Makki Marie-Rose
Lecsúszni könnyű, visszajutni nehéz
A szeptember 11-ei amerikai terrorakció óta világszerte eluralkodott az emberekben a bizonytalanságérzet és a félelem, a jelenlegi közhangulat mindenhol a rendpárti erőknek kedvez. Ez maga után vonja a különféle előítéletek felerősödését is. Előtérbe került az állam szerepe, az emberek pedig biztonságuk szavatolása fejében készek elfogadni az egyéni szabadságjogok korlátozását, az állami kontroll kiterjesztését - fejtette ki Lévai Katalin szociológus egy, a szegénység elleni küzdelem világnapján rendezett konferencián.
Idősek, akik a nyugdíjuk kiegészítésére kényszerülnek Fotó: Maklári PéterA Közép-Európai Egyetemen rendezett tanácskozáson Lévai Katalin elmondta: a félelem, a biztonságérzet hiánya felerősíti a társadalomban meglévő bizalmatlanságot az etnikai és vallási kisebbségekkel, valamint a szegényekkel szemben is. Napjainkban a média és a politika egyaránt rájátszik arra, hogy a szegénységet sokan hajlamosak az egyéni alkalmatlanság számlájára írni.
Te csak gyarapodj, boldog középosztály!
A felszólaló társadalomtudósok mindegyike élesen bírálta a jelenlegi kormány szociálpolitikáját, amely deklaráltan a középrétegek megerősítését tűzte ki céljául. Sőt: a hazai népesség demográfiai mélyrepülését is ezen rétegek gyermekválallási kedvének megélénkítésével kívánják ellensúlyozni, miközben a társadalom alsó harmadáról a hatalom igyekszik megfeledkezni. Ez a szakemberek szerint a szegénység bővített újratermelődését idézheti elő, hiszen a napjainkban világra jövő gyerekek már mintegy 30 százaléka szegény családba születik.
Nem érhető el tartós társadalmi-gazdasági fellendülés a mélyszegénység felszámolása nélkül, viszont erre a szociálpolitika önmagában soha nem lesz képes. Különösen akkor nem, ha az elmúlt tíz év kiszámíthatatlan, pusztán válságkezelő gyakorlata folytatódik a jövőben is. A gazdasági növekedés nem érte el az alsó rétegeket, a jelenlegi szociálpolitika ráadásul nem is igazságos: a családi pótlék és a gyes reálértéke folyamatosan csökkent az utóbbi években, a gyerekek után járó adókedvezményt a legrászorultabbak tudják a legkevésbé igénybe venni, az átlag 30 ezer forintra rúgó gyedből pedig leginkább a középosztálybeliek részesednek. A szegénység ma különösen a falusiakat, az idősebb korosztályt, az alacsony iskolai végzettségűeket, a csonka és a sokgyermekes családokat sújtja, földrajzilag az ország keleti fele van hátrányos helyzetben. Magyarországon is tapasztalható törésvonal a munkaerőpiacon megmaradó, illetve onnan végleg kiszoruló társadalmi csoportok között, melyek körében az eltartott, munkanélküli állapot nagyrészt átöröklődik, a devianciákra és depresszióra való hajlam pedig hatványozottan jelenik meg. A KSH vizsgálatai azt mutatják, hogy az elszegényedés problémája a társadalom közel egyharmadát közelről érinti.
Elfeledett régiók
A közelmúltban látott napvilágot Laki László szociológus és munkatársainak román-magyar életszínvonal-összehasonlító vizsgálata, A globalizáció peremén címmel. Erdélyben a Csiki medencében, Magyarországon a Nagykunságban zajlott le a vizsgálat. A Nagykunság azon hazai körzetek egyike, ahol a szocialista iparosítás keretében a hatvanas, hetvenes években olyan munkahelyteremtő beruházások létesültek, amelyek jórészt betanított vagy segédmunkára épültek. Ezek a régiók a rendszerváltás után leszakadtak a többitől, mert a helyi nagyüzemek bezártak, a munkalehetőségek száma drasztikusan lecsökkent.
A Nagykunság aktív korú, nem különösebben képzett férfi-népességének egyharmada, a nőknek több mint fele munkanélküli, viszont akik dolgoznak, azok is többnyire olyan alacsony bért kapnak, hogy életszínvonaluk nem különösebben tér el a többiekétől. Jelentős szerepet kap a kényszerfoglalkoztatottság, a zsákutcát jelentő közhasznú és közmunkák intézménye, valamint elterjedt a önellátó gazdálkodás. Részben azért, mert az első és második gazdaságban ledolgozott évtizedek alatt elhasználódtak az emberek, részben a tömeges munkanélküliség elkerülése következtében igen magasra ugrott a leszázalékoltak aránya, a szociális gondok egészségügyi problémaként öltenek tehát formát. Ugyanakkor az idetelepülő külföldi tőke nem tud mit kezdeni az iskolázatlan, elmaradott munkakultúrájú emberekkel. A koreai Kenwood cég például az egész környéken nem talált 300 alkalmas embert az általa meghirdetett munkakörök betöltésére. A kilátástalanság, a szegmentálódás, az eltartottak tömegének újratermelődése jellemzi ezt a vidéket. A fiatalok nagy része ugyancsak iskolázatlan lesz, és ha korán nem tanul meg dolgozni, akkor később sem lesz képes rá - hangsúlyozta Laki László.
Hárommillióan a létminimum alatt
A Központi Statisztikai Hivatal számításai szerint tavaly a létminimumérték egy főre jutó havi összege 25 ezer 581 forint volt, egy kétgyermekes házaspár havi létminimuma 95 ezer 300 forint volt. A létminimum olyan értékösszeg, amely biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos igen szerény szükségletek kielégítését. 1999-es adatok szerint a háztartások népességének 26 százaléka élt Magyarországon a létminimum alatt. A Létminimum Alatt Élők Társaságának becslései szerint a szegénységi küszöb alatt élők száma jelenleg 3 millióra tehető.
