Vissza a tartalomjegyzékhez


Reflexió két mondatra

Konrád György: „Azt ördöginek gondolni, hogy nyolc pasas összeül, és rólunk dönt, érthetetlen. Az az elképzelés pedig, hogy itt egy démoni összeesküvés zajlik, téves.” ( Hetek, 2001. július 28.)

Véleményem szerint az a világ, ahol már „nyolc pasas” dönthet rólunk, az igen-igen nyomorult világ. Az a világ, ahol nyolc, akár a legrafináltabb szisztémával kiválogatott ember dönthet több milliárd ember jövőjéről, bizony ördögi. Sokan megállapították, hogy a demokrácia sem tökéletes, csak a „sok rossz közül a legjobb”. (Egyre inkább elfeledkezünk a „sok rossz”-ról, s csak a „legjobb”-ra emlékszünk.)
Ahol emberi hatalom van, ott törvényszerű, hogy előbb-utóbb visszaélnek vele, sőt minél kevesebb kézben összpontosul, annál nagyobb a valószínűsége és hatékonysága ennek a visszaélésnek. Nincs olyan tökéletes garanciarendszer, mely kiküszöbölhetné a visszaélés lehetőségét, mert a hatalom helyzeti előnyben, sakknyelven szólva „tempóelőnyben” van.
Márpedig - mint tudjuk - az ördög nem alszik, legföljebb módszereit váltogatja… és szereti nagyban csinálni. Mivel sokkal okosabb, mint mi, biztos számíthat az ember egyik cégéres gyengeségére, az önnön tévedhetetlenségébe vetett hitére: ha nem is valljuk be, de titkon azt képzeljük magunkról, hogy tudunk a „sorok között” olvasni, hogy elég felkészültek vagyunk az események helyes értelmezésére, vagyis hogy becsaphatatlanok vagyunk…
Így aztán be is csap bennünket lépten-nyomon, s egy kis bajuszú, bohóc kinézetű szobafestőből is lehet kancellár… Még Németországban is!
Tisztelettel:
Jaczina János
Mikebuda