Vissza a tartalomjegyzékhez

Fabini Piroska
Klónom van, vigyázz

Létezik egy mobiltelefonról elérhető virtuális tér, amelyet jónéhányan különösen alkalmasnak találnak arra, hogy új barátságokat kössenek rajta keresztül. Ez azért is meglepőnek tűnik, mert meglehetősen egyszerűek az effajta társalgások: aki először olvas bele némelyikbe, kevés értelmet talál bennük. A kutatások szerint mégis akad, aki naponta akár nyolc órát is képes így eltölteni. Úgy tűnik, a wap-os chat korunk emberi viszonyainak egyik sajátos kifejeződése: a lényeg maga a közösségi lét, és közel sem a tartalmas eszmecsere. Akár a valódi életben. 


Mindennapi betevő kapcsolat 

A Szegedi Tudományegyetem nyelvész kandidátusa, dr. Sándor Klára az MTA Filozófiai Kutatóintézetével egy, a Westel által támogatott kutatásban együttműködve vizsgálatainak részeként körülbelül 250 órát töltött wap-os társalgókban. Őt faggattuk a wap sajátosságairól, először is arról, mi az oka, hogy a beszélgetésekben nincs valódi téma: „Örülök, hogy ezt felvetette, mert így elmondhatom, hogy a hétköznapi beszélgetéseink túlnyomó többségének ugyanígy nincs kifejezett témája, hanem elsősorban a kapcsolattartást szolgálja, akkor is, hogyha egyébként úgy teszünk, mintha valamilyen témáról beszélgetnénk. Az a különös a wap-os chatben, hogy szinte laboratóriumi formában mutatja azt a nyelvészeti véleményt, amire én is hajlok, hogy a nyelvnek egyéb funkciói mellett elsődleges célja a kapcsolattartás. A wap-hoz képest ennyire vegytisztán a hétköznapi életben ezzel kevésbé találkozunk, hogy úgy beszélgetünk órákig, hogy nem beszélünk semmiről” - állítja a kutató.
Az üzenetek ömlesztett jellege miatt azonban kikerülhetetlenek a sikamlós beszólások. Sándor Klára meggyőződése szerint a legtöbben csak bohóckodnak a wap-on, kihasználják a névtelenséget, és ezzel a többiek is tisztában vannak. 

Pörög a C6

A legalábbis felszínesnek tűnő eszmecseréről persze másként vélekednek azok, akik benne vannak. „Azt állítják a rendszeres beszélgetők, hogy a rendkívül rövid terjedelem ellenére jobban lehet akár mély kapcsolatokat is kiépíteni, mint egy személyes találkozással. Ebben a dimenzióban ugyanis nem érvényesülnek a társadalmi korlátok, nem befolyásolnak olyan tényezők, mint a külső, vagy a hanghordozás, vagy a sok beszéddel felépített imidzs. Itt semmi nem számít, csak az írott gesztusok szintjén zajló, egyszerű kommunikáció. Pontosan ettől válhat a wap sokak számára vonzóvá, hogy lehetőséget teremt az érdekektől mentes, egyenrangú kapcsolatok kialakítására” - bizakodik a szakember. 
Nyilván nem a magas szintű filozofálgatással, sokkal inkább a magányossággal indokolható az a meghökkentő adat is, hogy vannak, akik napi nyolc órát eltöltenek a semmitmondónak tűnő üzenetek irkálásával. A kutatók azt állítják: nem annyira a mobiltól függ az ember, hanem azoktól az emberi kapcsolatoktól, amelyeket a mobilon keresztül állandóan elérhet. Azáltal, hogy az apró-cseprő ügyekről is tudunk a nekünk fontos emberekkel beszélni, sokkal jobban részesei vagyunk egymás életének. Valódi függőséget - az említett program kutatásai szerint - azoknál okoz, akik egyébként is hajlamosak a függőségekre. Nem a telefon teszi függővé az embert, hanem bizonyos lelki hiányok. A szakemberek álláspontja szerint akkor már jobb, ha valaki a mobiltól függő, mint hogyha kábítószerezik. 

Kapcsolatfüggés

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének a 21. századi kommunikációt vizsgáló programjának keretén belül megjelent munkájában Rituper Tamás részletesen leírja a WAP-os chaten megtalálható néhány viselkedési formát és szabályt. Például nem veszik jó néven a chatelők, ha valaki az ő nevükkel azonos néven jelentkezik be a csevegőszobába: ezt az itteni szlengben klónozásnak hívják, és az agresszió egyik formájának tekintik. 
Rituper Tamás ír a köszönéssel kapcsolatos rituáléról is: a mindenkinek történő beköszönés szerinte csak a régebbi chatelők esetében hatékony, nekik ugyanis a többiek visszaköszönnek, mire ő név szerint külön köszönti a neki fontosakat. A legtöbben búcsúzkodáskor szintén ki szokták várni, amíg minden számukra ismerős vagy fontos személy elköszön tőlük, attól függetlenül, hogy így az oda-vissza üdvözlésekkel kilépéskor is elmehet akár 10-15 perc.
Kérdés, hogyan lehet a rövid üzenetekhez úgymond „hozzászólni”, illetve egy tartalom nélküli, felszínes csevegésbe bejutni? Sándor Klára tapasztalatai szerint 1-2 hét eltelik, mire valaki megérzi azt a ritmust, amivel be lehet kapcsolódni a többiek beszélgetéseibe. Belépéskor olyanokat szoktak kérdezni, hogy: „Ti mióta jártok ide?” Ha netán válaszol valaki, tehát elkezdődik egy beszélgetés, másnap már úgy kapcsolódik be, hogy „milyen volt a napod?”. Tehát a belépni kívánó hőn áhított célja az, hogy kitartó próbálkozás után végre valaki reflektáljon a személyére, ami nagyon komoly eredménynek számít. Rengeteg a puszta megfigyelő is.
Nemrégiben több csevegőszobát is nyitottak a korábbi egyetlen helyett, a fejlesztői szándék nyilván az volt, hogy több témáról beszélgessenek a chatelők, de minden szobában a korábbiakhoz hasonló beszélgetés folyik, zömmel ugyanazok között, ráadásul sokszor egyidejűleg több szobában. Amíg a wap-on karakterkorlátok vannak, addig reménytelen a tematikus fórum, de erre nincs is igény, nem ezért jönnek ide az emberek, hanem lazítani.
Az új mobilgenerációk kifejlesztői arra törekednek, hogy ne csak szűkített internetlehetőséget szolgáltassanak, mint a wap, hanem a teljes világhálót behozzák a telefonba. Éppen ezért a wap-nak túl nagy jövője nincs, de a kutatók szerint elképzelhető, hogy a telefonos chat megmarad, ha a szolgáltatóknak megéri fenntartani ilyen beszélgetőszobákat. 
(A WAP-ról elmentett idézet Rituper Tamás: Jobbára ártalmatlan: Chat a Wap-on című munkájából valók)