Lukács András
Földre szállt a csúcstechnika

Nosztalgikus hangulat lengte be a Kaliforniai Technikai Múzeumot múlt héten. Andy Grove Intel-elnök, Bill Gates Microsoft-főnök és a számítástechnika több nagy befolyású vezetője szinte meghatódva álltak egy ormótlan doboz és egy zöld-fekete színű monitor előtt. A nagy doboz, az első IBM személyi számítógép, ma már technológiai ereklye, az alkalom pedig, amiért összegyűltek az volt, hogy húsz éve készült el.

Andy Grove (balról), az Intel és Bill Gates, a Microsoft elnöke a muzeális első személyi számítógép társaságában a kaliforniai San Jose Találmányi Múzeumban Fotó: Reuters

Az első IBM személyi számítógépet (közismertebb nevén PC-t) 1981. augusztus 12-én mutatták be New Yorkban egy sajtótájékoztatón. A Bob Lowe által vezetett 12 fős mérnökcsoport körülbelül egy évvel korábban kapott megbízást egy olcsó, az átlagos vásárlók által is megfizethető személyi számítógép elkészítésére. Lowe a határidőt túl szorosnak érezte, ezért meggyőzte a cég vezetőit, hogy az új gép alkatrészeit ne az IBM mérnökeivel terveztessék meg - így sokkal több időt és energiát emésztene fel a számítógép elkészítése -, hanem külső cégektől vásárolják meg. A gép szívének tekinthető processzor esetében Low választása az Intel nevű cég által gyártott 8088-as processzorra esett, annak ellenére, hogy létezett egy ennél erősebb is: a 8086-os. Az IBM-nél attól tartottak, hogy a gép az erősebb processzorral túl nagy konkurenciát jelent majd a többi IBM számítógép számára. Bár az Intel processzorgyártása már abban az időben is igen kiterjedt volt, az IBM-mel való együttműködés jó üzletnek bizonyult. 1983-ban 1 millió 300 ezer PC-t, 1986-ban pedig már több mint 4 millió darabot adtak el - mindegyiket Intel processzorral.

Az évszázad üzlete

Az első PC elkészítésekor a tervezők legnagyobb gondja a megfelelő operációs rendszer beszerzése volt. A számítógép alapfunkcióit irányító operációs rendszernek eleinte a kaliforniai Digital Research cég CP/M nevű termékét akarták megvásárolni, de a cég nem látott fantáziát a személyi számítógépekben. A legenda szerint lehet, hogy mégis láttak fantáziát az IBM új számítógépében, de úgy alakult, hogy a cég vezetőjének, Gary Kildallnak el kellett mennie a tárgyalásról, a felesége pedig nem tudott megegyezni az IBM-mel. A tárgyalást követően a tervezők a Microsofthoz utaztak, hogy megbeszéléseket folytassanak a az általuk készített Basic nevű program megvásárlásáról. Amikor a Microsoftnál megtudták, hogy a készülő számítógépnek még nincs operációs rendszere, felajánlották, hogy nemcsak a Basic programnyelvet, hanem az operációs rendszert is elkészítik - méghozzá határidőre. 
Az egyedüli gond csak az volt, hogy a Microsoftnak akkor még nem volt saját operációs rendszere, sürgősen hozzá kellett tehát jutni egyhez. Ezt végül az évszázad üzletének is hívott tranzakcióban a Seattle Computer Products nevű cégtől szerezték be. A kis cégnek volt egy saját készítésű operációs rendszere, amit egy Tim Paterson nevű, friss diplomás számítógépes szakember készített el négy hónap alatt. Paterson QDOS-nak nevezte el operációs rendszerét, amit a Microsoft viszonylag olcsón, 50 ezer dollárért vásárolt meg, és a későbbiek során már Microsoft DOS néven szállított az IBM PC-khez. A Seattle Computer Products nem tudta, hogy a Microsoft mögött valójában az IBM áll, ennek ellenére Paterson most is úgy emlékszik vissza, hogy tisztességes üzletet kötött a Microsofttal. Az operációs rendszer „szállítása“ remek üzletnek bizonyult, Bill Gates ugyanis jól tudta, hogy míg az általuk korábban felkínált Basicet csak programozók fogják használni, addig operációs rendszerre minden számítógépnek szüksége van. 
1981 augusztusában végül elkészült az első prototípus, amelyet 2880 dolláros listaárral dobtak piacra. Az IBM PC-k története a továbbiakban nagyon szorosan összekapcsolódott az Intellel és a Microsofttal, hiszen ez a két cég szállította a PC-k szívét (a processzorokat) és lelkét (az operációs rendszereket). 

