Az újratemetések korában egy újabb fejezet Hóman Bálint újratemetése. Azt, hogy nem egyszerűen az elmaradt végtisztesség megadásáról van szó, jelzik a temetésen részt vevő prominens, politikai és tudományos közéleti személyiségek. Jelenlétük irányt jelez, azt, hogy számukra felvállalható Hóman Bálint öröksége, azt, hogy eszmei elődjükként tekintenek az elhunytra. Így ez a temetés nemcsak Hóman Bálint temetése volt, hanem Dávid Ibolya, Pálinkás József, Rockenbauer Zoltán és Glatz Ferenc (kár érte) politikai tisztességének a temetése is. Béke poraikra!
Hóman Bálint, a nemzeti-keresztény történészek körében mitikus kisugárzással bíró egykori történész pályájának főbb vonala hasonló ívet ír le, mint az ellenforradalmi rendszer (gróf Bethlen miniszterelnök kifejezése) több más politikusáé, és mint magáé a rendszeré. Ez a történet egy vezetésre alkalmatlan politikai elit története, amelyik törvényszerű bukásába magával rántotta az általa vezetett országot is.
Hóman Bálint egyike azoknak, akik aktív politikájának köszönhetően állt az ország a harmincas években a német szövetségi politika útjára. Hogy ez nála belső meggyőződés volt, azt mutatja az a felfogása is, hogy a történelmi fejlődés irányát, ütemét a vezérek belső alkata diktálja. Kultúrpolitikusként kiszélesítette a leventeoktatást, nevéhez fűződik a zsidó tanerő korlátozása. 1940 júniusában emlékiratot küldött Teleki Pálnak, amelyben szorgalmazta, hogy a zsidókérdést helyezzék faji alapokra.
Térségünkben konzervatív politikusok kisiklásakor sokszor említik enyhítő érvként a politikus felfogásában meglévő rosszul értelmezett lojalitást, ami sokszor akadályozta világos döntések meghozatalát. Hóman felrúgta a törvényes rendszerhez való lojalitást is, állandóan tájékoztatta a nyilasokat a kormány titkos tanácskozásáról és szándékairól. 1941. április elején megszavazta Jugoszlávia azonnali lerohanását (ami miatt Teleki öngyilkos lett), a Bárdossy-kormány ülésén szavazatával hozzájárult a Szovjetunió elleni támadás megindításához.
Az igaz, hogy (amint erre mostanában hivatkoznak) nem értett egyet Magyarország német megszállásával, de tagja lett a nyilas vezetésű Nemzeti Szövetségnek, amelynek célja a horthysta fegyverszünet megakadályozása volt. Hóman jelentős szerepet játszott a nyilasok uralomra jutásában, később a nyilas kormányt követte Sopronba is.
A ravatalnál beszédet mondott Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Amit az imént leírtam, a beszédéből kimaradt. Szerinte Hóman egyformán elfogadhatatlannak tartotta a kommunista és a nyilas eszméket. Az elnök azt viszont kifelejtette, hogy Hóman ugyan nem volt nyilas, de a nyilasok szövetségese. Az, hogy az Akadémia történész elnöke részt vesz egy ilyen szintű történelemhamisításban, azt mutatja, hogy a humántudományok válsága állandósul, amíg történészek képtelenek történeti helyzetek megítélésében etikai szempontokat évényesíteni, maguk is a szellemi környezetszennyezés eszközeivé válnak. „Ős patkány terjeszt kórt…” Újra.
Magyarországon ma újra mérgezett a levegő.