Vissza a tartalomjegyzékhez

Szakonyi Dávid
Befürdő

Hadházy Sándor fideszes képviselő immáron tíz éve polgármester Visegrádon. Minden szépen és jól alakult, a lakosság mindennel meg volt elégedve, ám egy napon Hadházy képviselő testületi ülést hívott össze a világhírű lepencei fürdő fejlesztésének megbeszélésére. A tízfős testület össze is ült a festői környezetben épült hivatalban, jóleső érzéssel töltötte el mindanynyiukat, hogy végre hozzákezdhetnek egy óriási, parlagon heverő, felbecsülhetetlen értékű ingatlan hasznosításához. Igen ám, de kiderült, hogy fejlesztés helyett a fürdő eladása került napirendre. Mikor a szavazásra került a sor, hat igen és négy ellenszavazat született. Eldőlt a dolog. A polgármester három megállapodást írt alá a Cast-rum-Visegrád Kft.-vel, melyek értelmében a kft. tulajdonába kerül a fürdő, körülötte az erdő, valamint harminc évig hasznosíthatná a termálvizet biztosító kutat.

A Visegrádi Vállalkozók Egyesülete (VVE) egyébként az egész adásvételről szeptember elsején értesült, holott együttműködési megállapodás kötötte az önkormányzatot, hogy egyeztet velük. Addig a napig szó sem volt a fürdő eladásáról. Legalábbis köztük nem.
A Castrum Kft., aki eddig évi egy millió magyar forintért bérelte és üzemeltette az évi százmilliót hozó intézményt, immár boldog tulajdonos lett csekély 153 millióért részletre. Óriási beruházásokat tervezett el, amiket többek közt állami pályázatokból, hitelekből kívánt megvalósítani. A strand körüli kéthektáros erdőn egy száznyolcvan szobás gyógyszállót kívántak építeni, mesterséges barlangfürdők, élménymedencék, vízi vidámpark szerepeltek a projektben. Valóságos fürdőparadicsom. 
A 153 milliónál álljunk meg egy picit. Az önkormányzat igazságügyi szakértőt rendelt ki, hogy becsülje fel a fürdő öt és fél hektárjának értékét épületekkel, erdővel, mindennel együtt. A szakértő ezt meg is tette, 160 millió forintot állapított meg. Sem a lakosság, sem a vállalkozók nem amiatt a potom hétmilliós különbözet miatt nehezteltek meg az önkormányzatra. Kicsire nem adunk.
A fürdő melletti hivatalos ingatlan, mely a fürdőtől vásárolja a termálvizet, négyzetméterenként 5000 forintot ér. A fent említett 153 millió a strand területére leosztva 3000 forint per négyzetmétert ad ki. Ezek után érthető volt az aggály mind a lakosság, mind a vállalkozói egyesület, mind azon három visegrádi képviselő részéről, akik még szeptember negyedikén lemondtak tisztjükről az eladás miatt.
A VVE szintén igazságügyi szakértői vélemény alapján ugyanezen telekre nem csekély 422 milliót taksált. Az egyesület egyébként arra való tekintettel, hogy a már felépült új fürdő négy év alatt egymilliárdnyi hasznot tudna hozni, befektetői szempontból 900 millióra becsülte a terület árát.
Mindezek tudatában a VVE már a döntés napján kezdeményezte, hogy bocsássák népszavazásra az eladás kérdését. Ennek érdekében aláírásgyűjtést kezdtek, a minap pedig megtartották a választást. Ezen a lakosság 54 százaléka vett részt (a nemzeti ünnep utáni vasárnap), ebből 84 százaléka igennel szavazott arra a négy kérdésre, amit a Visegrádi Vállalkozók Egyesülete, a szavazás kezdeményezője fogalmazott meg: Kívánja-e az adásvételi szerződés felbontását; ez közös megegyezés alapján történjen-e a felek közt; ha nincs közös megegyezés, bíróság elé vigye-e az ügyet az önkormányzat és végül, elvesztette-e az ön bizalmát az önkormányzat? Az utolsó kérdés történelmi jelentőségű, ilyen ügyben szavazás eleddig nem volt Magyarországon.
