Vissza a tartalomjegyzékhez

Varga P. Miklós
A Parmalat-botrány margójára

Túltermelés, uniós élelmiszer-egészségügyi előírások, feldolgozók bezárása, csökkentett átvételi irányárak, s legutóbb a Parmalat-botrány - hogy csak néhányat említsünk a tejpiac napi kérdéseiből. A tények újabb sajnálatos igazolását adták annak, hogy sem a mostani, sem az előző kormányok nem rendelkeztek az agrárgazdaságra és a vidékre vonatkozó gazdasági stratégiával. Az EU-csatlakozás kapcsán sorozatosan kerülnek elő a csontvázak a szekrényekből, amelyeket eddig az érintettek hivatkozási alapnak használtak fel a költségvetési tárgyalások kapcsán. Rejtő Jenő által a Pokoltető című könyvben már megírt helyzet most számos hazai tejtermelő számára valósággá vált. 


Parmalat-termékek. Meddig lesznek a polcokon? Fotó: Reuters

Az olasz tejipari óriás, a Parmalat csúfos vége nem meglepő módon magával rántotta a hazai tejipar egyik meghatározó szereplőjét. 
A székesfehérvári Parmalat a héten csődeljárást kezdeményezett maga ellen, hogy időt nyerjen a továbbélés biztosításához. A tejesgazdák továbbra is szállítják a fehér nedűt, bár hónapok óta nem kapnak ellenszolgáltatást, a cég milliárdokkal van elmaradva. A hazai tejpiac mintegy öt százalékát magának tudó Parmalat székesfehérvári gyára évente körülbelül 80-90 millió liter tejet dolgoz fel, amit 20-25 nagy, és ugyanannyi kisebb termelőtől vásárol fel. A gyár túlélése érdeke a termelőknek, de a csomagolóanyag- beszállítóknak is. Ezért a partnerek még bankhitelek felvételét is megkockáztatják. A pénzügyi nehézség jól jön a kiskereskedőknek, akik az idei ártárgyalásoknál a fizetési határidőkkel megszorult Parmalattól próbálnak árkedvezményeket kicsikarni, és ezeket az árakat más tejfeldolgozóknál bázisárként elfogadtatni.
A Parmalat csődje csak hab a tortán. A hazai tejpiac túltermelése már régóta ismert probléma, okai a fogyasztás csökkenése, a bújtatott import és a szocialista termelési szerkezet megkövüléséből származó, a piac igényeit csak esetlegesen figyelembe vevő termelési szerkezetből származnak. 
A túltermelést a hazai szabályozás termelési kvótákkal és a felesleg felvásárlásával, valamint export támogatásával próbálta levezetni. Mindezek ellenére a piac szabályozása a múlt évben lényegében összeomlott. A tejpiac szereplői, a maguk által hozott szabályokat folyamatosan megkerülték, így hozzájárultak a túltermelés növekedéséhez. Az FVM szorgalmazza, hogy szakmaközi megállapodáson alapuló árcentrum kerüljön elfogadásra. A termelőktől a feldolgozó üzemek jelenleg átlagosan literenként 62 forintért veszik meg a tejet, miközben az előállítás önköltsége 80 forint körül mozog. Az FVM számai szerint a múlt évben 120 millió literrel csökkent a magyar tejtermelés, valamint, míg a termelők teljesítették tavalyi befizetéseiket a terméktanács intervenciós kasszájába, addig a feldolgozók mintegy 2 milliárd forinttal tartoznak. Várható, hogy az FVM a májusig tartó időszakra 4 forintos literenkénti támogatást nyújt a tejtermelőknek. 
Az EU-csatlakozás kapcsán a belépés pillanatától a piacra lépés feltétele az EU élelmiszerbiztonsági előírásainak való megfelelés. Ennek számos hazai üzem nem felel meg, amelyeket be fognak zárni a többiek védelmében. A kérdés itt is csak annyi, hogy a megfelelést rögzítő jogszabályok harmonizációja kapcsán az FVM megtett-e mindent, hogy felkészítse a feldolgozókat az életben maradásra, vagy ez a természetes kiválasztódás, vagyis a piacszűkítés egy lehetséges eszköze?