A lengyel elnök bocsánatot kért azoknak a lengyel zsidóknak a haláláért, akiket honfitársaik gyilkoltak meg hatvan évvel ezelőtt. A mészárlásért, melyben egy fél falu végzett a falu másik felével, évtizedekig a nácikat hibáztatták, a kedden tartott ünnepélyes megemlékezésen azonban - túlélők és rokonok jelenlétében - Aleksander Kwasniewski elnök formálisan is bevallotta, hogy a gyilkosságokat lengyelek követték el.
„Különösen kegyetlen bűntett volt, amit semmi sem igazolhat” - hangzottak a lengyel elnök bocsánatkérő szavai az észak-lengyelországi Jedwabne faluban, majd hozzátette: „Állampolgárként, és a Lengyel Köztársaság elnökeként is bocsánatot kérek.”
A lengyel televízió élő adásban közvetítette a mintegy 3000 résztvevő jelenlétében megtartott megemlékezést, melynek keretében felavatták a mészárlás 60. évfordulójára készült új emlékművet is. A megemlékezésen a lengyel külügyminiszter és az izraeli nagykövet mellett jelen volt a mészárlás néhány túlélője, valamint az áldozatok rokonai, akiknek többsége Amerikából és Izraelből érkezett. Kwasniewski beszéde után a jelenlevők csendesen kivonultak a faluból arra a helyre, ahol 1941. július 10-én a jedwabneiek egy pajtába zárták a falu több száz zsidó lakosát, és rájuk gyújtották az épületet.
A teljes igazság évtizedekig nem került világosságra, bár 1949-ben a bíróság elítélt néhány lengyelt a pogromban való közreműködésért. A kommunista propaganda elsősorban a németeket hibáztatta a pogromért, amely akkor került ismét a figyelem középpontjába, amikor tavaly Szomszédok címmel megjelent az Amerikában élő lengyel emigráns történész, Jan Gross könyve, heves vitát keltve Lengyelországban. A többek között szemtanúk beszámolóira és bírósági iratokra alapozott könyv angol nyelvű kiadása széles körű nemzetközi figyelmet keltett az eset iránt azt állítva, hogy a pogromot lengyel parasztok szervezték.
Bár a lengyel elnök bocsánatkérése egyértelmű volt, a lengyelországi zsidó vezetők kifogásolják azt a kijelentését, hogy a pogrom náci ösztönzésre, a nácik engedélyével történt.
Szintén kifogást emeltek az ellen, hogy az emlékmű lengyel, héber és jiddis nyelvű felirata semmilyen utalást nem tartalmaz arra nézve, ki követte el a több száz zsidó elleni gyilkosságot 1941-ben. A felirat szövege szerint azt „azoknak a jedwabnei és környékbeli zsidóknak, férfiaknak, nőknek és gyermekeknek az emlékére” állították, „akiket 1941. július 10-én ezen a helyen gyilkoltak meg és égettek el élve”. Az emlékmű - egy közel két méter magas négyszögletes kőtömb, gránit alapon - azon a helyen áll, ahol a gyilkosság helyéül szolgáló egykori pajta helyezkedett el. Ezen a helyen egyébként már korábban is állt egy kisebb emlékmű, amely a Gestapót és a náci katonákat hibáztatta a gyilkosságokért. Ezt márciusban távolították el, miután Gross könyve nyomán vita indult a lengyeleknek a jedwabnei pogromban játszott szerepéről. A könyv állítása szerint a zsidókkal a feldühödött csőcselék végzett, amely lemészárolta a helyi zsidók jelentős részét, a maradékot pedig beterelte egy istállóba, és rájuk gyújtotta azt - összesen 1600 ember életét oltva ki.
A jedwabnei pogrom élesen megosztja a lengyel társadalmat a felelősség kérdését illetően. Az utóbbi idők médianyilvánosságába belefáradt jedwabneiek nem értenek egyet a bocsánatkéréssel. „Nem kérünk bocsánatot - állt a megemlékezés idején egy bolt ajtaján a felirat. - A németek ölték meg a zsidókat Jedwabnéban. Kérjenek bocsánatot a lengyelektől a becsületsértők.” A szöveg aláírásaként a „Lengyelország Jó Hírnevét Védő Tanács” neve szerepelt.
A pogrom 84 éves túlélője, Jakub Pecynowicz megjegyezte: voltak jó emberek is Jedwabnéban, hiszen őt is egy falubeli asszony mentette meg azzal, hogy elrejtette. Az idős ember azonban hozzátette: „Ez még csak egy jó ember volt ezerre.”