Hetek - V. évfolyam, 28. szám, 2001. július 14

Paul O’Neill, amerikai pénzügyminiszter múlt heti kijelentése, miszerint itt az ideje, hogy most már a világ más régiói is kivegyék szerepüket a világgazdaság vonatának újbóli növekedési pályára állításából, nagy vihart kavart Európában. A francia válasz hamar készen állt Laurent Fabius pénzügyminiszter szájából: „Amerika a fő felelős a jelenlegi válságért, és persze a magas olajárak.” A német pénzügyminiszter, Hans Eichel még ennél is továbbmenve „a világgazdaság legnagyobb problémájának” nevezte az amerikai gazdaságot, hozzátéve, hogy jelenleg Európa produkálja a legnagyobb gazdasági növekedést.

Eme pengeváltások után gyűltek össze szombaton Rómában a vezető ipari hatalmak (G7) pénzügyminiszterei, hogy „baráti találkozójukon” megoldásokat dolgozzanak ki a gazdasági lassulás problematikájának kezelésére. Az értekezleten egyértelműen megfogalmazódott, hogy a jelenlegi világgazdasági lassulás rávilágít a globális összefonódás árnyoldalaira is. Nemzetközi tekintélyű pénzügyi vezetők ismerték be: meglepődve tapasztalják, hogy az amerikai gazdaság gyengülése mennyire közvetlen és gyors hatással jár Európában és a világ más részein. A további pengeváltásoktól sem mentes tanácskozáson nem sok dologban született konszenzus, a szakemberek egyetértettek azonban abban, hogy meg kell vizsgálni azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a gazdasági hullámzások egyre gyorsabban és mélyrehatóbban terjednek világszerte. Ezek közül a legjelentősebb tényező az, hogy az egymásnak is szállító multinacionális vállalatok szerepe egyre növekvő a világgazdaságban. Egyértelművé vált ugyanis, hogy ma már nem elegendő a kereskedelmi forgalom, vagy a pénzpiaci folyamatok figyelemmel kísérése a potenciális válságok kiküszöbölésére.
A G7-csoport pénzügyminiszterei ennek ellenére úgy látják, hogy a jelenlegi világgazdasági lassulás mélypontján valószínűleg túl vagyunk, jóllehet az amerikai kilátások továbbra is kérdésesek, és újabb lassulás várható Európában. Japán gazdasága pedig már majdnem egy évtizede a recesszió szélén stagnál. A japán pénzügyminiszter újból ígéreteket tett további strukturális reformokra, és a japán gazdaság talpra állítására, de elismerte, hogy ez időbe fog telni. Amerikai kollégája reményt keltő üzenetben jelentette be, hogy az amerikai gazdaság növekedése a negyedik negyedév végére valószínűleg visszakapaszkodik a két százalékos sávba, jövőre pedig meghaladhatja a három százalékot is. Ez a fordulat nem mellékes, hiszen életet lehelhet a globális gazdaságba is.
A reménykeltő üzenet azután fogalmazódott meg, hogy a pénzügyi szakemberek nem kevés egymásra mutogatással próbálták meghatározni, hogy ki a felelős a világgazdaság jelenlegi lelassulásáért, és hogy kinek mit kellene tennie, hogy a fejlődés üteme visszaálljon a korábbi szintre. Az értekezlet nem minden résztvevője osztotta azonban O’Neill optimizmusát. Gordon Brown, a brit pénzügyminiszter szerint a lassulás még nem érte el a mélypontot, ezért felszólította európai szomszédait további megelőző gazdaságpolitikai lépések, azaz kamatcsökkentések megtételére. Az elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy az amerikai gazdaságban sem láthatók még a fellendülés egyértelmű jelei. Az igazságot majd a jövő hozza meg.