Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
A mítosz vége

„Ez nem lehet igaz! Repülők lerombolták a New York-i Világkereskedelmi Központ épületét, sőt még a Pentagont is Washingtonban? És te ezt el is hiszed?”
„Hát, nem igazán. Azért kérdezem tőled: hallottál már erről valamit?”
Ez a párbeszéd egy budapesti barátom irodájának küszöbén hangzott el. Útban hozzá még nem láttam a tévét, nem hallgattam rádiót, így nem is tudtam a szeptember 11-i hírekről.


Halálugrás a tüzes pokolból 

- Szerinted, hogy értsük ezt? - kérdezte Andrej, amikor a komputerhez léptünk, hogy az internetet megnézzük.
- Talán valaki hülyéskedik, vagy provokáció - feleltem én.
- És ha háború? - kérdezte a barátom, majd hozzátette: - De hát ki kockáztatna meg egy háborút az USA ellen?
Ilyen volt az első reakciónk a merényletek után. Bizonyára sokaknál ugyanígy történt ez. Hatalmas rombolás és rengeteg emberi áldozat? Hol? Az USA-ban? Az nem létezik! Bárhol máshol! Főleg Oroszországban! Csak az USA-ban nem! Merthogy az Egyesült Államokban van a legtökéletesebb technika és védelmi rendszer. Merthogy az USA védelmére tíz-tizenötször többet költenek, mint Oroszország egész évi költségvetése. Mert az Egyesült Államok bármelyik pillanatban elkezdheti építeni a „kozmikus védőpajzsot”, amire napjainkban a világ egyik állama sem képes. Mert az USA-ban vannak a legképzettebb tudósok és technikai szakemberek, a legjobb hadsereg, a legjobb rendőri és titkosszolgálat. Mindenki tudja, hogy mindenből a legjobb Amerikában van. Az egész világot elárasztó filmek csakis erről szólnak. Minden amerikai lövöldözős filmben az „amcsi srácok” a legokosabbak és legbátrabbak, és mindig ők győznek, megmentve a világot mindenféle rossz arcoktól.
Mire kijöttünk az irodából és elindultunk hazafelé, már világossá vált számunkra, hogy a Világkereskedelmi Központ épületeivel együtt az Amerika erejéről és legyőzhetetlenségéről szóló mítosz is összeomlott. Nem volt bennünk káröröm. Ez a mítosz bennünk is összeomlott, noha mi soha nem voltunk USA-imádók, és meglehetősen szkeptikusan fogadtuk a hős amcsi fiúkról szóló filmeket. Egyszerűen mint realisták, nem tudtuk nem elismerni az Egyesült Államok gazdasági erejét és politikai befolyását. Zbigniew Brzezinski könyveit olvasva (és nem mindig egyetértve vele) azért valamennyire elhittük, hogy az USA mint egyetlen megmaradt szuperhatalom, kész a világ stabilitásának garanciájaként fellépni és ellenállni a Szovjetunió széthullása utáni, nemzetközi színtéren is megfigyelhető káosznak és anarchiának. És mégis?…
Este a képriportok végignézése után még egy dolog vált nyilvánvalóvá: az amerikai lakosság pszichológiailag nem kész arra, hogy a világ vezető nemzete legyen, vagyis ne csak az ellenségre legyen kész csapásokat mérni a földgolyó különböző pontjain, hanem fogadni is tudja azokat saját területén. Ezt persze semmiképpen nem az USA, vagy főleg New York és Washington lakóit elmarasztalva állítom, inkább egyszerű történelmi tényt szögezek le. Ezekben a városokban a terroristák által felrobbantott repülőgépek gyakorlatilag az USA történetében az első, civil lakosság ellen kilőtt bombákkal egyenlőek. Ennek eredménye nem csak a hatalmas kár és ártatlan emberek halála, de az élőkön eluralkodott pánik is: a menekülés azokból a városokból, melyek sokak szemében a legjobb helyek voltak a Földön. 
2001. szeptember 11. nyilván fordulópont lesz mind az Egyesült Államok, mind az egész világ történelmében. Mindenképpen következménye lesz - a vezető hatalmak belpolitikájában és a nemzetközi kapcsolatokban is. A jövőben keményedni fog a radikális, szélsőséges mozgalmak elleni harc, jó néhány országban szigorodhat a kormányrendszer is. Világviszonylatban az amerikai vezetés és a szuperhatalom tekintélye észrevehetően csökken majd, ahogy visszaesett az orosz lakosság dollárhoz való bizalma is a robbanások utáni első órákban. Ezzel egy időben viszont Oroszország ázsiójának emelkednie kell a világpolitikában, ugyanúgy, ahogy Putyin elnök tekintélyének is. Hisz éppen ő volt az, aki Izrael vezetőjével párhuzamosan elsőként terelte a figyelmet a nemzetközi terrorizmusra. Ezentúl jóval figyelmesebben fogják hallgatni szavait, Oroszország csecsenföldi hadműveletéhez pedig jóval nyugodtabban viszonyulnak majd. A változások valószínűleg az egész fennálló világrendet érinteni fogják. Valószínűleg most, az Amerikát ért tragédia után eljön az új nemzetközi szervezetek létrehozásának ideje. Fő céljuk a különféle országokat, és egészében a világot fenyegető veszélyek helyes felmérése lesz. Kétségtelen, hogy a terrorizmus vezető helyet foglal el ezek között. Sem Oroszország, sem Izrael, sem Nagy-Britannia, sem Spanyolország, sőt még az Egyesült Államok sem tudnak egyedül elbánni vele: ezt támasztják alá a szeptember 11-i robbantások is. Kiderült, hogy teljesen biztonságos, bombatámadástól és robbantásoktól védett hely egyszerűen nincs a bolygón. Még Amerikában sem.