Hazafi Zsolt
Jobbak az esélyeink

Interjú Wiener György politológussal, országgyűlési képviselővel, az MSZP országos választmányának elnökhelyettesével

Wiener György 

- Hónapok óta fej-fej mellett halad a Fidesz és az MSZP, az utóbbi hetekben pár százalékos szocialista előnnyel. Egy politikai stratégiát író, választási matematikával is foglalkozó szakember, elemző ebből milyen következtetéseket von le?
- A választási rendszer bonyolultsága miatt a választási eredmények előrejelzését a közvélemény-kutatásokból közvetlenül nem igazán végezhetjük el. A közvélemény-kutatások adatai ugyanis a pártok országos támogatottságát mutatják, miközben a 176 egyéni kerület politikai tagoltsága határozza meg az eredményt. Az pedig rendkívül pénz- és munkaigényes lenne, ha minden egyes egyéni választókerületben ilyen felvételt végeznének. Közismertek viszont a politikai magatartás területi eltérései: vannak baloldali övezetek, bizonyos mértékben még ma felfedezhetőek liberális bázisok és erőteljes jobboldali terepekkel is találkozhatunk. (Ez utóbbi közé tartozik több budai választókerület, Győr-Sopron, Vas, Veszprém, Zala vagy Bács-Kiskun és Csongrád megye bizonyos részei.)
A lehetséges mandátumszámokat a közvélemény-kutatási adatokból csak nagyon bonyolult elemző munkával jelezhetjük előre. Egy ilyen, a közelmúltban publikált elemzés szerint az MSZP-nek minimum háromszázalékos fölény kell ahhoz, hogy több mandátumot szerezzen, mint a Fidesz. Ha a Fidesz és az MDF közös listát állít, akkor ez a szám még egy-két százalékkal növekedhet.
Emellett az elemzőknek tisztába kell lenniük azzal, hogy a választók egyötöde az utolsó pillanatokban dönti el, hogy kire szavazzon. A részvételi arány is nehezen jelezhető előre, 1998-ban például ebben tévedtek leginkább a közvélemény-kutatók. Egyébként most az elemzők 2002-ben magasabb részvételi arányt várnak az éles politikai helyzet miatt.
- Milyen információkat, tapasztalatokat kell még figyelembe venni ahhoz, hogy a közvélemény-kutatási adatokat értelmezni tudjuk?
- A szavazóbázisok különbözőségét és jellegzetességeit. Az összes választópolgárt figyelembe véve, az MSZP támogatottsága már hosszú ideje a 22 és 28 százalék közötti, a Fideszé pedig a 19-24 százalékos sávban ingadozik. Tehát a magyar választópolgárok egynegyede szocialista szavazó, egynegyede-egyötöde pedig stabilan Fidesz-párti. Jellegzetes, hogy az MSZP esetében a párthoz való ragaszkodás meghatározó elem, ami például a Szonda Ipsos vizsgálataiból is kitűnik. Az intézet ez évi kutatása szerint az 1998-as szocialista szavazók 80 százaléka most is az MSZP-t választaná. Azt egyébként a szakemberek tényként kezelik, hogy az MSZP fő ereje a stabil szavazótábor és a magas részvételi hajlandóság, azaz az aktivitás. Másrészt kitűntetett szerepe van a táboron belül az 50-65 év közöttiek generációjának, amely leginkább racionális érvekre, programokra érzékeny. Jelentős arányt képviselnek e bázisban a baloldali beállítottságúak, a vezetők és a munkáscsaládból származók. 
A Fidesz viszont a Kádár-korszak válságában szocializálódott generáció támogatottja. Jellemző a pártra, hogy 1997-98-ra a szavazóik kicserélődtek. Sikerük oka, hogy össze tudták „kapcsolni” az MDF, a KDNP és az SZDSZ egykori támogatóit. Napjainkban pedig a kisgazda szavazók jelentős részét tudták megszerezni. Érdekes, a szocialista tábor ellentéte, mintegy a tükörképe a Fidesz-bázis. Ez abban is megnyilvánul, hogy passzívabb, de érzelmekkel, szimbólumokkal jobban befolyásolható. 
A két szavazóbázis között ma már gyakorlatilag nincs átjárás. A „vándorszavazás” korábban nem volt ismeretlen, de általában pólusokon belül történt, például MDF-esből fideszes vagy MIÉP-es lett, de az is előfordult, hogy szavazók blokkokat léptek át. 1998 óta azonban már egyértelműen letisztult a pártrendszer, ami a kisgazdák összeomlásával még szilárdabb lett. A Fidesz-bázis - a jelenlegi információk alapján - nem esik szét, mivel a jobboldalon egyetlen életképes pártként ők maradtak fent. 
- Mindezek ismeretében a Fidesz stratégái - vagy mondjuk úgy -„számolói” Ön szerint mire helyezik a hangsúlyt? 
