Az új, alig pelyhesedő esztendőben egyből kettő darab mediatikus tüntetés résztvevője szeretnék lenni. Az elsőn bús emberek gyülekeznének. Amolyan szentkép-mellékalakok. Kezükben a tábla: legyen végre tilos a tilos, meg mindent tiltsunk be. Mint keresztény hívőnek, ott a helyem közöttük, még ha máshol is tiszteljük az emberiség Jézusát.
Aztán átmennék egy másik mediatikus tüntetésre. Ezen a másikon csupa laza öltözetű, szakállas ember lesz, amolyan magamfajták. Régi és újabb vágású szabadelvűek. Mint írónak, közöttük a helyem, hiszen író nem állhat tiltók közé, mert egyszer őt is megtiltják (esetemben csupán újra), így hát azért tüntetnék, hogy ne zárják be ezt a rádiót, azon a voltaire-i elven, hogy bár egyetlen szavával sem értek egyet, de kész vagyok bárkivel tollhegyet váltani érettük bűnösökért.
Van egy harmadik módszer, ezt gyakorlom éppen most. Leírom a véleményem mint úgynevezett véleményalkotó értelmiségi. Eszerint előrevetítve a végső konklúziót, szégyellnék olyan szellemi életben részt venni, melyben egy hangzó médiát betiltanak. Ugyanily mértékben szégyellnék egy olyan miliőben, melyben egy ekkora gyalázat után a dolgok úgy mennek egymás után, mintha meg sem állította volna őket senki.
Pazar világban élünk, főként igen erkölcsösben. Mint tudják a kedves olvasók, indul a Való Világ 3, nemzetünk újabb nagy tesztje, vajon melyik plázababa vagy badifiú lesz a kettőezer-negyedik év sztárja? Mindjárt elsőre a közönség beszavazott egy amúgy igen dekoratív hölgyet, akit úgy konferált be a műsorvezető, hogy van egy támogatója, amire is a hölgy bevallotta büszkén, hogy egy olasz tartja el, „kivéve őt az éjszakából”. A közönség pedig beszavazta.
Néhány éve még egy kitartott nőre - ez nem egyéb, mint a prostitúció legkényelmesebb formája - nem szavaztak volna, most hajrá, előre a sztárság és a még gazdagabb ki-betartó felé. Mi köze ennek B.-hez, a tehetségmentes műsorvezetőhöz? Az, hogy mindnyájan itt élünk. A minap letűnt karácsony előtt közvélemény-kutatás tudatta országgal-világgal, hogy az embereknek - írd és mondd - tizenhat százaléka tekinti vallási ünnepnek a karácsonyt. Én úgy hiszem, hogy itt nincsenek alternatívák. Vagy Jézus ünnepe a karácsony, vagy semmi. A jézustalanított karácsony csupán annyi, amivel bármi megtörténhet. Akár az is, hogy két műsorvezető ezt vezeti róla, amit vezetett. Jézus tisztelete hiányzik a többségi társadalomból. Paskai, Bartha, Harmati és a többi főpártpap rosszul dolgozott az elmúlt évtizedekben. Nem voltak hihetők. Sokszor nem mondtak igazat. A megvallásból csak vallás lett.
A kijelentés maga kimagyarázhatatlan. Irtaná az összes keresztényt. Többek között tehát e cikk szerzőjét és számos olvasóját is. Pedig a keresztények hasznos emberek. Szeretik jól tenni a dolgukat, hogy elégedett legyen velük a talentumukkal elszámoltató. Annál inkább sem érthető a tett maga, mert a keresztények nem bántották B.-t. Nem tudom, B.-nek kik voltak az ősei, csendes szemlélők, vagy aljasul kimúlasztott áldozatok? De bármely is, erre nincs magyarázat. B. itt élt közöttünk, egy szegényke és hazugocska, de békéske országban… Sőt műsort vezethetett benne a mi B.-nk. (Azt hiszem, a nevét nem írom le, különben is először hallok róla.)
A mi B.-nknek mi a baja lehet Jézussal? Megmondom, mert rájöttem. Haragszik rá. Jézus szerényen mérte a talentumot B.-nek. Az inkriminált műsorrészletet egy napilapban olvastam. Amíg nem bizonyítják be, hogy hamisítvány, addig azt gondolom, B. (és társa) rendkívül kevés talentumot kapott a mi Urunktól. Népiesen mondva B. és társa tehetségtelen. Ez a nagy baj. A Tilos Rádió nem szamizdat csatorna, ahol betévedő emberekből lesznek az elsők. Nem, itt fizetést lehet kapni, gázsit, fizetik az ember járulékait, vannak kurátorok, állítólag több mint százan vannak. A Tilos Rádió lehet, hogy igazi rádió, benne szerepelni egy bizonyos körben Valami.
