Hetek - V. évfolyam, 42. szám, 2001. október 19

Titkos találkahelye lenne a terroristáknak Budapest? Egy spanyol lap angol forrásokra hivatkozva ezt állítja. A magyar illetékesek ellentmondásos körülmények között ugyan, de végül blöffnek titulálták az állítást. Az viszont tény, hogy évtizedekkel ezelőtt Budapest már otthont adott egy terrorista szörnynek.

Az El Mundo nevű spanyol lap október 14-ei száma brit titkosszolgálati értesülésekre hivatkozva arról számolt be, hogy idén nyáron az ETA baszk terrorszervezet néhány tagja iraki közvetítéssel Budapesten próbált meg fegyvert és robbanóanyagot vásárolni az orosz maffiától. Más lapok úgy értesültek, hogy nem az ETA, hanem az IRA képviselői jártak augusztusban Magyarországon. A találkozót ugyan nem, de a tranzakciót, amely 5000 kilogramm robbanóanyag, 2000 robbantókészülék, 300 kézigránát, 500 pisztoly és 200 gépfegyver adásvételét jelentette volna, meghiúsították a titkosszolgálatok: a terroristákat Szlovákiában elfogták, és Nagy-Britanniában bíróság elé állították.
A hírt az RTL Klub híradójának kezdetben megerősítette Demeter Ervin titkosszolgálati miniszter, majd másnap Simicskó István politikai államtitkár cáfolta az állításokat, és egyszerűen blöffnek nevezte azokat. A minisztérium tájékoztatása szerint a kereskedelemi televízió tévesen olvasta be a miniszter szavait. A nemzetbiztonsági bizottság szocialista tagjai lapunk érdeklődésére azt mondták, hogy ameddig nincsenek konkrétabb információk, addig nem kezdeményeznek semmit az ügyben. A közelmúltban számolt be a bizottság előtt a miniszter a hivatal működéséről, de ilyen esetről nem tett említést - mondták egybehangzóan a szocialista képviselők.
A Nemzetbiztonsági Hivatal legutóbbi évkönyve általában csak magától értetődő állításokat tartalmaz a terrorizmusról és arról, hogy mennyire veszélyeztetett Ma-gyarország. Például leszögezi, hogy: „Az iszlám fundamentalizmus talaján álló terrorista szervezetek tevékenysége, illetve annak felderítése és elhárítása adja a legtöbb munkát a terrorelhárító szolgálatoknak.”
Az évkönyv, amelyet a magyar titkosszolgálatok vezetői jegyeznek, azt írja, hogy Magyarország terrorfenyegetettségét - más államokhoz hasonlóan - geopolitikai helyzete, külpolitikai orientáltsága, szövetségi politikája határozza meg. Konkrétum a kurdokról, a délszláv, a palesztin-izraeli és az orosz-csecsen konfliktusról, valamint egy terrorizmussal vádolt csoportról szól. Az izraeli-palesztin ellenségeskedés kiújulása ismét a nem vallási alapú palesztin terrorszervezetekre irányította a figyelmet. (Az 1960-as és 1970-es évek hírhedt csoportjai a közel-keleti békefolyamat óta háttérbe szorultak ugyan, de nem oszlottak fel. A korábban kiépített európai szervezeti struktúrák megfelelő előkészítés után bármikor aktivizálhatók.) Erőszakos cselekmények előkészületétől - az NBH információi és elemzései alapján - nem kellett tartani. Az NBH egyébként büntetőeljárást kezdeményezett a rendőrségnél két, Magyarországon élő személy ellen - akik iszlám fundamentalista alapú szervezethez tartozással gyanúsíthatóak - a terrorizmus támogatására alkalmas köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt.

Megtűrt tömeggyilkos

Iljics Ramirez Sanchez (alias Carlos) 1949-ben született Venezuelában. Apja „kiugrott” katolikus pap volt, aki később meggyőződéses ateista és marxista lett - derül ki a közelmúltban Magyarországon is megjelent Carlos, a sakál című könyvből.

A fiút apja Moszkvába küldte a Lumumba egyetemre, ahonnan hamarosan kirúgták. Az egyetemi fiaskó nem törte derékba Iljics lelkesedését, aki új célt tűzött ki maga elé: felülmúlni Che Guevarát az imperializmus elleni harcban. Ekkoriban került a PFSZ legfőbb toborzótisztje, Basszám Abu Saríf szárnyai alá. Későbbi pályafutása alapján kijelenthető: hogy alapos kiképzésben részesült. Első komolyabb akciója a Marks and Spencer elnöke ellen elkövetett - sikertelen - merénylet volt. Ezt számos épület- és vonatrobbantás, túszejtés és pokolgépes merénylet követte jobbára Európa nagyvárosaiban. A Sakál szervezete 24 halálesetért és 257 sebesülésért vált felelőssé a nyolcvanas évek végére. Carlos 1979-ben jemeni útlevéllel, Ahmed Ali Faváz álnéven Budapestre látogatott. Az Intercontinental azonnal riasztotta a magyar kémelhárítást, amely - miután tanácsot kért Moszkvától - figyelni kezdte Carlost. Időközben a rém rózsadombi villát bérelt a Vend utcában. Hamarosan rájött, hogy figyelik, ezért első alkalommal a nyílt utcán kis híján agyonlőtte a kémelhárító tisztet, másnap pedig az illető halántékára szegezett revolverrel kísérte be a rendőrségre megfigyelőjét. Az Állambiztonsági Hivatal nemsokára tájékoztatta Carlost a határidőről, amikor társaival együtt el kell hagynia az országot. Ennek ellenére az elkövetkező öt évben Carlos főhadiszállása Budapest lett. A nyolcvanas évek elején egyre terhesebb lett Magyarországnak a terrorista jelenléte, ezért hamis Interpol-jelentéssel megpróbálták Carlost távozásra bírni. Az elriasztás nem sikerült, a Sakál haladékot kapott. 1985 augusztusában amerikai nyomásra Carlost a titkosszolgálat végleg kitiltotta Magyarországról. 1994-ben a francia titkosszolgálat becserkészte a „nagyvadat”, és elfogatása után a francia bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Carlos a héten vette el a védelmét ellátó ügyvédnőt feleségül.