A kilencvenes években tapasztalt töretlen fejlődés után az ezredfordulót követő időszakban a tőkepiacok világszerte meglehetősen bizonytalanná és kockázatossá váltak, s így volt ez a téli forintválság idején is. Emiatt számos, a kockázatra érzékeny befektető ódzkodik attól, hogy pénzét részvényekbe fektesse. Az alacsony kockázatot megtestesítő két legnépszerűbb megtakarítási forma a bankbetét és a különféle állampapírok
( Hetek, 2003. október 17.). Kevesebben gondolnak ugyanakkor arra, hogy pénzüket a hagyományos befektetési formák (bankbetétek, állampapírok, részvények, vállalati kötvények) előnyeit ötvöző befektetési alapokba helyezzék.
Az ilyen alapokat kezelő pénzintézetek mindegyike többféle portfóliót alakít ki, igazodva a befektetők kockázatvállalási hajlandóságához. Az alapokat befektetési jegyekre osztják fel, ily módon egy befektetési jegy hozama és kockázata megegyezik a teljes alap jellemzőivel. A befektetési jegyek - melyek névértéke jellemzően 1 forint - bármikor szabadon értékesíthetők az aktuális árfolyamon, méghozzá alacsony költséggel: a jegyek vásárlása díjmentes, értékesítése pedig a megbízás összegétől függetlenül mindössze 100 forintba kerül.
A kockázatkerülő befektetők az úgynevezett pénzpiaci alapokat preferálják, amelyek jellemzően bankbetéteket, magyar és külföldi állampapírokat, vállalati kötvényeket, illetve jelzálogleveleket tartalmaznak. A példánkban szereplő CIB Pénzpiaci Alap hozama az elmúlt időszakban 3 hónapra 7,58 százalék, 6 hónapra 7,78 százalék, 12 hónapra pedig 6,36 százalék volt, amely lekötés nélkül is meghaladta a banki hozamok átlagát. Ezeket az értékeket azonban nem szabad a jelenlegi, a november végi jegybanki kamatemelés nyomán kialakult magas kamatszinttel összehasonlítani: a befektetési alapok hozama mindig az alap múltbeli teljesítményét tükrözi, és nem jelent semmilyen garanciát a jövőbeni teljesítményre nézve. (Ez egyben a pénzpiaci alapok legnagyobb hátránya a „kőbe vésett” kamatot garantáló bankbetétekhez képest.)
Akik a pénzpiaci alapnál magasabb hozamra vágynak és vállalják az ezzel járó magasabb kockázatot, több más alap befektetési jegyét is megvásárolhatják. Minden alapkezelő kínál magyar részvényalapot, amely a hazai tőzsdei részvényekből kialakított portfóliót tartalmaz. Az ilyen alapok számos előnyt kínálnak a tőzsdézni vágyók számára: a befektető megtakaríthatja a részvényvásárlással, illetve -eladással járó tranzakciós költségeket és a befektetési döntések meghozatalánál rábízhatja magát az alapkezelő szakértelmére és információira. Nem elhanyagolható előnyt jelent továbbá az is, hogy az alapkezelő az alap által kezelt vagyon jelentős méreténél fogva képes a portfólió széles körű diverzifikálására, azaz a „kosárban” található egyes részvények gyenge teljesítményéből fakadó kockázatok mérséklésére. A teljes magyar részvénypiacra jellemző kockázatoktól azonban a sokféle részvényt tartó alapok sem tudják függetleníteni magukat, ami szélsőséges esetben akár negatív hozamot is eredményezhet. A részvényalapokat ezért elsősorban a
hosszabb távra gondoló és optimista beállítottságú befektetők kedvelik.
A legtöbb alapkezelőnél nemzetközi részvény-, illetve kötvényalapba is fektethetünk, így elérhetővé válnak számunkra a nagy külföldi tőzsdéken jegyzett vállalatok részvényei, vagy akár az abszolút kockázatmentesnek tekintett amerikai államkötvények is. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a nemzetközi alapok vagyona nem forintban van, így az adott alap jellegéből fakadó általános kockázaton túl az árfolyamváltozás hatásainak is ki vagyunk téve.