Azért ragadtam tollat, mert felzaklatott az
(2001. július 28.) című írás: meddig merészkednek el egyes szélsőséges, gyűlölettől fűtött emberek? Sajnos nem ez az első és nem egyedi az ilyen megnyilatkozás, de nem lehet már hallgatni, kiáltani kell: ne tovább! Annak örülök, hogy a közvélemény megvetését kiváltották, de úgy érzem, szólni kell, tenni kell ellene.
Örömömre szolgál, hogy az első feljelentéseket megtették.
Nem lehet elfelejteni azokat a borzalmakat, amit a világban és sajnos nagy buzgalommal Magyarországon elkövettünk a zsidó nép ellen! Akkor nem lehetett büntetlenül tiltakozni, de kislány létemre nem értettem, hogyan vihetik el azokat falunkból, akik mindig segítettek rajtunk - enni adtak - akik éheztünk, és sírni is csak titokban volt szabad.
„Nincs közük a magyarsághoz?” Hát nem az a magyar, aki munkálkodik a nemzet jólétén? Nem vagyok sem az FTC, sem más csapat szurkolója, de annyit tudok, hogy pénz nélkül nincs semmilyen sport és más sem.
Még azt mondom el, hogy nincs tudomásom arról, hogy felmenőim között lettek volna zsidók, egyszerű elszegényedett kétszilvafások voltak öregeink, csak egyszerűen nem lehet az irigységtől, gyűlölettől fűtött indulatkitöréseket hallgatni, és mert szeretem a zsidó népet.
Tisztelettel
Szita Béláné
nyugdíjas