Vissza a tartalomjegyzékhez


Évszakmarketing

Némely kereskedelmi termék eladhatósága határozottan évszakfüggő. Mikulásváró téli estéken például elvétve hallani a Magnum jellegzetes roppanását, mint ahogy mákos bejglire, forró teára is kevesen vágyódunk a nyár hevében.

A tévé fő műsorát, a reklámot akarva-akaratlanul látva évszakhoz igazított marketingtípusokra figyelhetünk fel. Nyáron rendszerint a söripar agresszív. Elképesztő a nyomulás, irdatlan összegek dolgoznak; majd minden negyedik filmdarab a néha műsorfoltokat is villantó adásidőből ezen iparág termékeit kívánja elsózni. 
A nagy igyekezet életképekből szőtt történetekben ölt formát. A hangulat, melyet kidolgoztak, állítja: e nedűféle legurítása nagy és közösségi élmény. Aktív férfisport. Életmód. Stratégia, mellyel ki lehet a hétköznapok nyűge alól lépni. Az egyes márkák klipjei ezt az ideát más-más rétegek számára igyekeznek személyessé tenni. Szinte látjuk a feltűrt ingujjas ifjú reklámyuppie-kat ötletbörze közben, amint kalkulálnak a lakosság (megannyi célcsoport halmaza) szokásaival, s belövik, mit hová tegyenek, árak és piackutató táblázatok szerint okoskodva. Így lesz a „német márka”-film önképük tükre, törekvő brókerarcok sikerelixírje a röpke ebédszünetben. Egy másik „a barátságra” fémjelzéssel három srác haverságának kapcsaként jelöli meg a habzó ital egy bizonyos fajtáját, míg a harmadikban egy újabb sör az egész rendszerváltó nemzedék alapélményévé magasztosul fel, mely a „kis generáció” minden nagy pillanatát végigkísérte a mexikói hat-null traumájától a videodiszkó és az „első nyugati verda” felfedezéséig. 
A legdirektebb keretsztori („az élet habos oldala”) nyíltan a szocializmust idézi. Kopott, bumfordi bútorokkal, idejétmúlt ruhákkal a közép-kádári gulyásos múlt mellett valamiféle antielitizmus öntudatával is feszít. Az itteni célcsoport nyilvánvalóan a lemaradók / fontolva haladók népsége, kik majd megértik, hogy övék e termék, s vele a mérsékelt ár gesztusa…
A jégkrém - a nyári évszakmarketing szintúgy stabil, ám ritkább eleme - mindezeknél szomorúbb ügy. Még akkor is, ha az eladni kívánt termék kockázata csekélyebb az alkohol keltette függőségnél. Mert régente vidáman kergetőző gyermekekkel, mediterrán utcákon csilingelő triciklikkel szórták meg e reklámokat, tehát naiv zsánerképek feladatául szabták a vételi vágy kialakítását. Mára a jégkrémevés misztikus, sejtelmes és mindenekelőtt bántóan érzéki téma lett, „kísértés, csábítás, bűnbeesés” kulcsszavakkal megszólalva. Itt már nincs társaság, e filmek kivezetik a fogyasztót a barátok közül az ízek élvezetének valamiféle virtuális Elisiumába, oly rafinált képi és zenei effektekkel, ami hatékonyabban ural le, mint bármely korábbi idétlenkedés. Talán épp ez a stílusváltás oka? 
Túlzás azt állítani, hogy káros dolog a reklám. Kampányolni a műfaj ellen alighanem felesleges. De van valami közös a hatalom és e médiajelenség között: nem árt szemmel tartani, kik és mit művelnek vele. (Pálfy Gyula)