Vissza a tartalomjegyzékhez

Somorjai László
Most jó lenni Koronának

Saját mikrobusza van külön sofőrrel. Ötvenmillióért utaztatják Budapest-Esztergom retúr. A róla elnevezett testület minden másodpercét óvón felügyeli. Hódolói térdre borulva, de minimum meghajolva tisztelik, a szerencsésebb kisgyermekeket bemutatják neki. A közalkalmazottak szerdán szabadnapot kaptak miatta. Ráadásul szentnek is hívják. Ő a mi Koronánk.


A Korona úton Esztergomba. Naszádok vigyáztak rá Fotó: Somorjai László

Az m1 narrátorának az esztergomi bazilika előtti téren is kihangosított közvetítéséből megtudhattuk, hogy nem azért hozta el a gyermekét, hogy megmutassa neki a Koronát, hanem azért, hogy a Koronának mutassa be a gyermekét. „Ha ezt Mózes hallotta volna, mérgében szétlőtte volna a kőtáblát” - jegyzi meg mellettem egy ismert közéleti lap újságírója, de most ne rá figyeljünk.
A négyhónapos egyházi szervezés, az Országimázs Központ beharangozó klipjének sorozatszerű televíziós bejátszása, a honvédség, a határőrség, a rendőrség és a Köztársasági Őrezred, valamint egyéb szervezetek közreműködése, továbbá a Volán és a MÁV mentesítő járatainak láttán mindenesetre több mint zavarba ejtő, hogy a helyszínen csak néhány ezren voltak kíváncsiak rá, a Koronára. Pedig az egyik illetékes szerint mintegy százezer zarándokra számítottak Esztergomban. 
A Budapestről hajnalban útjára indult flottát délelőtt fél tízre várjuk az esztergomi hajókikötőben, pont nagyszüleim egykori családi házával, gyermekkori nyaralásaim helyszínével szemben, ugyanazon a helyen, ahol II. János Pál pápa is kilépett a szárnyas hajóból évekkel ezelőtt. Bőven van időm, hiszen korán ott kellett lennünk, nyolckor már lezárták a terepet. Több száz hivatalos személy, helyi rendőrök, a Köztársasági Őrezred tagjai, a BRFK díszbe öltözött lovasezrede, Eger helyőrségi katonazenekara, egy nagy csapat felvidéki, népviseletbe öltözött látogató és néhány tucat helyi lakos között a mellékhelyiséget keresem, de hiába. „Oldja meg Duna-partos jelleggel” - feleli kérdésemre tanácstalanul egy helyismerettel rendelkező rendőr. Ez egyáltalán nem könynyű feladat, hiszen a szemközti Párkányból (Sturovo) egyre jönnek a felvidéki magyarokkal megtöltött kompjáratok. Ráadásul a problémámmal sem vagyok egyedül. Duna-partos jelleggel. 
„Október elsejétől, az ötvenhat év után újra felépített Mária Valéria híd átadása után már más lesz a helyzet. Akkor majd áthajtok rajta a fehér segédmotoros kerékpárommal, ugyanúgy, ahogyan Horthy ügetett át fehér lovon 1938-ban Komáromba” - tájékoztat terveiről Farkas Sándor esztergomi lakos, akit sétálás közben ismertem meg, és aki örömmel nyugtázza, hogy végre történik valami a városban. A Duna-part, ahova gyerekkori emlékeim csak anynyiban kötnek, hogy a bátyám belebiciklizett a folyóba, és súlyosan betörte a fejét, valóban gyönyörű, és nem hibáztatható az ilyen balesetekért. Mint mellettem Pécsi néni, aki hatvan éve esztergomi lakos, megjegyzi: a város akár turistaközpont is lehetne. „Csak az a baj, hogy Esztergom olyan »elfekvő« város: amikor a katonák voltak uralmon, akkor azért nem lehetett csinálni semmit, amikor meg a papok, akkor azért nem” - folytatja bizalmasan, mert kiderül, hogy a lányait Anci nevű nagynéném tanította németre, és nagyszüleimet is jól ismerte. Amikor közlöm vele, hogy újságíró vagyok, nem zavartatja magát, sőt további történetet mesél arról, hogy a püspöki palota illetékese hogyan akadályozta meg 1947-ben telekvásárlási szándékát: „Mit képzel, maga lázadó kommunista! Ezek a földek a mieink voltak, és a jövőben újra a mieink lesznek” - rúgta ki a hölgyet a püspöki palotából az illetékes. Pécsiné egyébként odaszánt katolikus, aki inkább kisebb méretű templomokban szeret elmélkedni, de - mint mondja - nem bigott. 
De térjünk vissza a Koronára, amelyet helikopterkísérettel, az egri fúvósok aktív közreműködése és a bazilika harangzúgása közepette Meggyes Tamás polgármester, Beer Tamás segédpüspök és Nemeskürty István - immár tábornokká előléptetett - kormánybiztos, valamint Fodor Lajos vezérezredes vezette csoport fogad, majd kisebb körmenet után az MM-2001 rendszámú, a Népszava szerint rendőrségi nyilvántartásban nem regisztrált páncélozott gépjármű szállít díszkísérettel a Bazilika elé. Azután az újságíróstáb is menne felfelé, de nem lehet, mert másfél órára lezárták a Vízivárost. Még a lezárt területen lakókat sem engedik tovább. A kordon két oldalán levő rendőrök és a biztonságiak összevitatkoznak. „Hát ezért próbáltunk annyit napokon keresztül?” - kérdezi egyikük. Majd egy nagyobb főnököt hívnak, akinek a segítségével kizárólag az utca bal felére húzódva, zárt alakzatban megközelíthetjük az események helyszínét. Mindenki az alkalomhoz illő komolyságról tesz tanúbizonyságot, kivéve egy népviseletben ballagó férfit, akiről dől az izzadság. „Legalább egy kólával bennünket is fogadhattak volna” - jegyzi meg durcásan. 
