Vissza a tartalomjegyzékhez

Kapsza Ágnes
Egy magyar festőfejedelem

Benczúr Gyulát talán senkinek sem kell bemutatni, mégis: Budapesten 1958 óta nem volt kiállítása, 1970 óta nem jelent meg könyv róla, és tanítványainak életrajzaiból is kimaradt a nagy festő mesteriskolájában töltött évek említése - hívják föl a figyelmünket a tárlat szervezői.


Benczúr Gyula önarcképe 

A kiállítás apropója akár a korona Máriának történő felajánlásának megújítása is lehetne, hiszen Benczúr az ezer évvel ezelőtti eseményt is megfestette Vajk megkeresztelése, Budavár visszavétele és még számos jeles magyar történelmi esemény és személy - többek közt Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc, Hunyadi László - életéből vett jelenet mellett. A szervezők mégis a művész egy kevéssé ismert oldalának bemutatására helyezik a hangsúlyt: Benczúr portréfestészetére.
Aki október 7-éig ellátogat az Ernst Múzeumba, a pesti Broadway-nek is nevezett Nagymező utcába, az nemcsak egy zseniális magyar festő életművének keresztmetszetével fog találkozni. A már fiatalon kitűnően rajzoló és festő Benczúr Gyula családjáról és korának nagyjairól - Tisza Kálmánról, Mikszáth Kálmánról, Trefort Ágostonról - festett portréi kitűnő jellemrajzok. A fényképszerű hűséggel ábrázolt, áttetsző gallérok, a részleteiben lendületesen elnagyolt csipkék által keretezett, jórészt arisztokrata arcok mindegyike igen kifejező, beszédes tekintetet hordoz. A portrék között figyelemfelkeltő az önarcképek sokfélesége. A kitűnő, lényeglátó emberismeret mintha önmaga megismerését illetően kísérletezőbb lenne: vajon a turbános, a díszmagyaros vagy a fehérsapkás önarckép áll közelebb a festő igazi arcához?
A tárlaton a portrék és a történelmi témájú képek mellett látható még egy-két mitológiai-mesebeli jelenet is, valamint a festő néhány olyan kitűnő grafikája, mint például a Schiller-illusztrációk.