Kovács Klára
Új év, új miniszter

„Legfontosabb feladatom, hogy segítsem egy erős gazdaság megteremtését, hogy biztosítva legyen az eddigieknél jóval több munkahely és magasabb jólét” - mondta Draskovics Tibor leendő pénzügyminiszter, miután Medgyessy Péter kormányfő bejelentette, február 15-ével felmenti László Csaba pénzügyminisztert. A kormányfő nem okozott túlzott meglepetést, hiszen hónapok óta szóbeszéd tárgya László távozása, lehetséges utódainak találgatása. Lapunknak nyilatkozó neves szakértők véleménye megoszlik a tekintetben, hogy szakmai vagy politikai döntés született. Draskovics Tibort mint jövőbeni minisztert megnyugvással fogadta a piac.

László Csaba leköszönő pénzügyminiszter. Csomagol Fotó: MTI

Medgyessy Péter kormányfő a tervezettnél jóval magasabb államháztartási hiánnyal indokolta - sorrendben a hetedik - miniszterének cseréjét. Ugyanakkor a hiteles és megvalósítható gazdaságpolitika, valamint a fenntartható, sikeres gazdasági fejlődés érdekében megalkotandó reformok kidolgozását tűzte ki célul. A kijelölt miniszter az MTI-nek kifejtette, áttekinti a 2008-ra tervezett eurózónához való csatlakozás menetrendjét. Mint mondta: „Az a lényeg, hogy jól csatlakozzunk, nem pedig az, hogy a lehető leggyorsabban.” (Ez a mondat, egybecseng azokkal a szakértői véleményekkel, amelyek elhamarkodottnak és teljesíthetetlennek tartják az euró 2008-as bevezetését. A szakértők szerint valószínűbb az egy vagy két évvel későbbi bevezetés.)

A lapunknak nyilatkozó szakértők indokoltnak tartják a pénzügyminiszter-cserét, és egybehangzóan bizalmat szavaznak az utódnak. Mind Lászlót, mind Draskovicsot jó szakembernek tarják, László „bukásában” azonban több szakmai hibát vélnek felfedezni. 
Draskovics számára a kormányfő bizalma adott, nagy kérdés viszont az, mennyire lesz lojális az MSZP, s ennek híján nem jut-e hasonló sorsra, mint elődje, László Csaba. Mint emlékezetes, László tavaly nyáron éles ellentétbe került a kormány parlamenti többségét biztosító MSZP-vel, miután sorra olyan megszigorító intézkedések szivárogtak ki a tárcától, amelyek ellentétben álltak a párt szándékaival. Emlékezetes, milyen riadalmat váltott ki az ingatlanadó esetleges bevezetése, a 13. havi nyugdíj időbeni elhalasztása, a lakáshitel után járó adókedvezmény eltörlésének ötlete. A vadabbnál vadabb elképzelések mély felháborodást váltottak ki az MSZP-ből, sérelmezték, hogy a tárca nem egyeztetett a párttal, s az elképzeléseket nem illesztették a jóléti rendszerváltás programjába. A biztosítékot az ingatlanadó felvetése vágta ki, ekkor a párt sajtótájékoztatón fejezte ki a tiltakozását a tárca elképzeléseivel szemben. A disszonanciára jó példa a lakáshitel megnyirbálásának híre, amely ugyanolyan váratlanul érte Csabai Lászlónét, a kormány lakásügyi megbízottját, mind az egyszerű átlagembereket. A Pénzügyminisztérium adópolitikája átmenetileg kormányválságot is gerjesztett, s az adócsökkentő pártként a köztudatba bevonulni szándékozó SZDSZ még a kiugrást is felvetette, abban az esetben, ha nem változtat az elképzelésein a PM. A polémia nem maradt a párt belügye, a kiszivárogtatások hallatán meredeken zuhanni kezdett a párt népszerűsége, mígnem az ellenzéki Fidesz átvette a vezetést. Bár László Csaba pozíciója megmaradt, megfigyelők szerint elvesztette a kormányfő bizalmát, amikor ragaszkodott szóvivőjéhez, akinek a „fejét” kívánta a párt. Lászlót a nyári skandalumok után mind több bírálat érte, széke meg-megingott, a jobboldali sajtó rendszeresen a bukását kürtölte. Jól értesültek előre tudni vélték, a költségvetés megszavazása után lemond a bársonyszékről. A kormány hivatalos szócsöve, Gál J. Zoltán több ízben is cáfolta László Csaba lemondását, ez december elején a szavazást követően már csak azért sem valósulhatott meg, mert ekkor a forintválság idején kimondottan rossz üzenet lett volna a kormányfő részéről minisztere lemondtatása. Így tehát maradt, sorsát azonban megpecsételték a decemberi események. Neve szóba került a brókerbotrány néven elhíresült ügy kapcsán is. László Csaba ugyanis korábban vezérigazgató-helyettesként dolgozott a K&H Banknál. A volt pénzügyminiszter sajtópert nyert a Magyar Nemzettel szemben, amely összefüggésbe hozta a Rejtő E. Tibor és Kulcsár Attila ügyleteivel. (Érdekes lehet, hogy utódja, Draskovics Tibor szintén e banknál dolgozott hasonlóan magas beosztásban, és ugyancsak pert nyert a Magyar Nemzettel szemben.) 

