Meghitt, szeretetteljes karácsonyt, boldog, sikeres új évet szoktunk kívánni egymásnak így az esztendő vége felé. Az év legsötétebb napján, december 24-én a jó vacsora, szeretteink társasága, az egymás iránti általános jóindulat, a sok ajándék és a gyertyafény a lélek „felmelegítését” hivatottak elvégezni. Sajnos azonban nem mindenki bizakodó az év végi ünnepeket illetően. Vannak, akik félnek az ünnepektől, a sok teendő, a „kinek nem vettem még ajándékot” érzés nyomasztó teherként ereszkedik a vállakra. Sokak számára pedig a karácsony és a szilveszter egyenesen az év legszomorúbb, legfájdalmasabb időszaka, amikor a magány, a sikertelenség, a családi feszültségek, a szűkölködés vagy a hiány, mint gigantikus rém kandikál ki a karácsonyfa mögül.
Ha reális képet akarunk kapni arról, hogy milyen érzelmek tapadnak a karácsonyhoz a magyar társadalomban, talán érdemes átolvasnunk egy találomra kiválasztott internetes csevegőfórumban megjelenő véleményhalmazt. „Karácsonykor? Akkor magányos vagyok. Árva gyerek lévén, meg aztán így harcban a világgal mindig is kellemetlen érzéseim voltak és vannak az ünnepnapok környékén, amikor kikényszerül a gyártott szeretet.”
„Végre elmúlt ez a lidércnyomás! Visszavonultak jól megszokott odúikba azok az arcok, akik ünnepi bevásárlás címén előszedték autóikat féltve őrzött garázsaikból, hogy 20 km/órás sebességgel nekivágjanak ajándékbeszerző útjaiknak… ma délelőtt három karambolt is láttam, amíg Erzsébetről átértem Kőbányára. A levegő szinte vibrált a feszültségtől az utakon.”
„Ma, miután egy pirospozsgás arcú család a Tescóban véletlen a hátamba tolta a gazdaságos fél sertés nyálkás orrát, hirtelen elment a karácsonytól a kedvem…”
„Nem érdekel a vallási háttere, mert nem vagyok vallásos. De szeretem, amikor megneszelem, mire vágyik a másik, vagy eszembe jut valami, aminek örülne. Válogatok, tervezgetek, és mindenféle keresztkérdésekkel igyekszem megbizonyosodni, hogy biztos tetszene-e neki.”
„Szerintem karácsonykor egyezményes nem-megbeszélés van. Csak hogy ne legyen veszekedés.” (A „szerzők” 2003. december 23-án jegyezték le ezeket a hozzászólásokat.)
Amint az a fenti markáns állásfoglalásokból is kiderül, a karácsonyhoz való hozzáállásunk meglehetősen ellentmondásos - talán az az egyetlen közös pont ezekben a véleményekben, hogy a karácsonyi ünnepkör egyre kevésbé szakrális jellegű, mondhatni profán, s benne sokkal inkább az emberi kapcsolatok, a családi közösség, az önmagunkhoz s az egymáshoz fűződő viszonyunkkal való szembesülés kap teret.
A Szonda Ipsos novemberi felmérése is azt igazolja, hogy a karácsony a család, a szeretet, az összetartozás ünnepe (a válaszadók 32 százaléka gondolta így), s csak 5 százalékuk vélte úgy, hogy vallásos ünnep, amikor Jézus és a kereszténység születését ünnepli a világ. A karácsonyi éjféli misén csupán minden negyedik ember vesz részt. A megkérdezettek 88 százaléka állította, hogy ezeken a napokon találkozik a rokonaival - azaz a családi kapcsolatok jelentősen felerősödnek ilyenkor.
Az ünnepi stressz
A magyar lakosság 54 százaléka úgy véli, a karácsony egyben terhet, sőt egyenesen stresszt is jelent. A nők 70 százaléka véli úgy, hogy a karácsonyi előkészületek szakasza igazán embert próbáló idő… Bár sokan nem veszik komolyan az ünnepek stresszteremtő szerepét, a pszichológusok véleménye szerint a karácsonyi stressz korunk egyik valós tünete.
