Hol volt, hol nem volt, egy messzi mocsárban élt egyszer egy magányos ogre, akit Shreknek hívtak. Boldog nyugalma váratlanul szertefoszlik, mikor mesebeli lények lepik el otthonát. A farkas nagymamának öltözve fekszik az ágyában, a hét törpe betolja az asztalra Hófehérkét koporsóstul, a kunyhó előtt ott nyüzsög a három hajléktalan kismalac, Piroska és a megszeppent Pinokkió, akiket a gonosz Farquaad nagyúr száműzött el otthonukból a messzi mocsárba. Shrek persze nem hagyhatja annyiban a dolgot, a kényszerű beköltöztetés ellen reklamálva egy beszélő szamár társaságában felkerekedik, hogy panaszt tegyen a nagyúrnál. A nagyúr feltételt szab: ha az ogre elhozza a tűzokádó sárkány markából Fiona királylányt, Farquaad leendő hitvesét, akkor visszakapja otthonát. A kaland során azonban sokkal nagyobb kihívással szembesül a magányos kalandor: a szeretet melegségével és a szerelemmel.
Pózoló főhősök - a szószátyár szamár, Shrek és a királylány a nagyúr társaságában Fotó: DMP
William Steig díjnyertes képregényéből minden eddiginél eredetibb animációs film került ki a DreamWorks műhelyéből. A forradalmi újítások nemcsak a grafikában formabontók, hanem a történetben és a zenében is. Utóbbi azért figyelemreméltó, mert nem a szokásos rajzfilmhez írt Disney-dalok csendülnek fel a figurák tolmácsolásában, hanem filmbetétdalok, amelyek között több rádióban hallható sláger. A szereplők pedig nem énekelnek! A számítógépes precizitás szinte már megmosolyognivaló: Fiona királylány például először olyan fotórealisztikusra sikeredett, hogy az alkotóknak vissza kellett venniük belőle, hogy passzoljon a rajzfilm stilizált világába. A tömegjelenetek 1000 nézőjénél mintegy 450 különböző karaktert alkottak meg, melyek kombinálásával még véletlenül sem tudnánk két egyforma szereplőt kiszúrni.
A legnagyobb húzás viszont kétségtelenül a történetben rejlik. E nélkül lehetne a látvány bármennyire tökéletes, a film nem működne. Merthogy ki látott már olyan rajzfilmkezdést, amelyben mesefigurákra pénzdíjat tűznek ki, és a hét törpét Pinokkióval és Piroskával összezárva viszik a gyűjtőhelyre? Emellett olyan, mára filmtörténelmi mozzanatokat parodizál, mint a Mátrix karatemozgása, vagy a Gladiátor pankrátorjelenetei. Aki nem látta az elődöket, az is ugyanolyan felhőtlenül szórakozhat a kacagtató jeleneteken, mint akinél sül a poén. Szellemességben felülmúlhatatlan. A Shrek képes azt elérni, amit korábban kevesen: elejétől végéig sziporkázik, és a felnőtteknek ugyanolyan szórakoztatást nyújt, mint csemetéiknek. Sőt.
A klasszikus meseszövés mellett pedig a bimbózó szerelem és a tanulság úgy lopódzik be a vászonra, hogy az ember nem is érzékeli: ez itt és most a mondanivaló, tessék megszívlelni. Mindenki megérti, és mégsem szájbarágós. A Shrek új dimenziókat nyitott meg a rajzfilmkészítésben. Egy új korszak kezdetének vagyunk tanúi. Végre.