A kezdetektől fogva lelkes olvasója vagyok a lapnak, és nagyon színvonalasnak tartom. Eddig a lapot egy olyan független lapnak ismertem meg, amely - többek között - a kisebbségek mellett is kiáll, mindezek mellett tárgyilagos.
A január 13-i számban leközölt,
című cikkhez is kapcsolódóan azonban lenne egy-két hozzáfűznivalóm. A cikk egy olyan családot mutat be (természetesen), ahol a lakásban „tisztaság” van, sehol egy mosatlan edény, stb. Egy idilli állapotot mutat be a „sorsüldözött, ártatlan romák válságos magyarországi helyzetéről”... A cikk elolvasása után elkezdi a gyanútlan olvasó megérteni ezeket a kiszolgáltatott, kizsákmányolt, szerencsétlen kisebbségieket, már-már igazat ad ennek a Krasznai hogyishívjáknak... Így már szinte érthető is, hogy el akarnak menni az országból...
Csak az nem került említésre, hogy ez a család, sajnálatos módon a kivételes esetek közé tartozik, egy kiragadott pozitív elem egy olyan közegben, amit ha a maga valóságában mutatna be akárki, megkapná a rasszista jelzőt... Nem vagyok, és nem is leszek rasszista. Személy szerint én úgy gondolom, először is végig kellene gondolni - mind a politikusoknak, mind a cikkíróknak -, hogy milyen is valójában a romák helyzete ma Magyarországon, (ezen belül megvizsgálni például a bűnözési statisztikák adatait is), és csak ezután elkövetni mind a törvénymódosításokat, mind a cikkek megírását. (A fent említett statisztikák figyelembe vételével már szerintem érthető is a munkaadók hozzáállása a kisebbségi munkavállalókhoz.)
Én úgy látom, hogy kezdenek bizonyos társadalmi körök, szűk csoportok a társadalom egészének a fejére nőni.
Jogaik már vannak, de az már ne a mi hibánk legyen, hogy ezekkel a jogokkal ők nem élni, hanem csak visszaélni tudnak - tisztelet (pl. a bemutatott) kivételnek.
Őszintén remélem, hogy véleményem helyt kap valahol az újságban - a terjedelem úgyis elbírja.
Tisztelettel:
Budai Norbert, Pécs