Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
A lovaglás gyógyító hatása

Mit jelent a lovasterápia? Kiknél alkalmazható? Magyarországon mi a helyzet ezen a területen? Beszélgetőtársunk Jámbor Noémi, a Magyar Lovasterápia Szövetség szóvivője.


Komoly sikerélmények érhetők el lóháton Fotók: Magyar Lovasterápia Szövetség

- A lovasterápiát főként gyerekekre alkalmazzák?
- Leginkább általános iskoláskorú gyermekekre, felnőttek viszonylag kevesebben vannak, azok is többnyire fiatalok, 18-25 év közöttiek.
- Konkrét esetet véve alapul: vegyünk egy mozgásában, illetve mentálisan sérült gyermeket, aki jelentkezik a lovasterápiára. Odamegy, és akkor mi történik vele?
- A gyógylovaglás esetében fizikai gyógyulásról nemigen beszélhetünk, viszont közvetve befolyásolható általa a gyermekek érzelmi-értelmi fejlődése. Eleve kikerülnek egy zárt közegből egy természetes miliőbe. Ez a terápia is úgy kezdődik, mint egy teljesen ép egyén oktatása: mit mire használunk, ismerkedés a lovaglás világával. A fogyatékos és az egészséges gyermekek lovagoltatása közt kezdetben kevés a különbség, s a módszerek tekintetében a két terület hat is egymásra. Persze a későbbiekben a gyógypedagógus segítségére van szükség. 
Egy idő után eljut a gyerek arra a szintre, hogy egyedül fel tudja szerszámozni, és ki tudja vezetni a lovat az istállóból, persze felügyelet mellett. S amikor felül - vagy felültetik - a lóra, teljesen más szemszögből látja a világot. Mozgása, egyensúlyérzéke, kedélyállapota is javul, így megnő a biztonságérzete. Sikerélmények érik az állattal való kapcsolata során, legyen szó akár mentálisan, akár testileg sérült emberkéről. Fejlődik a tájékozódó képessége, a koncentráló képessége, megnő a fizikai erőnléte, a felelősségérzete, mert rájön: ha ő nem fegyelmezett, a ló sem lesz az. Ezáltal olyan gyerekeknek is sokat segíthet a lovaglás, akiknek tanulási, magatartási zavarai, vagy térorientációs nehézségei vannak, esetleg mozgáskoordinációs nehézségekkel küzdenek. 
- Milyen látható eredmények születnek pár hónapos vagy éves tanulást követően? 
- Teljesen egyéni, és a kezelendő problémától is függ, hogy adott idő elteltével kin milyen változások észlelhetők, de bizonyos javulás mindenkinél bekövetkezik. 
Közösségi szinten óriási eredménynek tekinthető, hogy immár hagyománnyá vált a fogyatékos lovasok rendszeres találkozója Pákozdon, nemrégiben került sor a csapatok és segítőik negyedik találkozójára. Ezek a sérült gyermekek már odáig fejlődtek, hogy önálló lovaglásra képesek, bizonyos pályákon lovagolnak, ügyességi versenyeken tudnak részt venni.
- Ez a paralimpiához hasonló verseny?
- Igen, bár a lovas parasport Magyarországon még elég fejletlen. Kivéve a fogyatékosok fogathajtását, hiszen a legutóbbi ausztráliai világbajnokságon a fogathajtó versenyen a magyar versenyző a középmezőnyben végzett a huszonkilenc induló közül. Ő egyébként combban amputált. Régen a normál fogathajtók között, kettes fogathajtásban versenyzett, válogatott kerettag volt, aztán motorbaleset érte. Később belépett a szövetségbe, és elvégezte a tanfolyamot is.
- A para változatban ugyanolyanok a feltételek, mint a normál bajnokságban?
- Igen, csak a résztvevők különböznek. A tolókocsisok például a székükkel együtt szállnak fel a fogatra, és úgy hajtják azt. 
- S mit szólnak ehhez az egészséges fogathajtók?
- Csodálják őket, nagyra becsülik. Olyannyira, hogy a fogyatékos fogathajtó vb-re Magyarország legjobb négyes fogathajtója, Bozsik József készítette fel a résztvevőket. Az a jellemző, hogy a fogathajtók segítik egymást. 
A fogyatékos díjlovaglásban sem maradunk el a többiektől: például Németországban él egy tagunk, aki 96-ban Atlantában a paralimpián harmadik helyezett lett. Ő karok nélkül született, az egyik lába ép, a másik pedig mintegy összezsugorodva feleakkora, mint a másik. 98 óta jár a tanfolyamainkra, és csak csodálni lehet: teljesen önellátó, autót vezet hiányos végtagokkal, egyedül öltözködik, étkezik, a lóra felülni önállóan nem tud, de leszállni igen. Vannak speciális eszközei, amikkel lovagol, és elképesztő dolgokat produkál. Utoljára nem került be a válogatott keretbe, náluk sokan jelentkeztek erre, ott jobbak is ehhez a körülmények. 99-ben, amikor Balatonfenyvesen volt a tanfolyamunk, Komjáthy Györggyel, Magyarország második legjobb díjlovasával egy szinkrongyakorlatot hajtott végre, nem is egy díjlovaglásra kiképzett lóval, amiből elképesztő dolgokat hozott ki - mindenki egyöntetű csodálatára. 
- Önök hogy látják: a magyar társadalom fogyatékosokhoz való viszonyulása változott-e az utóbbi időkben?
- Szerintem igen, méghozzá elég kedvezően, például egy-egy lovasterápiás találkozóra 5-10 ezer ember kíváncsi. A rendezvényeink alkalmával már számos szponzor is lát bennünk fantáziát, reklámlehetőséget. 
Még valami: a lovasterápia szövetség eddigi tanfolyamai nem adtak államilag elismert szakképesítést. Ha minden jól megy, már szeptembertől akkreditált felsőfokú továbbképzés, lovasterapeuta-képzés fog beindulni a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai és Tanárképző Főiskolán gyógypedagógusok és gyógytornászok számára.
Kétségtelen, hogy a pedagógusnak nemcsak a lovakhoz kell értenie, hanem a gyerekekhez és emberekhez is. A négylábúak terápiára való betanítását viszont külön szakember végzi: német oktatók felkészítésével legutóbb tizenegy terápiás lókiképzőnk tette le alapfokon a nemzetközi vizsgát. 


A lovaglás jótékony hatással van a gyerekek érzelmi-értelmi fejlődésére 

- Honnan kapnak a munkájukhoz anyagi segítséget?
- Alapítványként működünk, minisztériumi támogatás nélkül, szponzorok segítségével. A nemzetközi szövetség szakemberképzésre fordítja a befolyó tagdíjakat, s folyamatosan küld hozzánk is a vendégoktatókat. A lovasterápia egyes országokban - Angliában, Németországban, Ausztriában, Izraelben - igen jól működik. Ezeken a helyeken sokkal jobbak a meglévő adottságok is: Angliában például eleve minden második faluban van fedett lovarda, ahol télen-nyáron űzhető ez a fajta tevékenység. Nálunk ez teljesen szezonális: ha kisüt a nap, akkor elkezdjük, ha esik, akkor befejezzük. 
Nyugaton komoly terápiás centrumok vannak, nálunk viszont még csak magánkezdeményezések szintjén áll a dolog. Legtöbbször csak néhány hely- és lóbérlő szakember - ritkábban egy-egy alapítvány - foglalkozik gyógylovaglással egy-egy lovastelepen. A szövetség arra törekszik, hogy országszerte létrejöjjenek lovasterápiás centrumok, mert az igény meglenne rá.