Medgyessy Péter és Draskovics Tibor. Egymásra hangolva Fotó: MTI

Lászlót nemcsak a politikai oldalról érték támadások, hanem szakmai térfélről is. Bár az Európa-szerte kiugróan magas jegybanki kamatért elsősorban Járai Zsigmond, a jegybank elnöke tehető felelőssé, mégis kettejük rovására, nem megfelelő kapcsolatuk terhére írható számos feszültség: a forint árfolyamának gyakori ingadozása, a befektetői bizalom elillanása, a tőkekivonás. László Csaba pénzügyminisztersége idején csúcsosodott ki az egyfajta „politikai gyermekbetegség”: sehogy sem találta meg a közös hangot a Fidesz-szimpatizáns Járai Zsigmond jegybankelnökkel, s ezt a nyilvános „nem szeretemet” szemmel láthatóan nagyon rosszul viselték a külföldi befektetők. A László iránti szakmai bizalom megkérdőjeleződött az úgynevezett forintválság idején. Ekkor már nemcsak a hazai - jobboldali - sajtó, hanem neves külföldi gazdasági lapok is pedzegették távozásának szükségességét. Nevéhez fűződik még a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének irányítását átrendező törvény is, amely miatt határozott bírálatot kapott az unió részéről. Bár a parlament megszavazta a lex Szász néven elhíresült törvényt, mégis fennakadt a köztársasági elnök „rostáján”, aki a törvényt aláírás előtt az Alkotmánybírósághoz küldte alkotmányossági vizsgálatra. 