A kampány időszaka sem múlt el események nélkül. A vállalkozók Hadházyékhoz hasonlóan elkezdték felvilágosító munkájukat. Röpcédulákkal, gyűlésekkel és a kommunikáció minden elérhető csatornáján. A Visegrádi Hírekben a polgármester is megírta a Két út áll előttünk, melyiket válasszuk? című enciklikáját. Idézet: „Az ellenzők tábora által gyakran hangoztatott érvként szerepel, hogy áron alul adta el az önkormányzat a fürdőt. (…) A szakértő véleménye nem támasztja alá a feltűnő értékkülönbséget. Ez egyben azt is jelenti, hogy az önkormányzat kellő gondossággal járt el a vételár megállapítása tekintetében. Ezek a realitások. Könnyen belátható tehát, hogy melyik út hová vezet. A pereskedés egy teljesen bizonytalan és kilátástalan helyzetet eredményezhet, amelyből az önkormányzat és a város csak veszthet. Ezeket a forrásokat a működtetésből kellene elvonni, amely teljes csődhelyzethez vezet. Azt eredményezné, hogy a városnak hosszú évekig nem lenne pénze semmire sem. Azt eredményezné, hogy az intézményeknél kellene létszámot csökkenteni, esetleg némelyiküket megszüntetni.” Nem is beszélve a köztisztviselők körében kilátásba helyezett létszámcsökkentésről, fizetésemelések elmaradásáról. No comment. 
A VVE elnökségének valaki megüzente, hogy „kinyírják” őket. A polgármester az egyesület elnökét, Szendrői Lajost személyesen figyelmeztette, hogy többet árt, mint használ.
A szavazás után még a héten rendkívüli ülést tartott az önkormányzat, melyen a független Szabó József terjesztett be indítványt a testület feloszlatása végett. Úgy látja, hogy nincs erkölcsi alapjuk a további működésre a bizalom elvesztése miatt. A polgármester nem vette napirendre a beadványt.
Szendrői, a VVE elnöke az eseményeket összegezve lapunknak kifejtette, hogy a testület poszton maradása arról árulkodik, hogy semmibe veszik a lakosság véleményét. „Ez pedig nem a demokratikus vezetés, hanem az önkényuralmi rendszer sajátossága” - fogalmazott.
Az önkormányzati törvény magyarázatában ugyanis az áll, hogy bár „a képviselői kötelezettségek elmulasztásához ma már nem társul visszahívási jog… A választók bizalmára azonban minden képviselőnek folyamatosan szüksége van. Nem tud eredményesen munkát végezni, a közösség érdekében tevékenykedni az a testület, amelynek tagjai elvesztették a választók bizalmát.” 
Szendrői lakonikusan hozzátette: „Állami pénzeket kívántak magánkézbe juttatni. Megpróbálták, nem sikerült.”
A Castrum határidőn belül óvást nyújtott be a szavazás ellen, kéri, hogy semmisítsék meg az eredményt, és új szavazást írjanak ki, törvénysértésekre hivatkozva. Ezt a helyi választási bizottság elutasította, mondván, törvénysértés nem történt. Ezután a megyei területi választási bizottsághoz, végül a bírósághoz fellebbezhetnek, amit valószínűleg meg is fognak tenni. A szavazás eredménye ugyanis mindaddig, míg ítélet nem születik, nem jogerős.
A jogerőre lépés után kezdődik a szerződések felbontása. Farkas Márton jegyző elmondta, hogy a három pont úgy valósítható meg, hogy ha a közös megegyezés alapján történő felbontás nem működik, akkor bíróságon kell az önkormányzatnak megtámadnia feltűnő értékaránytalanság címén. A bíróság döntésétől függ, hogy felbontják-e a szerződést, vagy a különbözet megfizetésére kötelezik a kft.-t. Ez a különbözetfizetés azonban sokak számára kérdés, a Castrum ugyanis az eddigi kifizetéseit is kölcsönökből intézte. Simon Péter, a Castrum ügyvezetője szerint nyilvánvalóan politikai célzattal ügyködött a VVE a szavazás körül.
A vállalkozók szeretnék, ha megvalósulna a fejlesztés a fürdő területén, de pillanatnyilag nincsenek döntési helyzetben. Annak azonban örülnek, hogy a város nem engedte ki a kezéből ezt a felbecsülhetetlen értékű ingatlant, akkor sem, ha most egy darabig parlagon fog heverni.