Ezzel szemben itt van ez a szegény B., aki éget (kéretik összeolvasni) nem egy kis keresztényt. Ilyen az, ha egy ember magasabb polcra áll, mint amilyen magas. Szédülni kezd, megtántorodik, majd okádozik egy kicsinykét, a haló naphoz hasonlító széles sugárban, s akit talál, az tisztátalan lesz. B. bizonyára feszélyezett volt. Ő egy hétközi szerda délutánra való rizsázó, arra a rétegműsorra perfekt. De ez a szerda, hogy a fene egye meg, épp arra az érthetetlen ünnepre esett. B., mint Kafka K-ja, már reggel ingerült volt és talán a fogkrémet is mellényomta. Ezután fogtak bele a bölcs beszélybe, mely sem jobb nem volt, sem rosszabb, mint kettő darab sarki drogista fecseje arról, hogy a francba kell valahogy elbírni a levést. Becsúszott egy zselés utálkozás szaloncukipapír nélkül. Ilyen ez, amikor a tehetségmentes övezet sztárokat válogat önköréből. Kérem szépen, ne haragudjunk rá, mi keresztények! Ne irtsuk ki, hanem ügyeljünk arra, megtalálja helyét a civil társadalomban. Barátom hurkasütője szakszerű mosogatót keres. Akadnak hálózatépítők, akiknél gyógyszer kapható immunhiány ellen. Csengessen be B. ide-oda, és mondja el, ő az a kedves ember, aki kiirtaná önt, kedves uram. Tegyük harmadik tagnak Shakespeare és Dietrichstein mögé. Drámát Shakespeare, poloskát legjobban Dietrichstein, viszont keresztényt B., a volt műsorvezető írt. Aztán, ha bemutatkozott, érezze mások szeretetét abban az országban, melyben jutott némi közpénz arra, hogy véleményét elmondhassa. Ne legyen számára mellékösvény, internetes rovatvezetés, egy tál portál. Ne legyen tagja ennek a csodásan egymásra utálkozó szakmának! Se most, se később. Ő nem megtévedt, ő alkalmatlan. Uram, bocsáss meg néki, mert hóttuti, nem tudja, mit cselekedett.
Az egyén után azonban tekintsük meg a többi egyént. Vizslantsunk egyet az ölre, mely megszülte nekünk őt, a kereszténygyűlölőt. Talán meséljünk azoknak is, akiknek Jézus egy zsidó fattyú. Mondjuk el, hogy ha valaki nem gondolja Isten fiának, akkor is beszéljen szebben magyarul. Főként, mert a médiában dolgozik. Mondja azt, hogy hite szerint Jézus nem Isten fia, csupán egy kétséges származású zsidó ifjú, aki érdekes dolgokat csinált. Meg azt is mondhatja, hogy ő speciel egyetért azokkal, akik kivégezték. De nem kinyírták. Vagy azt nem mondhatja, hogy a kivégzéssel ért egyet, mert embert ölni, bárki is az, ronda dolog. De lefattyúzni még a drámákban is a legnagyobb sértés.
A nyilatkozatokból szerénykének tűnik a nyilatkozók vallástani tájékozottsága. Ez azért baj, mert aki valamiben nagyon tájékozatlan, az lehet, hogy másban is, márpedig a média világa a sokoldalúan művelt emberek terepe - kellene legyen. A Tilos attól volt Tilos, hogy más. Ezek szerint szakállas és krákogós Nócik, Mónik és Balázsok adják nekünk a fülünkbe a fül alá valót. Mégis, azt gondolom, nem illendő ezt a hangot mesterségesen elhallgattatni. De magára valamit adó cégnek nem illik hirdetni benne, mert a butaság rossz reklám. Magára valamit adó cég, ha rájön, hogy egy általa birtokolt média menedzsmentje tehetségtelen emberek eltökélt csoportja, él tulajdonosi jogaival, és megkeres néhány értelmes embert. Örömmel értesítem a híveket, vannak. Magára valamit adó média ilyenkor elnézést kér mindannyiuk nevében, mert a hibbanat magányos mondata egy szájból hullt ki, de joggal gondolhatjuk mi, kiirtásra vágyottak, hogy egy ember csak olyan helyen beszél így véletlenül, ahol szándékosan is beszélhet majdnem így. Jézus ázsiója igen szerényen áll a Tilosban, amiért sajnálom őket. Jóban lenni Jézussal ugyanis jobb érzés, mint fóbiák között élni egy barátságtalannak képzelt közegben. Jézus alig tilt, csak javasol. Jézus társasága nem csupán súlyos, de örömteli is. Aki ebből kihagyja magát, kevesebb. Az ateizmus kevesebb a hitnél, mert úgy nem hisz valamiben, hogy közben nem hisz másban sem. De ez legyen az ő bajuk. A mienk, hogy kevés az a tizenhat százalék, kevés a hit itt a Duna-Tisza közén, ahogy Ady presbiter írta. Nekünk ezen kell dolgoznunk életben - és médiában. Azért, hogy olyan legyen a hangulat ebben az országban, hogy senkinek ne jusson eszébe, bármit is legelt, hogy ilyesmit mondjon. Amíg ez nincs így, amíg nem erősebb a hívők közössége, addig bármikor mondhat olyat, amit tilos.
Az ORTT gyengébb, mint Jézus Krisztus. Még ha jelenleg egyformán gyengének is tűnnek. Tegyünk azért erős hittel, hogy a B. típusú hang ne szólalhasson meg a Tilos Rádióban. Csak a Tilos Rádió. Emberi hangon. Szép feladat, eltelik vele az új esztendő. Ha pedig minden megy tovább, akkor már csak egy tüntetésnek van helye. Csak akkor. A történelem addig majd megörökíti, hogy egy szerény talentumú ember hatalmas hírverést csinált egy kicsi rádiónak. Azt nem merem feltételezni, hogy ezért volt az egész.