INNEN-ONNAN
„Mindenki vasalja ki leveleit”
Ken Alibek ( a volt szovjet biológiaifegyver-program második embere) neves bioterror-szakértő azt tanácsolta az amerikai lakosoknak, hogy használjanak forró gőzölős vasalót és egy benedvesített anyagdarabot leveleik felbontásához, ha félnek az anthrax-veszélytől. Ezzel az eljárással megölhetik a baktériumokat. Bejelentése meglepte a törvényhozásban tevékenykedő szerveket. „Vasalja ki mindenki leveleit” - mondta Alibek, majd hozzátette, hogy a mikrohullámú sütős módszer nem olyan hatásos, mint a vasalós eljárás, mivel a nedvesség elengedhetetlen a spórák elpusztításához. A száraz melegítéssel ugyanis életképesek maradnak a baktériumok. A szakértő ideiglenes gamma-sugárzási egységek felállítását sürgeti a levelek fertőtlenítése céljából azokban a nagyvárosokban, illetve küldemény-elosztó központokban, ahol nagy mennyiségű levél fordul meg nap mint nap. Ez a probléma megoldható lenne, ha az ő saját és a vele együttműködő másik két biotechnológiai társaság „jelentős támogatásban” részesülne. Két éven belül olyan új vírusölő gyógyszereket tudnának forgalomba hozni, melyek más lehetséges bioterror fegyver támadása ellen is hatásosak lennének. (Reuters)
Az első pomázi villanyrendőr
Megszületett. Úgy készült, mint a Luca széke, és igazi pomáziasságot belevive, felépítették, összeszerelték, majd szétszedték, újból felépítették és összerakták. Azóta sárgán villog. (Pomázi Tükör)
Lenni, vagy nem lenni
A Royal Shakespeare Company le akarja bontani a Közép-Angliába évente 3 millió látogatót vonzó látványosságot, a Stradford-Upon-Avon-i színházat. A színház, azon kívül, hogy a halhatatlan drámaíró, Shakespeare szülőfalujában van, mind építészetileg, mind színháztörténeti szempontból érdekesség. Tervezője, Elizabeth Scott az 1900-as évek mo-dernizmusának első női építésze. A világot jelentő deszkákon pedig többek között Laurence Olivier és John Gielgud is felléptek. A színház művészeti igazgatója, Adrian Noble elmondta: „Ahhoz, hogy megépíthessünk egy, a huszonegyedik század követelményeinek megfelelően működő színházat, a jelenlegi épületet le kell bontanunk. A tervek szerint 2008-ra készülnénk el vele.” Az 1932-ben art deco stílusban épült színházzal valójában az első premiertől kezdve problémák voltak. A közönség és a színészek közti távolság nagyon nagy, viszont a kulisszák mögött olyan kicsi a tér, hogy a színészek szinte átesnek egymáson. Nobel úr ezzel kapcsolatban az egyik korabeli színészt idézte: „Azon a színpadon állva szerepelni olyan, mintha Dover fehér szikláin állnék és Calais-nak mondanám a szöveget…” (Reuters)
