Látásproblémák gyermek- és felnőttkorban
A két szemünk együttműködése bonyolult reflexek eredménye. A külvilág fürkészésekor kétszer hat szemizom egymással tökéletes harmóniában működve egy pillanat alatt úgy állítja be a két szemgolyót, hogy a tárgyakról a két szem ideghártyáján létrejött kép mindig egymáshoz képest ugyanarra az ideghártya-területre vetül. Ez a bonyolult működés hozza létre a kétszemes látást. A szemünk és az agyunk közötti kapcsolat „tanulással” jön létre, a folyamatot a látás maga biztosítja, és teljessé csak néhány éves korban lesz.
Ha már nem látja a táblán leírtakat, vigyük őt orvoshozA gyermekkor egyik legjelentősebb szemészeti betegsége a kancsalság. A rendellenesség lényege, hogy egyidejűleg csak az egyik szem fixál, a másik hibásan áll. Az eltérés korántsem csak kozmetikai jelentőségű! A kancsalító szem ugyanis, ha a betegséget nem kezelik, tompalátóvá válik. Ennek az az oka, hogy az agy a kancsal állású szemet elnyomja, mert arról nem érkezik felé éles kép. Ha a szülő kancsalságot vesz észre gyermekén, feltétlenül vigye szemészeti szakrendelésre, mert ez a rendellenesség kezelhető, és a tompalátás elkerülhető. A kancsalság kiváltó oka a leggyakrabban fénytörési hiba, ezeken belül is leggyakoribb a túllátás. Pontosan ezért a kancsal kisgyermekeknek szemüveget kell viselniük, amelyet szívesen is hordanak, mert jobban látnak vele.
Bár a túllátóság - amely pozitív előjelű lencsével korrigálható - gyakoribb, mint a rövidlátás, amelyet pedig negatív dioptriájú üveggel lehet javítani, mégis a szemüveget vagy kontaktlencsét viselők főként a rövidlátók közül kerülnek ki. Ennek oka az, hogy a túllátóságot a legtöbben észre sem veszik, mert szemlencsénk alkalmazkodásra képes úgy, hogy fénytörőerejét rugalmasságánál fogva változtatni tudja. A túllátó személyek ezért jól láthatnak szemüveg nélkül is, panaszok náluk gyakran csak a negyvenes életévek közepén kezdődnek, amikor olvasószemüvegre van már szükségük. A túllátóságban az állandó alkalmazkodás miatt azonban estére a szem elfáradhat, bepirosodhat a lencsemozgató izmok folytonos működése miatt, főleg sokáig tartó közelre nézéskor, például számítógép használatakor. Rövidlátásnál az előzőekkel ellentétben távolra csak mínuszos lencsével lehet élesen látni. Mindkét fénytörési hiba lényege a szemgolyó hossztengelyének a normálistól való eltérése. A túllátó szem rövidebb, a rövidlátó pedig hoszszabb. Divatos eljárásnak számítanak a fénytörési hibákat „lefaragó” lézeres szemműtétek. A műtét elvégeztetése meggondolandó annak fényében, hogy az eltérésért nem a lézerezendő szaruhártya felelős, hanem az egész szem mérete.
A szemüveg felírására szemészeti rendelőintézetekben, illetve egyre gyakrabban optikai szaküzletekben kerül sor. Olcsóságuk miatt elterjedtek a készen megvehető szemüvegek is. Egyetlen hátrányuk az, hogy a két lencsének a keretbe történő becsiszolása uniformizált, ezért lehet, hogy a dioptriaértéke jó, a szem mégsem a lencse optikai középpontján néz át, és ezért egy idő után a szemet „húzhatja”, esetleg rossz közérzetet idézhet elő.
A kontaktlencse jó alternatívája lehet a szemüvegnek. Illesztése viszonylag könnyen megtanulható, és a kezdeti idegentestérzés csak néhány órán át szokott tartani. A lencse helyes tárolása, ápolása odafigyelést igényel, és öszszességében nem olcsó megoldás. (Dr. Balsay Zoltán)
Mikrochip a szem mélyén
Chicagói sebészek nem kevesebbel próbálkoznak, mint hogy részben visszaállítsák, illetve megadják a látóképességet vak embereknek: programjuk második fázisában újabb három világtalan ember szemébe ültettek be szilícium-mikrochipet.
A már megoperált három beteggel együtt immár hat ember retinája mögé helyeztek be nemrégiben chipet, amely, ha az orvosok elképzelése szerint fog működni, akkor vakok millióinak adhatja vissza szemük világát. A tűfej nagyságú chipet kifejlesztő Illinois állambeli Optobionics cég nem számolt be a 2000 júniusában elvégzett első szemműtétek sikeréről, csak annyit tudni, hogy a chipek működnek. A tudományos elképzelés mindenesetre az, hogy a miniatűr (két milliméteres) chipek az egészséges retinasejtek feladatát ellátva olyan elektromos jelekké alakítják a beérkező fénycsomagokat, amelyeket azután a látóidegen keresztül az agyba továbbítanak, ahol megjelenik a látott kép. A chipet feltaláló Alan Chow gyermekszemész azt mondta, hogy a chipek nem adhatják vissza teljesen az embernek a látást, a „chipszemű” személy nem fog tudni autót vezetni, de arra képes lesz, hogy arcokat felismerjen, és közlekedni tudjon egy szobában. Az Optobionics reményei szerint az év végéig olyan haladásról számolhatnak majd be az eddigi hat betegnél, amelynek alapján a technika sokkal szélesebb körű kipróbálására nyílik majd mód. Az orvosok szerint a mikrochippel elvben segíteni tudnak majd az örökletesnek vélt retinabetegségeken éppúgy, mint a korral járó, retinagyengülés okozta látásromláson. (MTI)
