Vissza a tartalomjegyzékhez

Takács Kinga
A fiatalok a legnagyobb vesztesek

A rendszerváltás nyertesei, túlélői és vesztesei. Ebbe a három fő kategóriába sorolták a mai ifjúságot a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet kutatói. Az Ifjúság 2000 országos vizsgálat másodelemzéséből kiderül, hogy a „nyertesek” aránya mindössze 18 százalék, a „közteseké” 39 százalék, a „veszteseké” 43 százalék. Láthatjuk, hogy a rendszerváltás után tizennégy évvel a fiatalság jelentős része, 80 százaléka nem tartozik a nyertesek közé. Közel 40 százalékuk éppen csak túlélte a változásokat, annak pozitívumait nem tudta megfelelően hasznosítani az életében. Mára egyértelművé vált: az átalakulás legnagyobb kárvallottjai a fiatal generációk.


Diákok. A diplomához kapcsolatokra is szükségük lesz 

A rendszerváltás után egy új jelenség figyelhető meg a munkaerő-piaci helyzetben: „a pályakezdők munkanélkülisége”. Ma már nem igaz, hogy ha valaki fiatal, erős, képzett, akkor biztosan munkát is kap. Egyáltalán nem biztos. Mindez ugyanis kevés. A kutatás szerint egyre nagyobb hangsúly helyeződik a családi háttérre, arra, hogy a család milyen plusz lehetőségeket képes biztosítani csemetéi számára. A gyerekek számára sokszor nyűgnek érzett különóra, nyelvtanfolyam, énekkar, számítógépes tanfolyamok, szakkörök stb. nagyon komolyan meghatározzák azt a tudáshalmazt, ami alapfeltétele, hogy valaki a „nyertesek” kategóriájába kerüljön. Sajnos jellemző tendencia, hogy ezeknek a tudásoknak és készségeknek az átadását a családok igyekeznek az iskolára bízni. De szembe kell nézni a ténnyel, hogy ezzel a hozzáállással gyermekük alatt vágják a fát. Ugyanis a nyelvtudás és a számítógépes ismeretek mellett a harmadik nagyon fontos elem a család és a fiatal személyes kapcsolati hálója, azaz a network. Ezt viszont az iskola nem tudja biztosítani, de ez nem is feladata. Az érdekérvényesítési képesség ugyanakkor csak ezen a hálón keresztül bontakoztatható ki hatékonyan. Sokszor ugyanis kevés a diploma, a jó szintű nyelvismeret, ha nincs megfelelő információ arról, hogy mikor, hol, kivel kell a kapcsolatot felvenni. Úgy tűnhet, hogy a kapcsolatok semmit nem veszítettek jelentőségükből a rendszerváltás után sem. Ezen a területen nem sok változás történt. 
„A vesztes életpályamodell a társadalom alsó rétegeiből származó fiatalokra jellemző tulajdonság. (…) A vesztesek számára az állam nyílt beavatkozása is kevés ahhoz, hogy a nyertesek élet- és létfeltételeit akár csak megközelítsék” - olvasható az Új Ifjúsági Szemle című folyóiratban közölt tanulmányban. A vesztesek életében pont azok a készségek hiányoznak, amelyeket a család feladata lenne biztosítani. Nem tudtak alkalmazkodni az új kihívásokhoz, alacsony innovatív képességekkel és motivációval rendelkeznek. 
Ami a köztes kategóriába kerülteket illeti, számukra adott a lehetőség a szinten maradáshoz és a továbblépéshez is. Bár a lecsúszásra jóval nagyobb esélyük van, mint a felemelkedésre. Felfelé ugyanis mind a két alsó kategória erősen zárt. 
A rendszerváltozás nyertes fiataljai képesek voltak alkalmazkodni a piacgazdaság által támasztott új kihívásokhoz. Ám mielőtt túlzott dicséretbe esnénk, hogy milyen ügyesek is ezek a mai fiatalok, fontos megjegyezni, hogy az eredményeik nagyrészt a szüleik (és nagyszüleik) generációja által felhalmozott tudás és anyagi javak, valamint a saját tudásuk és munkájuk összességéből adódnak. „Azaz a magas kulturális tőke jó anyagi helyzettel párosul, amelyet az esetek többségében jelentős érdekérvényesítő képesség (network) egészít ki.” Ezt a kapcsolati hálót a nyertesek használják is, szemben a „köztes” kategóriába tartozók némely csoportjával, akiknél ugyan megtalálhatóak a jó kapcsolatok, de nem használják azokat. 
Az objektív tényezők, amelyek befolyásolják, hogy valamely fiatal nyertesnek avagy vesztesnek érzi magát, részben közismertek, például ilyen a lakóhely: a nyertesek döntő többsége budapesti, illetve megyeszékhelyeken és nagyvárosokban él. Másfelől a vesztesek szüleinek egy része a munkaerő-piaci kihívásokra úgy reagál, hogy kivonul a munkaerőpiacról, és inaktívvá válik. Így esélye sincs a gyermekei jövőjét pozitív irányba egyengetni. 
A családok támogatása ellenére a nyertes fiatalok jelentős része is elutasítja a szülei által képviselt értékeket, és tervei szerint teljesen más életet akar megvalósítani. A szüleik életmódját leginkább elfogadók a köztes kategóriából kerültek ki. Természetesen itt is akadnak sokan, akik elutasítóak az előző generáció által pozitívnak gondolt értékekkel szemben. A vesztesek legnagyobb része viszont egyértelműen elveti a szülei értékrendjét. Közülük sokan nagyon jól látják a szüleik életében problémákat okozó tényezőket, kitörni mégsem tudnak a szüleik által meghatározott sorsból. 
Az állam pártfogó szerepére leginkább a vesztes csoport tagjai tartanak igényt, míg a nyertesek vágynak a legkevésbé az állam segítségére. A köztesek csoportja az állami juttatásokat, segítséget nem igényli, de elfogadja.
A kutatás szerint életük legégetőbb problémáinak a munkanélküliséget, a szegénységet, a lakáshoz jutás nehézségeit, valamint a családalapítást tartják a fiatalok. 
A fiatalok jövőképei nagyjából illeszkednek a fenti kategóriákhoz, a nyertesek ugyanis többnyire elégedettek az életükkel, bár az elmúlt tíz évet nem feltétlenül látják rózsásnak. A rendszerváltás túlélőiről szintén elmondható, hogy nagyrészt elégedettek az élethelyzetükkel. Sokan közülük tényként fogadják el a kapott helyzetet, bár világosan látják a különbséget és a lemaradásukat. Mások viszont megpróbálnak kitörni belőle. A vesztesek között viszont egyértelmű a negatív életszemlélet: mind a múltat, mind a jövőt sötéten látják. Nem is alaptalanul. Kitörési lehetőségük ugyanis minimális, a munkaerőpiacra való bejutásuk szinte reménytelen. Rajtuk a modernizált szakmunkásképzés tudna segíteni, használható, eladható szakmák magas szintű oktatásával, esetleg nyelvet is beszélő és számítógépet is használni tudó szakembereket képezve belőlük. Erre egyébként nemcsak hazánkban, hanem az Európai Unió országaiban is nagy kereslet van, és feltehetően egyre nagyobb lesz.