A bazilika előtti füves téren néhány ezer zarándok között kivetítőn figyelhetjük a benti eseményeket, ahol a külön meghívóval rendelkező ezer hívőn kívül a papok és szerzetesek mellett jelen vannak a kormány egyes tagjai, ismert politikusok, közéleti személyiségek, valamint különböző egyházak képviselői. Nevek a névsorból: Mádl Ferenc köztársasági elnök és felesége, Áder János, az Országgyűlés elnöke és felesége, Orbán Viktor miniszterelnök és felesége, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. További nevek: Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, Martonyi János külügyminiszter, Mikola István egészségügyi miniszter, Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter, Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke, Demeter Ervin titkosszolgálati miniszter, Simicskó István nemzetbiztonsági államtitkár, Borókai Gábor kormányszóvivő, Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke és mások.
Paskai László köszönti a Koronát, az egybegyűlteket és a televízió nézőit: „Szent István koronája az ezer év alatt eszménynyé finomult, amely jelképezi a magyar nép történelmi kultúráját, nemzeti önazonosságát” - mondja, és felhívja a figyelmet arra, hogy a „szokásos ábrázolások szerint” első királyunk ezt a koronát ajánlotta fel az országgal együtt a Nagyboldogasszonynak. Ezzel a szófordulattal áthidalja azt a történészek által folytatott vitát, amely megkérdőjelezi a fenti történet hitelességét. A szentbeszédet helyettesítő, „Esztergom-Budapest érsek metropolitának” címzett pápai levél szintén az „istenszülő Szűznek” történő felajánlásra buzdítja a hívőket, amely felajánlás a pápai levél szerint biztosította „a Szent István által alapított keresztény államiság dicsőséges ezer évét”. Szent Istvánt, Boldog Gizellát, Szent Imrét pedig mint példaképet állította a magyar családok elé a pápa. 
Az istentisztelet végén Áder János szól a tisztelt megjelentekhez, valamint „az eminenciás bíboros úrnak és excellenciás érsek és püspök uraknak”. Ünnepi beszédében felidézi István király ma is aktuálisnak számító Intelmeit, mely szerint mindannyiunknak lehet saját, tíz ékkővel felékesített koronája, amennyiben az Intelmek útmutatásai szerint szellemi értelemben vett ékességekről beszélünk. Ilyenek például a hit, a bátorság, a türelem, a vendégek és idegenek befogadása, valamint tisztelete, a bölcsesség elfogadása és az erények követése - mondja a házelnök, a Fidesz volt alelnöke, és azt is kiemeli Szent István tanításából, hogy „semmi sem emel fel, csakis az alázat, és semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Ezután Bölcskei Gusztáv református püspök a testvéregyházak nevében mond beszédet, majd Mádl Ferenc köztársasági elnök az északi rondellára kivonult méltóságok előtt felavatja Melocco Miklós István megkoronázását ábrázoló szobrát. Közben a hívők a kívül rekedtekkel egyetemben - amennyiben átjutnak a biztonsági kapukon - közelről is megszemlélhetik a Koronát, amelyet sokan keresztvetéssel üdvözölnek.
A szoborköszöntőt az alkalomhoz illően a Sacra Corona rendezője, Koltay Gábor szervezi. Nemcsak a laikus hívők rekednek ki az eseményről, de az újságírókat is csak szigorú felügyelet mellett engedik a szobor közelébe. Mádl Ferenc szoborköszöntőjében újra az Intelmek aktualitására figyelmeztet, és felszólít a Szent István-i eszmeiség folytatására. Miután a népviseletbe öltözött szereplők egymás kezét fogva a Sacra Corona főcímdalának zenéjére letérdelnek a szobor előtt, a történelmi egyházak képviselői külön-külön is nyilvánosan megáldják a szobrot, így sorrendben Schönberger András főrabbi, Rázmány Csaba unitárius püspök, Bölcskei Gusztáv református püspök, Szebik Imre evangélikus püspök, a görögkeleti egyház nevében és a konstantinápolyi pátriárka képviseletében jelen levő Mihail metropolita, és Paskai László bíboros. Az elhangzó imák és áldások szövege eléggé eltér egymástól: míg a főrabbi egy nagyszerű emberi alkotásként méltatja a szobrot, amely egyben egy kiváló államférfira és életére emlékeztet bennünket, addig az evangélikus püspök az Atya-Fiú-Szentlélek nevében áldja meg, míg a bíboros szenteltvízzel locsolja azt „Isten nagyobb dicsőségére”.
Este nyolc órakor a reggelihez hasonló külsőségek mellett érkezik vissza a Korona Budapestre. A kirendelt rendőrök nem tudják, a Duna melyik oldalán érkezik a flotta, míg két rendőrségi motorcsónak érkezik a Parlamenthez közelebbi ágon, utasuk mereven a vizet kutatja. A televízió tömegeket szeretne kivezényelni az üdvözlésére, de csak néhány lelkes korona-hívő engedelmeskedik a felszólításnak - a tömeges ováció elmarad. Amennyiben a kormány erre lehetőséget kap, a következő ciklusban munkaszüneti nappá teszi Nagyboldogasszony napját Magyarországon - közli a miniszterelnök szerda reggeli rádióbeszédében. Így még az ideinél is nagyobb ünnep lehet majd Nagyboldogasszony napja.