Az még ugyan tisztázatlan, hogy a floridai lépfene-megbetegedéseket is az Oszama bin Laden vagy más hasonló figurák szervezett terrorcsoportjainak a számlájára kell-e írni, ám annyi már bizonyosnak látszik, hogy a halálos kór nem a kifürkészhetetlen természet szeszélye folytán jelent meg az amerikai szövetségi államban. Emberi kéz, gonosz szándék segítette oda.
Nagyszabású gonosztettek arra indíthatnak beteg lelkű embereket, hogy a maguk kisebb gonosztetteivel beszálljanak a sátáni versengésbe. Megkönnyebbülnek, ha ők is üthetnek egyet az emberiségen, a világon. És kapóra jön nekik, ha tettüket akkor követhetik el, amikor mások még súlyosabb bűnei már magukra vonták a bűnüldözők figyelmét.
Sérült, beteg lelkek más vonatkozásban is hajlamosak arra, hogy mások figyelmet ébresztő tetteinek bűvkörében engedjenek a késztetésnek, és gátlásaikat legyőzve kövessék a rossz példát. Ezért veszélyes, ha a sajtó gyújtogatásokról ad hírt (bár amúgy ez is a dolga lenne): piromániások ilyenkor leírhatatlan vágyat éreznek arra, hogy maguk is felgyújtsanak valamit. De még annak is lehetnek nemkívánatos következményei, ha a média öngyilkosságokról számol be: a pszichiáterek tudják, hogy mindig akadnak emberek, akik efféle hír hallatán jutnak végzetes elhatározásra, és lesznek maguk is öngyilkossá.
A New Yorkban és Washingtonban végrehajtott tömeggyilkos terrorakciók
- meglehet - még azokat is
a Gonosz táborába vonták és vonják, akik különben sem politikai, sem vallási kapcsolatban nincsenek az iszlám fundamentalizmussal. Ez a dolog szubjektív, alanyi oldala, vagyis az, ami az elkövetőket illeti. Ám megvan ennek az objektív, tárgyi oldala is, vagyis az, ami a gonoszság megvalósításának az eszközeit és külső lehetőségeit illeti.
A floridai gonosztevő dolga nehezebb lett volna, ha valamiképp el nem érhette volna a lépfene (anthrax) kitenyésztett kórokozóit. Arra itt nem lehet kitérni, hogyan és miért alakult ki a világban a finoman biológiai hadviselésnek mondott, valóban ördögi baktériumháborúra való felkészülést célzó verseny a szuperhatalmak között, hogyan és miért tárolnak (még ha százszorosan biztonságosnak tartott módon is) olyan kórokozókat, amelyekkel napok alatt milliókat lehet elpusztítani. Mindenesetre megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie: a gonosztevő (a talán még csak elszigetelt gonosztevő) megszerezhette a pusztítás áhított eszközét.
A gonoszság hallatlanul leleményes tud lenni, ha pedig politikai dimenziót kap, akkor roppant szervezetten és hatékonyan képes fellépni. És a modern világban, mely annyira szövevényes és szervezett, amilyen soha nem volt még, de ugyanezért hihetetlenül sérülékeny és sebezhető is, soha nem lehet tudni, mikor áll elő olyan helyzet, amikor a gonoszság óriási gólt rúghat.
Ezeket a helyzeteket legalább annyiban kell kivédeni, amennyiben ez lehetséges, amennyire előreláthatóak. Amennyire sejthető, hogy a gonoszságnak mik lehetnek az eszközei.
Közép-Európában, azon belül is különösen Magyarországon a közelmúlt történelme a gyilkos faji őrülettel, százezrek nem háborús elpusztításával, a Duna-parti sortüzekkel már szemléltette, hogy adott pillanatban megteremnek a tömeggyilkosok, ha kezükbe kapják a fizikai és szellemi értelemben vett muníciót.
Elképzelhető és megengedhető, hogy az anthraxvírus fioláit aluljárókban árusítsák?! Hát, ha nem, akkor miért megengedett, hogy a tömeggyilkos antiszemitizmus, a náci ideológia, a szellemi lépfene kórokozói bárki számára hozzáférhetők legyenek, amint pillanatnyilag is azok? Pogrom kell? Halottakkal? Addig nem vesszük tudomásul, hogy a lépfene nem tréfadolog?
(a szerző volt országgyűlési képviselő)