Hetek - V. évfolyam, 42. szám, 2001. október 19

Minden megváltozott - jelentette ki Ariel Saron izraeli miniszterelnök azt követően, hogy arab terroristák Jeruzsálemben meggyilkolták Rehavam Zeevi turisztikai minisztert. Az izraeli kormány ultimátumban követeli Jasszer Arafattól a merényletért felelősséget vállaló terrorcsoport vezetőjének és a gyilkosoknak a kiadatását. „A Mindenható bosszulja meg a véredet” - mondta Saron megrendülten a knesszetben tartott gyászbeszédében, amelyben megfogadta, hogy a „végsőkig folytatják a harcot” a terroristák ellen.

Hanei Musztafa, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért szervezet meggyilkolt vezetőjének a fia. Bosszút állt Fotó: Reuters

Most először fordult elő, hogy arab merénylők izraeli kormánytagot gyilkoltak meg. A támadás kellemetlenül érintette Tony Blair brit miniszterelnököt, aki egy nappal korábban megbecsült államfőnek kijáró tiszteletadással fogadta Jasszer Arafatot, és támogatást ígért neki a Kelet-Jeruzsálem fővárossal megalakítandó palesztin államhoz. A londoni találkozó vörös szőnyeget készített Arafat számára a George Bush amerikai elnökkel november elejére tervezett kézfogáshoz, amelyre New Yorkban, az ENSZ-közgyűlésen kerülhet sor. Ariel Saron még a gyilkosság előtt azt vetette Blair szemére, hogy az egyéves véres intifáda a legmerészebb álmai felett jutalmazta meg Arafatot.
Az angol „Izraelnek békét, Palesztinának igazságot” formula szerint - amelyet az Európai Unió többi tagállama is támogat - a terrorizmusellenes koalíció támogatásával Jasszer Arafat kiérdemelte a nyugati világ elismerését azzal, hogy kész volt az Oszama bin Ladent éltető tömegbe lövetni Gázában.
Blair az „egyetlen értelmes megoldásnak” nevezte azt, ha az izraeliek és a palesztinok „békében és biztonságban” élnek egymás mellett. A londoni kormány a szeptemberi terrortámadások óta egymás után tesz gesztusokat az iszlám világ felé. Ennek kifejezéseként utazott 1979, a Khomeini-féle iráni forradalom óta először brit külügyminiszter Teheránba. Tony Blair Ománban tett látogatást, és interjút adott a bin Laden kedvelt szócsövének számító katari al-Dzsazira televíziónak. Ugyanezen a fórumon keresztül üzente meg a szaúdi milliárdos, hogy „Palesztina felszabadításáig” folytatja harcát. A Jeruzsálem felosztására és a palesztin állam létrehozására vonatkozó angol-amerikai tervek nem bin Laden forgatókönyvét valósítják meg - állította Arafat Londonban. „A mi ügyünk igazságos, ezért ezt a harcot nem lehet összekeverni az Egyesült Államokban civilek ellen elkövetett terrorista akciókkal” - mondta Arafat a Tony Blairrel közösen tartott sajtótájékoztatóján. Az Afganisztán elleni nemzetközi koalíció fenntartásához az Egyesült Államoknak - a Sky News brit televízió kommentárja szerint - „napról napra kötéltáncot kell folytatnia”. Ezért ingázott például a héten Colin Powell külügyminiszter India és Pakisztán között, hogy a kasmíri tartomány miatt egymással katonai konfliktusban álló két ország nehogy egymás torkának essen, miközben az amerikai repülőgépek a szomszédjukban Afganisztánt bombázzák. És ezért nem vétózta meg Washington a terrorizmust támogató országok listáján szereplő Szíria felvételét az ENSZ Biztonsági Tanácsába, mondván, Damaszkusz is elítélte az Amerika elleni merényleteket, és ezzel a koalíció oldalára állt. Néhány nappal a diplomáciai elismerés után a szíriai székhellyel működő Népi Front Palesztina Felszabadításáért terrorszervezet emberei elkövették az eddig példátlannak számító támadásukat az izraeli miniszter ellen. Basar Asszad szír elnök a támadás után kijelentette: „Párbeszéden alapuló, hosszú távú erőfeszítésekre van szükség a terrorizmus felszámolásához.”
Izraeli lapvélemények szerint a jeruzsálemi merénylet azok meggyőződését erősíti Izraelben, akik szerint a Blair-Bush tervben felvázolt palesztin állam Szíria, Irak, Líbia, Irán és Afganisztán mintájára az intézményesített terrorizmust támogató országok számát gyarapítaná. Az öngyilkos terrortámadások a palesztin lakosság 75 százalékának támogatását élvezik. Az elmúlt egy év során Jasszer Arafat legfeljebb hetekre tudta megfékezni a tömeggyilkosságra a túlvilági jutalom reményében tucatjával vállalkozó Hamasz- és Iszlám Dzsihád-aktivistákat.
A Rehavam Zeevi elleni merénylet elkövetőit lapzártánkig nem sikerült elfogni. A gyilkosságra egy Jeruzsálem keleti felén fekvő szállodában került sor, ahol a miniszter évek óta rendszeresen megszállt. A sebesült Zeevire a reggeliről visszatérő felesége talált rá a szállodai szobájukban. A jeruzsálemi rendőrség azt feltételezi, hogy a gyilkosokat a szálloda arab alkalmazottai segítették, akinek a dolgát megkönnyítette, hogy a miniszter nem kért személyi védelmet. A terrortámadást elítélte a Palesztin Hatóság. Jasszer Abed Rabo, a Hatóság kulturális és információs minisztere kijelentette: „Elítélünk minden politikai gyilkosságot, annak ellenére, hogy Zeevi úr erőszakos politikát képviselt a palesztin néppel és a békefolyamattal szemben. Az ilyen szélsőséges álláspont sem igazolja azonban a politikai kivégzéseket.” Rabo ezzel a véleményével egyenlőségjelet tett az izraeli miniszter és az öngyilkos terrorakciókat kitervelő, az izraeli hadsereg által likvidált palesztin terroristák között, arra utalva, hogy a „szélsőjobboldali” politikus magának tehet szemrehányást azért, ami vele történt.