- A nagy kérdés, hogy melyik párt lesz a harmadik erő, a mérleg nyelve. Erre senki sem tudja most a választ, mivel - mint közismert - MIÉP-es szavazókra jellemző a rejtőzködés. Illetve, hogy a széthulló FKgP bázisa „hova megy”. 
- Mégis mit próbálhatnak kiszámolni?
- Hogy a MIÉP-pel együtt melyik választókörzetekben lehetnek többségben. Tudják, a választókerületek többségében nincs meg a Fidesz-siker lehetősége. Nincsenek ugyan konkrét információim, de kizártnak tartom, hogy ne ezzel foglalkozzanak. 
- Miből gondolja? 
- A nemzeti radikalizmustól nem, vagy csak nagyon ritkán határolódnak el. Ez azt jelenti, hogy nagyon szeretnének abszolút többséget, de sejtik, hogy ez lényegében lehetetlen a kiegyensúlyozott helyzet miatt. Tehát a MIÉP-szavazók második fordulós támogatása döntő számukra. Ezen túlmenően azzal számolnak, hogy egy kisebbségi kormányzás esetén - ha nem is hivatalosan - a döntő pillanatokban, mint például a miniszterelnök-választás során, illetve fontos törvények meghozatalakor, ezt a támogatást megkapnák. 
- És a politika területén?
- A Fidesz három területen tesz kísérletet a választási siker megalapozására. Két évig nagyon szigorú, kiadásokat visszafogó gazdaságpolitikát folytatott, az életszínvonal alig emelkedett. Most láthatóan az életszínvonal javítására, rendkívül sok látványos ígéretre teszik a hangsúlyt. A másik terület a szimbolikus politizálás, ami az úgynevezett nemzeti erők megnyerését célozza. Látványos millenniumi ünnepségsorozatok, jogfolytonosság elvének állandó hangoztatása és ezzel összefüggésben a Horthy-rendszer utánérzése jellemzi eme politikát. Ennek az a célja, hogy szilárdítsa a konzervatív támogatók elkötelezettségét és eltökéltségét. Szerintem ha nem tennék ezt, akkor akár szét is eshetne a bázis, mert felmerülhetne annak a veszélye, hogy a hozzájuk áramlott szavazók úgy érzik, hogy Orbán Viktorban még létezik egy liberális mentalitás és egyszerűen odébb állnak. A harmadik elem a külföldi sikerek propagálása: az európai konzervatív pártokkal és vezető személyiségeikkel való jó kapcsolat hangsúlyozása, az EU-csatlakozási tárgyalások során ideiglenesen lezárt fejezetek magas számára való rendszeres hivatkozás.
- Önök, szocialisták mire számítanak?
- Nekünk most jobbak az esélyeink. Ez realitás, nem csak a kötelező kincstári optimizmusból mondom. Elemzésekkel is alátámaszthatom ezt az állítást. Most csak arra utalnék, hogy a Szonda Ipsos augusztusi felvétele szerint a pártot választó biztos szavazók között 9 százalékkal vezet az MSZP; a TNS Modus legutóbbi vizsgálata is 6 százalékos szocialista fölényt mutat e körben. 
Az MSZP döntően a programjával kíván nyerni. Ez talán meglepő, mert az elmúlt választások során a bizonytalanok körében a „valami ellen szavazás” volt a meghatározó. Mi most mindenki számára kívánunk üzenni, szólni és ígérni. A sajtóból is jól látható, hogy minden héten bemutatunk egy-egy új programelemet. Abból indulunk ki, hogy a Fidesz politikája megoszt, polarizál nemcsak politikailag, hanem a gazdaságban és a társadalom különböző csoportjai között is. 
- Szerintem a választók jelentős része nem programokra, hanem személyiségekre fog szavazni. És láthatóan Orbán Viktor és tanácsadói megtanulták a médiapolitizálást. 
- Valóban a személyek, személyiségek hatása meghatározó, de ez általában olyan országokban - mint például az USA-ban - jellemző, ahol a politikai pártok közötti tartalmi különbségek nem jelentősek. Magyarországon az egyéni körzetekben lebonyolított választások eredményei azt jelzik, hogy a személyes népszerűségnek nincs akkora jelentősége, mint azt sokan vélelmezik. Hiszen elismert „sztárpolitikusokat” is győztek le nem egyszer „névtelenek”. Például 1994-ben az akkor is már nagyon ismert Orbán Viktort éppen a napokban tragikus körülmények között elhunyt, az akkor még ismeretlen Vancsik Zoltán. Ezért szerintem nem szabad eltúloznunk a két 2002-es miniszterelnök-jelölt - Medgyessy és Orbán - személyes vonzerejének szerepét. Az igaz, hogy a ma még bizonytalanok meggyőzésében ez az egyik, akár döntő tényező is lehet.