Okok és gondok

Lapunknak nyilatkozó neves szakemberek eltérően vélekedtek László Csaba távozásának okáról. Békesi László, volt pénzügyminiszter szerint szakmai és politikai szempontok alapján is indokolt döntés volt László Csaba felmentése. László ugyanis nem tudta kézben tartani az államháztartási folyamatokat - mondta Békesi -, és ez az államháztartás oly mértékű hiányát eredményezte, amely ebben az évben meg sem közelíti a tervezettet, sem a Pénzügyminisztérium által többször módosított összeget. László Csaba kitűnő szakember és tudnia kellett, hogy a túlköltekezés végül egy tarthatatlan, válság közeli állapothoz vezet. Ennek ellenére lényegében másfél éven keresztül kiszolgált egy túlköltekező államháztartást. Ugyancsak politikai okokból - a látszat fenntartása érdekében - asszisztált a jegybank elhibázott monetáris politikájához is. Kifelé azt mutatta, hogy egyetért a jegybank elnökével, holott nem érthetett egyet olyan döntésekkel, amelyek a forint fölértékelése révén károkat okozott a magyar gazdaságnak. Azután késve, elhibázva jelentették be az árfolyamközép elcsúsztatását. Békesi úgy véli, László Csaba csupán bűnbak egy nagyobb játszmában, hiszen ezen a poszton nem egyedül hozza a döntéseket. Ebben az esetben a miniszterelnök, a kormány egésze és a mögötte lévő MSZP tehető felelőssé az elhibázott gazdaságpolitikáért. A jóléti rendszerváltás, osztogatás, túlköltekezés idején a pénzügyminiszternek csak annyi választása maradt volna, hogy az adott feltételkel nem vállalja a posztját, vagy réges-rég lemond.
Csaba László más véleményen van. A Közép-Európai Egyetem (CEU) oktatója szerint a miniszter elmozdítása elsősorban politikai és nem szakmai döntés volt. A költségvetési politika - a nevéből adódóan is - politikai természetű dolog, azzal súlyosbítva, hogy amíg egy politikus egy ügyes fordulattal át tudja hidalni az általa képviselt szempontok ellentmondásait, addig a pénzügyminiszter csak számokban tud „beszélni” - mondta. A pénzügyminiszter mindenképpen politikai feladatot lát el, hiszen a miniszterelnök után a második legfontosabb pozíciót tölti be, de egyben övé a legnépszerűtlenebb szerep. A pénzügyminiszter „fogyóeszköz”, természetes, hogy megosztott politikai viszonyok között őt érintik az indulatok, az ellentétek. 
Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint a mostani váltásban mindenképpen benne van az, hogy az államháztartási hiány lényegesen magasabb lett, mint amit a Pénzügyminisztérium - az utolsó pillanatig is - jelzett. „Személy szerint úgy gondolom, hogy a 100 napos program gazdaságilag megalapozatlan ígéret volt - mondta. Tulajdonképpen a László Csaba kiváló pénzügyi szakember, de az elbocsátásában a Pénzügyminisztérium és a jegybank »kettőse« is benne van. A kettejük együttes tevékenységével szemben ugyanis nagyfokú bizalmatlanság fogalmazódott meg az elmúlt évben. Ez tükröződött a befektetők magatartásában is: az árfolyam nagy mértékben ingadozott, többször is jelentős kamatemelésre került sor, végül pedig irreálisan magas reálkamatok alakultak ki. A jelek szerint a pénzügyminiszter esetében sor került a következtetés levonására, a monetáris területen is voltak komoly problémák, tehát a jegybankelnöknek is el kellene gondolkodni az önkritika gyakorlásán, mert a felelősség közös.” 

Mi változik?

Csaba László szerint új ember érkezésekor van egy megelőlegezett bizalom a piac részéről, különösen igaz ez olyan személy esetében, aki korábban többször is magas pénzügyi pozíciót látott el. Rövid távon biztosan bizalomerősítő az új miniszter beiktatása, középtávon azon múlik a siker, mennyit sikerül betartani az ígéretekből. Csaba Draskovics Tibort jogi, közgazdasági végzettséggel rendelkező kiváló szakembernek tartja, külön előnynek számít a nagy gyakorlata az államigazgatásban. Draskovics felkészült szakember, de az kérdés, hogy ez elég lesz-e, hiszen László Csaba szakértelmét sem sokan kérdőjelezték meg, inkább a párttámogatottságban voltak hiányosságok - tette hozzá. 
Karsai Gábor úgy látja, Draskovics Tibor személyében nem kerül alapvetően más szemléletű személy a Pénzügyminisztérium élére. Lászlóhoz hasonlóan pályafutásának jelentős részét a Pénzügyminisztériumban töltötte. Tehát szakmai vagy gazdaságfilozófiai szempontból nincsen nagy különbség kettőjük között. 
Békesi László, volt pénzügyminiszter szerint nem számít, hogy Draskovics ugyanolyan jó szakember, mint elődje, ráadásul a miniszterelnök bizalmasa is, hiszen az a kérdés a mérvadó, hogy a kormány és az MSZP hajlandó-e változtatni az irreális, elhibázott gazdaságpolitikáján vagy sem. Ha igen, akkor van értelme a váltásnak és az új pénzügyminiszter támogatásának, ha nem, akkor csak egy „alibi lépésről” van szó.
Kupa Mihály, volt pénzügyminiszter lapunknak kifejtette, új embernek jobb esélyei vannak, mint egy „lestrapáltnak”. Draskovics jól ismeri a pénzügyeket, meglehetősen jó bürokrata. Feladata nagyon nagy. Talán valamivel kedvezőbb gazdasági feltételekkel indulhat. Most a kormány szigorúbb gazdaságpolitikát diktál, takarékosabb, másrészt pedig kezd javulni a nemzetközi környezet. Meglátjuk, hogy fog sikerülni.