Vissza a tartalomjegyzékhez

Pálinkás Csilla
Leszakadt magyar bérek

Kevesek mondhatják el a mai Magyarországon, hogy elégedettek a fizetésükkel, de az talán több mint meglepő, hogy egy budapesti dolgozó keresete egy manilai, egy bangkoki vagy éppen egy moszkvai munkás bérével egyenértékű. A svájci Union Bank of Switzerland (UBS) felméréséből az is kiderült, hogy egy átlag magyar polgárnak 82 percet kell dolgoznia azért, hogy meg tudjon venni egy Big Mac szendvicset, míg egy tokióinak ugyanez 9 percnyi munkájába kerül. 

Az UBS háromévenként a világ 58 városában végez vizsgálatokat többek között a bérszínvonal, az árak és a vásárlóerő tekintetében. Mutatószámait világszerte objektívnek tartják és elismerik. A jelentés tükrében a világ legjobban fizetett munkásai a tokióiak, akik bruttó 21,8 dolláros órabérért dolgoznak (ez több mint huszonhétszerese a listán utolsó helyen kullogó 0,8 dolláros dzsakartai órabérnek). Őket követik a zürichiek, a New York-iak, a genovaiak és a chicagóiak. A legrosszabbul fizetettek a nairobiiak, a dzsakartaiak, bombayiak illetve a moszkvaiak. Bár a jelentés Budapestet nem sorolja a bruttó bérszínvonal szempontjából legrosszabb helyek közé, hangsúlyozza, hogy itt is nagyon alacsonyak a fizetések. 
Az egyes városok közti különbségeket jól szemlélteti az általános iskolai tanárok béréről készített felmérés. Egy magyar pedagógus évi bruttó 2400 dollárt keres. Bár ezzel nem mi vagyunk a legrosszabbak a világon - megelőzzük például Nairobit és Dzsakartát -, Európában mindenképp elvisszük a pálmát. New Yorkban és Zürichben viszont a tanárok bruttó évi fizetése 54 900 és 60 800 dollár között mozog. 
Az UBS tanulmányában elemezte az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások bruttó fizetésekhez viszonyított arányát. A legtöbbet Koppenhágában, Brüsszelben és Zürichben fizetik - ezekben a városokban a fizetés több mint harmadát adják az államnak. A listán elég előkelő helyen szerepel Budapest is, mi ugyanis a bruttó fizetésünk 26,9 százalékát adjuk be a „nagy közösbe”. Az adó- és a tb-levonások után a legtöbb pénzt a tokióiak viszik haza (nettó órabérük 17,8 dollár). Utánuk következnek a zürichiek, majd a New York-iak. A jelentés nettó órabér tekintetében is kiemeli hazánkat, ezúttal azonban a legrosszabbak között. A „dicsőségben” osztozunk többek között Nairobival, Dzsakartával és Moszkvával. 
Az UBS egy másik igen beszédes mutatója az úgynevezett Big Mac-index. Nevét onnan kapta, hogy egy minden vizsgált városban kapható termék, a Big Mac-szendvics megvásárlásához szükséges munkaidőt elemzi. A legjobb helyezést itt is Tokió, illetve Los Angeles kapta (9, illetve 11 perccel). Nyugat-Európában szintén jó a helyzet, hiszen az itt található városok ideje is jóval a 36 perces átlag alatt van. Nem így Budapesten. Egy hamburger megvásárlásához egy pesti polgárnak 82 percet kell dolgoznia, ami nagyjából hétszerese az amerikai átlagnak. E tekintetben csak négy, immáron jól ismert város múl alul minket: Dzsakarta, Nairobi, Bombay és Caracas. Az indexből kiderül az is, hogy egy kiló kenyérért 25, egy kiló rizsért pedig 42 percet dolgozunk. (A nyugat-európai illetve észak-amerikai átlag kenyér esetében 13, rizs esetében 9-14 perc).