Mindez azért van így, mert nincs még egy ilyen ünnep, amelyhez ilyen erős tradíció kötődne. Ezek a tradíciók (négy-öt fogásos vacsorát kell a család elé tenni 24-én, nagytakarítást, ablaktisztítást szokás végezni az ünnep előtt, jól kitalált ajándékot illik adni, meg kell látogatni a rokonokat stb.) erőteljes imperatívuszként befolyásolják az emberek programmenetét karácsony napjain, általában kötött forgatókönyvként nehezednek a családokra. Hogy mindez kész legyen az adott időpontra, rengeteget kell vásárolni, válogatni, sorban állni, főzni, takarítani - éppen ezért az emberek nagy része mára már feladatként éli meg az ünnepet, állítja Szikriszt Éva pszichológus.
Fodor Sándor szakpszichológus szerint a karácsony előtti háromhetes hajtás mind az eladókban, mind a vevőkben mély nyomot hagy. A hosszú tömött soroktól, az elképzelt ajándék hiányától „megvaduló” vásárlótömeg kezelésére, azaz a karácsonyi vásárok lélektanára az eladók egyáltalán nincsenek felkészítve. „A cégeknél fontos lenne ügyelni a munkatársak kimerültségére, kiégésére a karácsonyi ünnepek idején”— állítja Fodor Sándor. Véleménye szerint megfelelő előzetes képzéssel segíteni lehetne, hogy ne veszítsék el türelmüket, megőrizzék a megértést és a mosolygást a pultok mögött még ebben a nehéz időszakban is.
Ünnepnap-depresszió
A pszichológusok szerint az emberek különösen az őszi-téli időszakokban hajlamosak a
depresszióra. Az ünnepi időszak a leginkább depressziós időszaka az évnek, különösen azok számára, akik egyedül élnek, családi problémáik vannak vagy anyagi nehézséggel, munkanélküliséggel küzdenek. A karácsony utáni
depresszió jelenségét olyan jól ismerik a szakemberek, hogy külön nevet is kapott ez a kór: ünnepnap-depresszió névvel illetik. (Egy amerikai felmérés szerint az emberek 32 százalékánál negatív érzések társulnak a karácsonyhoz, 22 százalékuk kifejezetten szorong az ünnepek miatt, s a megkérdezettek 7 százaléka pedig súlyos depresszióba esik ilyenkor.) A telefonos, illetve az internetes lelkisegély-szolgálatok, a krízisambulanciák forgalma a tetőfokra hág: van olyan telefonos segélyszolgálat, ami karácsonykor három hívást is kap percenként(!)
A köztudatban úgy él, hogy karácsonykor történik a legtöbb öngyilkosság. A valóság azonban az, hogy sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem tesznek magukban kárt az emberek, ellenben a január és a február a „legfeketébb” hónapok. Robert Litman, az egyik Los Angeles-i szuicidum-prevenciós intézet vezetője állítja, hogy január 2-án, 3-án és 4-én végez magával a legtöbb ember. Szerinte január első hét napja az év legrosszabb hete.
A szakemberek elmondása szerint még a legkiegyensúlyozottabb emberek is fogékonyak a
depresszióra fizikai-pszichikai stressz után, illetve akkor, ha nagyon fáradtak. A kimerítő, helytelenül megtervezett karácsonyi előkészületek után nem is csoda hát, ha a szeretet ünnepén sokan nem értik, miért is érzik magukat olyan furcsán.
Felnagyított magány
Artur Prange pszichológus szerint az ünnep az újraértékelés, a számvetés ideje: fiatalkori álmainkat terveinket összehasonlítjuk a felnőttkor jelenbeli realitásaival, s nem egyszer fájdalmas eredményre jutunk. Karácsonykor sok ember vár valamilyen csodát - de ünnep végeztével belátja, hogy valójában nem sok minden változott meg.
Különösen azok számára veszélyes ez az időszak, akik valamilyen égető szükséggel, az egyik szeretett családtag hiányával, komoly anyagi nélkülözéssel, azaz szegénységgel vagy valamilyen betegséggel küzdenek. 2003-ban körülbelül huszonhárom ezer gyermek lett „egyszülős” gyerek, mert elváltak a szülei, s ünnepelte meglehetősen szokatlan formában a szeretet ünnepét. Idén körülbelül harminc ezer hajléktalan töltötte a karácsonyt valamilyen szeretetkonyhán vagy az utcán. S körülbelül tizennyolc ezer fogvatartott töltötte börtönben a karácsonyt… Számukra a karácsony és a szilveszter egyenesen az év legszomorúbb, legfájdalmasabb időszaka, amikor a magány, a sikertelenség, a családi feszültségek, a szűkölködés vagy a hiány mint gigantikus rém kandikál ki a karácsonyfa mögül.