Rehavam Zeévi 1926-ban született Jeruzsálem Jamin Moshe negyedében, vallásos zsidó családban. Fiatalon csatlakozott a Haganához, az izraeli hadsereg földalatti elődjéhez, majd a Palmahhoz.

Az Egyesült Államokban végzett katonai főiskolát, majd szerteágazó katonai szolgálatot teljesített hivatásos katonaként az izraeli hadseregben.
Zeévi részt vett a hatnapos háborúban, és jelentős szerepet játszott Jeruzsálem határainak kialakításában - bár azt a javaslatát, hogy Betlehem környéke, Ráchel sírja és Ramallah is a főváros területéhez tartozzon, elutasították.
1974-ben leszerelt a hadseregtől. 1974 és 1977 között a néhai Jichák Rabin miniszterelnök terrorelhárítási és hírszerzési ügyekben felelős tanácsadója, majd 1981 és 1991 között a Tel Aviv-i Erec Izrael Múzeum kuratóriumának elnöke volt. 1988-ban beválasztották a knesszetbe, és a Moledet frakció vezetője lett. 1991 februárjától 1992 januárjáig tárca nélküli miniszter volt, és több bizottság elnöki tisztét is ellátta.
Zeévi néhány hónappal ezelőtt határozta el, hogy a palesztinoknak tett engedmények miatt elhagyja a kormányt, amelyben 2001 márciusa óta turisztikai miniszteri posztot töltött be. Lemondását e hét hétfőjén nyújtotta be, és szerdán lépett volna érvénybe, azon a napon, amikor a halálos golyó érte.