A csökönyös ellenfél

Az IBM-mel kötött üzlet Bill Gates és a Microsoft számára ugródeszkának bizonyult - a cég ugyanis ezáltal vált világméretűvé. Évekig szállíthatták operációs rendszerüket az IBM további személyi számítógépeihez annak ellenére, hogy létezett jobb és könnyebben kezelhető rendszer is: az Apple nevű számítógépeken futó Macintosh. Amíg a DOS-t csak a hozzáértők tudták használni a megfelelő parancsok beírásával, a Macintosh már a nyolcvanas évek elején olyan grafikus rendszer volt, amely fiókok és különböző képi elemek segítségével a laikusok számára is egyszerűvé tette a számítógép használatát. 
A Macintosh nevű operációs rendszert az Apple a saját gépeire fejlesztette ki, és a cég vezetői sehogy sem tudtak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az általuk tökéletesnek tartott operációs rendszer egy IBM PC-n is működjön. Az Apple mérnökei szinte vallásos áhítattal viszonyultak az általuk fejlesztett számítógéphez és operációs rendszerhez, és mivel akkoriban minden negyedik számítógép Apple volt, amelyekben nem Intel, hanem Motorola processzorok működtek, nem tartották fontosnak, hogy a Macintosh más számítógépeken is fusson. Ez végzetes hibának bizonyult, Bill Gates ugyanis már a nyolcvanas évek elején a Macintosh-hoz hasonló grafikus operációs rendszerre akarta cserélni a „fapados” DOS-t. „Bill tudta, hogy ez lesz a jövő” - emlékezett vissza Charles Simonyi, akinek az új operációs rendszer elkészítése volt a fő feladata. 

Idegen tollak

Mivel a Windows nagyon hasonlított a Macintosh-ra, egy napon egy Jack Brown nevű ügyvéd állított be a Microsofthoz. „Hihetetlenül megfenyegetett; azt állította, hogy szabadalmakat és üzleti titkokat loptunk el” - számolt be később Bill Gates. Miután Brown azt is kifejtette Gates-nek, hogy még sohasem vesztett ügyet szabadalmi kérdésekben, Gates és társai Cupertinóba - az Apple központjába - repültek, hogy tisztázzák a kérdést. Bill Gates akkoriban inkább tinédzsernek nézett ki, mint üzletembernek, ennek ellenére az üzleti kérdésekben olyan volt, mint Muhamad Ali. Az Apple központjában gyakorlatilag megfenyegette a cég vezetőit, hogy ha nem használhatják az Apple ötleteit saját operációs rendszerük fejlesztéséhez, akkor leállnak az Excel nevű táblázatkezelő elkészítésével. Az Apple számára viszont fontos volt az Excel, ugyanis arra számítottak - nem ok nélkül - hogy a táblázatkezelő program miatt megnő az üzleti világ érdeklődése a cég számítógépei iránt. Az Apple végül megengedte, hogy a Microsoft az övéhez hasonló grafikus operációs rendszert készítsen, és így vesztett. 
A Microsoft ezek után elkészítette a Windowst, amely nemcsak az IBM PC-ken, hanem a más cégek által gyártott, de hasonló elven működő - IBM kompatibilis - személyi számítógépeken is futott. 
Az Apple a későbbiekben sem készítette el az IBM PC-n is futó operációs rendszerét, így az IBM kompatibilis számítógépek piacának egészét a Microsoft ölébe dobta. Külön említést érdemel, hogy amikor még nem volt meg a Windows nevű operációs rendszerük, Bill Gates és társai kidolgoztak egy titkos tervet az Apple számára, amely által az Apple szabványosíthatta volna operációs rendszerét, amely a Windowshoz hasonló karriert futhatott volna be. Az Apple vezetése azonban nem tudta magát rászánni az újításokra, a Windows megjelenése után pedig már késő volt. 
Az IBM PC-ken ilyen módon hoszszú ideig csak a Microsoft által gyártott operációs rendszerek futottak - a cég csak később szánta rá magát egy saját gyártású operációs rendszer készítésére, ekkor azonban már túl késő volt. A piac tele volt IBM kompatibilis számítógépekkel, amelyeken a Microsoft operációs rendszere futott, amely az eltelt évek alatt szép lassan szabvánnyá vált, Bill Gates pedig gazdag ember lett. 
Az IBM PC-ken nemcsak a Microsoft, hanem más cégek is szépen meggazdagodtak: 1983-ra majdnem mindegyik szoftverfejlesztő cég IBM PC-kre készített programokat - aki nem ezt tette, eltűnt a piacról. Az első szoftverfejlesztők között volt a Lotus Development Corp., amelyik röviddel az IBM PC megjelenése után elkészítette a Lotus 1-2-3 nevű táblázatkezelő szoftverét. A Lotus 1-2-3 a Microsoft által gyártott hasonló jellegű Excel szoftverénél is hamarabb jelent meg a piacon, és nagyon gyorsan sikeressé vált. 
A nyolcvanas évek elején a konkurens cégek hamar elkészültek saját IBM kompatibilis személyi számítógépeikkel. A Compaq 1983-ban készítette el első hordozható IBM kompatibilis személyi számítógépét. A hordozhatóságot azonban itt még nagy fantáziával kellett kezelni, a Compaq által gyártott laptop ugyanis körülbelül 14 kilogrammot nyomott. Az IBM csak ezek után készítette el saját laptopját. 
A nosztalgikus hangulat a PC eddigi sikertörténetét értékelve természetesen nem ok nélküli. Az első IBM PC megjelenése óta ötszáz millió személyi számítógépet adtak el, a bábáskodásnál jelen levő cégek (Intel, IBM) éves bevétele pedig manapság körülbelül a magyar költségvetéshez hasonló nagyságrendű összeg.