Rekviem Salhevet Passért

Március 31-i számukban írtak a palesztin mesterlövész áldozatául esett, 10 hónapos csecsemőről (). Mint arab gondolkodó, morális kötelességemnek tartom, hogy elküldjem ezt a kis írást tiltakozásul az aljas tett ellen.

Kislányom, bocsáss meg nekem,
amiért nem védtelek téged eleget,
amiért nem kiáltottam eleget.
Megöltelek téged, megöltelek, 
mert nem álltam közötted 
és az alantas golyó között. 
Kislányom, bocsáss meg nekem.
És ha rám nézel valamikor, 
sírjál értem, csak kicsit.
Réges-régen megszáradtak 
a könnyeim.
Halálod megmondta 
a szomorú igazságot: 
az ember aljassága határtalan 
és kimondhatatlan.
Megöltelek, mert nem tudtam elviselni a léted ártatlanságát,
a szemed ártatlanságát.
Tíz hónap és egy golyó. 
Gratuláció a pontos találatért. 
Kislányom, bocsáss meg nekem.
Gyilkosod vagyok, 
és vigasztalhatatlan apád,
aki sarokban guggol,
és nem érti, mi történt.
Szégyellem magam.
Nem merek a szemedbe nézni, 
mert szemed üregeit elönti a vér,
mert könnyeidnek nem 
volt ideje kifakadni.
Arcod képét rányomtad 
a gyilkos szemére:
ahova megy, felismerik. 
Kislányom, bocsáss meg nekem.
Ne sirjál, a mennyben legalább nem kell vigyázni,
a mennyben nincsenek alantas golyók, 
távcsöves puskák,
nincsenek álarcok,
nincs Hamasz.
Kislányom, bocsáss meg nekem. 
Dr. Rashwan Mohamed, filozófus