Somorjai László
Karácsony az ingyenkonyhán

Több mint egymillió ember él ma úgy hazánkban, hogy a rezsi kifizetése után mindössze 3500 forintja marad havonta. Két-háromszázezer család kizárólag szociális ellátásból tartja fönn magát, félmillió családnak van közüzemi vagy kamattartozása - áll a Szociális Szakmai Szövetség legújabb, országos felmérésében. Kétmillió ember helyzete a gazdasági növekedés ellenére sem javult - sok esetben romlott - az elmúlt években.

Akciós lencseleves. A sor nem az áruházat ostromolja Fotók: S. L. 

Blaha Lujza tér, ebédidő, karácsony és újév között. Négyszázan állnak sorba az ingyen lencselevesért. Az ünnepek miatt kis csomag is jár hozzá: gyümölcsrizs, zöldborsókonzerv, puding és egy üveg gyerekpezsgő (alkoholmentes).
„A Petőfi Csarnokhoz korán, tizenegy előtt mentem. Gyorsan megettem, amit adtak - nem emlékszem már, hogy micsodát -, aztán átmentem a Keletihez: ott nagyon finom lencsefőzeléket kaptam, pörkölttel. Onnan jöttem ide a Blahára sok társammal együtt” - mondja János, ötvenegy éves gáz- és központifűtésszerelő. Van lakása, gyerekei felnőttek, ő egyedül, alkalmi munkából él. Estefelé a teajáratokat látogatják, ez a napi program ünnepekkor - „tájékoztat”. Közben arra leszek figyelmes, hogy egy idős hölgy gondosan műanyag flakonba önti levesét, a flakon a retikülbe kerül, míg meglepetésemre egy idősebb, meglehetősen jól öltözött, ősz hajú úr inkább a konténerkukából öntögeti össze a maradékot, hogy aztán egy alkalmas helyen akkurátus mozdulatokkal megegye. Egy másik férfi egy sárga szemétgyűjtő tetején terít meg magának, illetve ráteszi a műanyag poharát, tányérját. Lassan, megfontoltan kanalaz, időnként egy-egy falat kenyérrel kiegészítve, majd a maradék kenyeret - gondosan eltörölt műanyag kanalával együtt - a belső zsebébe tűri. „Milyen volt a karácsonya?” - kérdezem az ebéd után, de most nincs ideje válaszolni: éhes maradt, és siet újra az ötvenméteres sor végére. Előtte egy jó erőben lévő férfi, erős dioptriás szemüveggel, aki egyáltalán nem hasonlít a hajléktalan többségre: van munkája (lakatos), lakása, de - mint mondja - a hatvanezer forintos fizetéséből nem tud megélni. Persze ebből lejön a gyerektartás, mert négy éve már elvált. Mellette „Tamás” áll, aki Heves megyéből érkezett: nem tudja fizetni háromszobás lakásának rezsijét, mert nincs munkája. „Hamarosan kikapcsolják a villanyt, a gázt, eladósodom és vége…” - magyarázza helyzetét. Itt most éjjel egy kapualjban alszik, nappal alkalmi munkákra vadászik.

„V. Csaba vagyok - jön oda hozzám egy jó erőben lévő, szakállas férfi -, szívesen mesélnék önöknek - kétszáz forintért.” Rendben van, ez nem akadály, az interjú azonban igen rövidre sikeredik. „Hogy érzi magát?” „A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok ” - idézi a Reménytelenült József Attilától, de a társai mondják, hogy saját verseskötete is van. Magyart és történelmet tanított a Berzsenyi Gimnáziumban, jelenleg az első telet vészeli át az utcán. „Tessék kérdezni” - noszogat. „Hogy került az utcára?” - érdeklődünk. Hangja kicsit megremeg, elhalkul: „Meghalt egy lányom, és akkor… - kezével mutatja, hogy iszik - ennyi”. Nem tudunk több kérdést feltenni.