koreai kommunista rendszer nem csak éhezteti, kínozza is alattvalóit Fotó: Reuters

A magát Kvon Hjoknak nevező negyvenöt éves férfi egyike annak a közel négyezer észak-koreainak, akik szerencsésen át tudtak szökni Dél-Koreába. A kilencvenes évek elején a hírhedt 22-es fogolytábor biztonsági vezetője volt, később pedig Észak-Korea pekingi Nagykövetségének katonai attaséjaként dolgozott. Itt került kapcsolatba dél-koreai titkos ügynökökkel, akiknek végül sikerült rávenniük: fordítson hátat hazájának, és fedje fel a világ előtt a börtönök gonosz titkát. Kvon Hjok ma a dél-koreai kormány tanácsadójaként dolgozik.
Az egykori börtönőr pontos leírást adott azokról a gázkamrákról, ahol az emberkísérletek zajlanak. Az üvegfalú speciális fülkék segítségével tudósok „tanulmányozzák” a vegyi anyagok hatását, ami lényegében abban áll, hogy végignézik a szerencsétlen foglyok haláltusáját, és közben buzgón jegyzetelnek. Kvon Hjok szerint a legidősebb áldozatok a hatvanas éveikben jártak, a legfiatalabbak pedig kisgyermekek voltak.
„A legfelejthetetlenebb jelenet, amit láttam, az volt, amikor egy egész családot elgázosítottunk. Láttam, ahogy mindannyian megfulladnak. Utolsóként a legkisebb fiú halt meg” - állította Kvon Hjok. Arra a kérdésre azonban, hogy vajon sajnálta-e őket, így válaszolt: „Egyáltalán nem sajnáltam őket, mert engem úgy tanítottak, hogy ők az országom ellenségei, és minden bajunknak, vagyis a szegénységnek, a megosztottságnak és az elmaradottságnak ők az okozói.”
Bár az észak-koreai hatóságok következetesen tagadják a vádakat, a foglyok beszámolói - egymástól függetlenül - mégis összecsengenek. Kvon Hjok állításait például alátámasztotta egy asszony is, aki hét évig raboskodott az egyik börtönben. „Egyszer az egyik tiszt azt mondta, válasszak ki ötven egészséges nőt. Aztán adott egy kosarat, amely tele volt nedves káposztalevéllel. Azt mondta, ne egyek belőle, de osszam ki a többiek között. Kiosztottam. Ahogy elkezdték enni a káposztát, hirtelen elkezdtek sikoltozni és vért hányni. Pokoli jelenet volt. Húsz perc múlva mindannyian halottak voltak.”
Egyes becslések szerint az észak-koreai gulágok mélyén közel kétszázezer embert tartanak fogva. Bírósági eljárás nincs, viszont elég, ha a szűkebb vagy tágabb családi körből csupán egyetlen fő állítólagosan bűnt követ el, és máris három generációra kiterjedően az egész családot bebörtönzik. Így aztán az úgynevezett „örökösödési szabály” miatt a fogolytáborok tele vannak olyan nagyszülőkkel, szülőkkel, gyermekekkel, testvérekkel, nagybácsikkal és nagynénikkel, akiknek többnyire fogalmuk sincs arról, miért kerültek oda. A Bizottság az Emberi Jogokért Észak-Koreában (CHRNK) nevű amerikai szervezet által kiadott tanulmány szerint gyakran még hivatalos letartóztatásra sem kerül sor, a bűn elkövetőjét és a családtagokat egyszerűen csak begyűjtik az utcáról, és azonnal kihallgatásra viszik, anélkül, hogy egyáltalán közölnék velük a vádakat.
A politikai bűnök közé tartozik például, ha valaki panaszkodik a rendszerre, vagy nem viseli gondját megfelelően a „Nagy Vezér” (a néhai Kim Il Szung) és fia, a „Drága Vezér” (Kim Dzsong Il) fényképének, vagyis hagyja azt beporosodni a falon. Egy hölgy viszont azért került börtönbe, mert azzal „bomlasztotta” a szocialista rendszert, hogy otthonában dél-koreai slágereket énekelt. Hasonlóan szerencsétlen sorsra jutottak azok a diákok és diplomaták is, akik épp akkor tartózkodtak a Szovjetunióban vagy Kelet-Európában, amikor a kommunista rendszer összeomlott. A foglyok között sok keresztény is van, mivel a pártvezér szerint rezsimje számára ez a vallás jelenti az egyik legnagyobb veszélyt. Speciális börtönöket tartanak fenn azok számára, akik megpróbáltak Kínába szökni, de akiket a kínai hatóságok visszatoloncoltak. 
A foglyokra kiszabott kínzások, vallatások, kényszermunka mellett az állapotos nőket abortuszra kényszerítik, vagy ha ez már nem lehetséges, újszülött gyermekeiket megölik. Az amúgy is alultáplált állapotban érkező foglyok napi ételadagja csupán néhány maroknyi gabonamagból áll, ám emellett nehéz fizikai munkát kell végezniük akár napi tizennégy órában, sokszor veszélyes körülmények között. Legtöbbjük nem éri meg szabadulása napját. Kvon Hjok szerint a foglyok között ötcsaládonként működik egy besúgórendszer. „Ha valaki szökni próbál, és elfogják, nemcsak őt és családtagjait, hanem a többi négy család tagjait is kivégzik a kollektív felelősségre vonás szellemében.” Így az együtt fogva tartott családok rá vannak kényszerítve arra, hogy folyamatosan kémkedjenek egymás után.
Az észak-koreai nukleáris krízis kérdésének előtérbe kerülésével egyre több emberi jogi szervezet hívja fel a nagyhatalmak figyelmét arra, hogy bármely megállapodás aláírásának feltételeként kössék ki az emberi jogok helyzetének javítását. Egy esetlegesen elfogadott megnemtámadási egyezmény ugyanis akár tíz-húsz évre is „konzerválhatja” Kim Dzsong Il hatalmát, akinek uralma alatt a közel 22 millió ember terrorizálása tovább folytatódna. Bár a nyomozóknak még viszonylag kevés bizonyíték áll rendelkezésére, egyre több szökött fogolytól sikerül beszámolókat gyűjteni, sőt a börtönökről az utóbbi években már műholdas felvételek is készültek.