Vissza a tartalomjegyzékhez

Akaró Ágnes
Óbor helyett újbor kell

Bármennyire is büszkék sokan a magyar borokra, az igazság az, hogy összességében nem jó a magyar nedűk imázsa külföldön. Évszázados gyártási technológiánk nem versenyképes, tradícióink nehezen eladhatóak. Egyértelműen „új borra” van szükség. 

Az elsősorban kereskedelmi termelésre koncentráló Malatinszky Kúria Szőlőbirtok a nagyobbak közül való, tulajdonosa a hazai borászat megújítási kísérletén fáradozik. A nemzetközi borászati elittel való személyes kapcsolatai révén magas színvonalú technológiával olyan csúcsminőségű borok készítését tűzte ki célul, melyek felvehetik a versenyt a nemzetközi mércével mért legjobbak közé tartozókkal is.
A presztízsborászatok a világ borászatának az élvonalát jelentik, ahol nem a profit maximalizálása a cél, hanem a minőség mind magasabb szintjének elérése, valamint az egyedi alkotások létrehozása - tudtuk meg a sommelierként, bormenedzserként, üzlettulajdonosként és pincészetvezetőként is tevékenykedő Malatinszky Csabától. Megítélése szerint Magyarországon egyre szélesebb réteg fogadóképes az úgymond franciás ízlésű, elegáns, már-már műalkotás jellegű borokra, ami a borkultúra kifinomulására utal.
A szakember szerint a hagyományos erjesztési technológiával készült borok nem állják meg helyüket a világpiacon. Ma nem lehet háromszáz éves módszerekkel világszínvonalú bort létrehozni, mert a csúcsminőséget képviselők elvárásainak évről évre meg kell felelni. Az évjáratok közti minőségi hullámzást pedig a fejlettebb módszerekkel lehet mérsékelni. Ezentúl az emberekben megváltozott az életminőségről alkotott kép, amely akár a korszerű táplálkozás, akár az élet egyéb területén meghatározott követelményekkel bír; lényeges szempont a természetközeliség, ami az élelmiszeriparban a kíméletes módszerekkel, a lehető legalacsonyabb vegyszerszinttel történő feldolgozást jelenti. 
A világpiacra betörni ezen a területen csak hibátlan, milliméternyi megbicsaklás és engedmények nélküli következetesség árán lehetséges - állítja Malatinszky.
Kiterjedt olasz és főleg francia kapcsolatai alapján úgy véli, a magyar bor megítélése nem jó: legfőbb hibája, hogy nincs marketingje, de vannak termelési problémák is. Ha ismerik, akkor a rossz oldaláról ismerik: az olcsó magyar vörös-, illetve fehérbor - ugyanis a magyar bor exportátlagára csaknem a felére zuhant az elmúlt két-három évben - jelenleg 0,79 amerikai dollár literenként. Noha a technikai fejlődés letagadhatatlan, boraink még mindig nem tudnak homogén arculattal megjelenni a világpiacon.
A villányi borvidék legnagyobb termelője, a Villányi Borászat Rt. is hosszú távú fejlesztési programba fogott. Mint Baumstark Mihály vezérigazgatótól megtudtuk, a teljes borászati üzemet átépítik, reményeik szerint ez év végére elkészülnek a beruházással. A valamikori Pannonvin borfeldolgozó együttese teljes technológiájával eltűnik, és helyére a mai követelményeknek megfelelő műszaki színvonalú, korszerű borászat kerül. A manapság divatos reduktív erjesztésű, úgynevezett friss borok készítése helyett továbbra is a tradicionális villányi borerjesztés mellett döntöttek. Arra a kérdésre, hogyan látja megvalósíthatónak a nemzetközi piacon való erőteljesebb részvételt, Baumstark úr elmondta, hogy hibát követtek el a borforgalmazók, amikor nagyon olcsón eladták a magyar borokat, engedve a kereskedők olcsó termékek iránti igényének, s ehhez az igényhez idomulva gyenge minőségű borokat szállítottak, melyek rendre ott is maradtak a polcok alján. Ha megismerik a piacon a jobb minőségű magyar borokat, megváltozik a megítélésünk ezen a területen is, melyre legutóbbi példa az angol piac rácsodálkozása a minőségi magyar borra. Mivel a szőlészet-borászat igen tőkeigényes ágazat, marketingtevékenység folytatására kevés lehetőség adódik. A külföldi (francia, olasz, egyesült államokbeli, sőt akár chilei) mintához hasonlóan állami támogatást igényelne, amire reális esély a helyi gazdaságok összefogásával lenne.
A kisebb termelők inkább a borturizmus áldásaira építenek: ebben az esetben a család legtöbbször maga végzi a szükséges munkákat, nincs szállítási költség, a fogyasztó házhoz jön, adott esetben egy-két éjszakát is eltölt a vendégszobákban vagy a panzióban. Blum Jánosék például feladták korábbi exporttevékenységüket, mivel a villánykövesdi pincébe látogató vendégek száma annyira megnőtt, hogy saját palackozású boruk helyben is elfogyott. Az utóbbi években tapasztalatuk szerint a külföldi, elsősorban német borbarátok mellett szép számmal akadnak hazai csoportok is, akik azért jönnek, hogy többféle bort kóstolhassanak hangulatos, tradicionális környezetben, s mindig akadnak visszatérő vendégek. A gazda szerint nincs minőségi különbség a nagytermelők bora és az övék között, akik hagyományos eljárással dolgozzák fel a szőlőt, sőt a nagyüzemi termeléssel szemben sokan előnyben is részesítik a fahordós megoldást.