Az ünnepek felfokozott hangulata és a másnapi, már-már tapintható depresszió szinte menetrendszerűen, évente visszatérő jelenség az országban. A „téli - évszakhoz kötött - depresszióval” együtt ez lehet átmeneti jelenség, a tartós depresszió azonban betegség. Míg a fejlettebb államokban „illik” a lelki problémák gyógykezelése, sőt, az erre épülő „boldogság-ipar” óriási üzlet, addig itthon a lélek gyógyászata kevesebb tradícióval és több visszafogottsággal bír.
Közel egymillió embert érint ma hazánkban a depressziós betegség valamilyen formája. Ennek többszöröse azok száma, akik átmentek valamilyen depressziós időszakon. Belső Nóra, az Országos Pszichiátria és Neurológiai Intézet (OPNI) adjunktusának tanulmánya szerint az utóbbi ötven évben a depressziók előfordulásának gyakorisága tartós és egyenletes növekedést mutat - nemcsak itthon, hanem a világ legtöbb országában is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) prognózisa pedig azt állítja, hogy a következő évtized végére az egyik leggyakoribb népbetegség lesz a depresszió a fejlett országokban. A Magatartástudományi Intézet felmérése szerint azonban hazánkban nem a gazdagokat, hanem a rossz sorban élőket, szegényeket, képzettség és állás nélkül levőket fenyegeti a leginkább.
A depresszió ára
A depresszió feltárását nehezíti, hogy az emberek sok esetben nincsenek tudatában reális állapotuknak, és indokolt esetben sem kérnek külső segítséget. Egy általánosan elfogadott nézet szerint akkor beszélhetünk orvosi esetről, ha a depresszió minden külső ok nélkül legalább két héten keresztül fennáll. „A depresszió nem egyenlő a boldogság hiányával. Ez egy olyan tünet, amelyet legtöbbször az »örömérzés elvesztése« panasz kísér. Emellett számos jellegzetes lelki és testi tünettel járhat: állandó fáradtság, lehangoltság, koncentráció-zavar, alvászavar, étvágyproblémák, szexuális érdeklődés elvesztése, pesszimizmus stb., tehát nem lehet csupán a boldogság ellentettjének tekinteni” - mondta lapunknak Belső Nóra. A depresszió csökkenti a munkakedvet és a munkabíró képességet, a tartós depresszió pszichés és testi elváltozásokat okozhat. Szélsőséges esetben akár öngyilkossághoz is vezethet: az említett tanulmány szerint a befejezett öngyilkosságot elkövetők több mint ötven százaléka depressziós állapotban követte el végzetes tettét, és a statisztika szerint minden harmadik-negyedik depressziós beteg lesz öngyilkos.
A depresszió kára tehát mérhető, és tőlünk nyugatra nem is szokatlan erről valamilyen kimutatást készíteni. Amerikai és angol vizsgálatok például azt derítették ki, hogy a depressziós betegekre fordított kiadások (vizsgálatok, gyógyszerek, táppénz, kórházi ellátás stb.) csupán a tíz-húsz százalékát képezik a depresszió miatt okozott károknak (csökkent munkaképesség, szenvedélybetegségek, öngyilkosság stb.) - azaz „a depresszió kezelésének ára jóval kisebb, mint a depresszió kára.” Gotland szigetén (Svédország) húsz családorvost képeztek ki ezen a területen és követték figyelemmel tevékenységüket. Hamarosan számszerűen is kimutatták, hogy az öngyilkosságok száma az egyharmadára csökkent, de a betegállományban töltött napok, kórházi beutalások száma is lényegesen kevesebb lett. Angliában, Svédországban és az Egyesült Államokban egyébként a depressziós betegek több mint ötven százalékát családorvosok kezelik -, itthon ez az arány jóval alacsonyabb. Egy szakorvos háttérbeszélgetésünk során valahogy így fogalmazta meg a különbséget: a „szocialista blokk” országaiban a materialista tradíció továbbélése figyelhető meg akkor, amikor az emberek - néha az orvosokkal együtt - csak a testi bántalmakat tekintik betegségnek. A fejlettebb társadalmakban több gondot fordítanak a lélek problémáinak gyógyítására. „Egy átlag amerikai vagy gyülekezetbe vagy pszichológushoz jár rendszeresen” - fogalmazott a szakorvos a kötetlen diskurzus során.
A depressziós fázis hátterében viszonylag jól beazonosítható, biokémiai változások figyelhetők meg:
így például a szerotonin vagy a noradrelin, szokásostól eltérő anyagcseréje. Erre alapozzák a depresszió gyógyszeres kezelését: a leginkább bevált gyógyszerek a szerotonin/ noredralin, illetve más ingerület átvivő (ún. neurotranszmitter) anyagok mennyiségére, működésére vannak hatással. (Kis mértékben még a csokoládé is befolyásolja az agy szerotonin szintjét.) „Az
antidepresszáns gyógyszereket »boldogság pirulának« is nevezik, noha nem okoznak boldogságot, hanem a depressziós beteget viszik a korábbi, normális szintre vissza. Az első ilyen modern, kevés mellékhatással rendelkező gyógyszer világsiker lett, persze rögtön támadták, drognak titulálták, a mai napig igen sok tévhit és téveszme lengi körül. Az azonban tény, hogy sok millió emberen segítenek a gyógyszerek nap mint nap, úgyhogy több hasznuk van, mint káruk” - nyilatkozta Belső Nóra. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek a pirulák megfelelő pszichoterápiával együtt a leghatásosabbak, hiszen - tette hozzá - egy
depressziós ember gyakran úgy rendezi be az életét, hogy szinte újra meg kell tanulnia nem depressziósan élni. Sokszor éri kritika a szakmát azért, mert időigényes, törődést igénylő terápia helyett úgymond egy-egy pirulával próbálja megoldani a problémát, pedig nálunk az antidepresszívumok többsége csak orvosi rendelvényre vásárolható. Észak-Amerikában például recept nélkül hozzá lehet jutni ezekhez a tablettákhoz, sőt újságban, kereskedelmi csatornákon hirdetik. „Ha valami baj van a gyerekkel, mint a cukrot, úgy adják nekik ezeket a pirulákat” - mondta lapunknak egy, a témában járatos gyógyszerész. Az antidepresszáns gyógyszerek ilyen mértékű terjesztése mögött nyilván gazdasági érdekek is meghúzódhatnak: az egyik legnagyobb dán gyógyszergyártó cég az antidepresszívumok eladásából Európában 3,8 milliárd dán korona (körülbelül 130 milliárd forint) forgalmat bonyolított le az idei év első kilenc hónapjában - az Egyesült Államokban egyedül pedig ez az érték további 3,1 milliárd dán korona (mintegy 110 milliárd forint). A cég eltökélt abban, hogy megsokszorozza forgalmát.