Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
A kisgazda vircsaft hűséges Orbánhoz

Egyetlen dolgot lehet biztosan tudni a kisgazdák háza tájáról: Torgyán József elnök semmiképpen nem akar kilépni a koalícióból. Még annak ellenére sem, hogy Orbán nyilvánosan többször is nemet mondott Torgyán Józsefnek, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy ki az úr a családban. Egyébként szükségállapot van a kisgazdáknál, mert folytatódnak a sorozatos kizárások, vidéken is felháborodás kíséri az FKgP belső csatáit. Lapunk információja szerint Torgyán József lapot kért: egy újabb minisztériumra jelentette be igényét.


Torgyán Attila televíziós nyilatkozatban cáfolta az ellene felhozott vádakat. Célpont lett Fotó: MTI

Minden eddiginél élesebb hangon figyelmeztette Orbán Viktor miniszterelnök koalíciós partnerét, hogy belügyeit olyan módon rendezze, hogy a „kisgazda vircsaft” ne hasson ki a „nyugodt kormányzás” menetére. Szakértők véleménye szerint ez a mondat akár a kormánykoalíció végét is jelentheti, hiszen a miniszterelnök nyíltan beavatkozott a kisgazdapárt belügyeibe, ráadásul megüzente, hogy szerinte elérkezett az a pont, ahol azt kellene mondani: eddig, és ne tovább.
A polémia azért alakult ki, mert az FKgP Országos Elnökségének határozata értelmében visszahívta a tárca nélküli miniszteri posztról Boros Imrét. Torgyán József a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban lefolytatott vizsgálat miatt akar bosszút állni Boros Imre megbízott agrárminiszteren - állítják a kisgazdapárt Polgári Platformjához tartozók. Orbán Viktor azonban ragaszkodik a PHARE-ügyekért felelős miniszteréhez. „Nem vagyok hajlandó egy jól teljesítő minisztert pártvillongások miatt felfüggeszteni” - érvelt a miniszterelnök exkommunista minisztere teljesítménye mellett. 
A Hetek megbízható forrásból úgy értesült, hogy az FKgP egy új minisztériumra tart igényt, hiszen - mivel Boros az elnökség szerint már nem kisgazda - egy tárca „kisgazdástalanítódott”. A kérdés az, hogy az elhúzódó válság nem okoz-e a Fidesz számára is népszerűségvesztést.
A kisgazda belháború újabb csatája a hétfői frakcióüléssel kezdődött, amikor Horváth Béla kizárásáról és egy általános frakcióvezető-helyettes megválasztásáról kellett volna határoznia a frakciónak. 
Ez azonban a Torgyán Józsefhez hű csoportok minden erőfeszítése ellenére sem sikerült. Ugyanekkor szavaztak Boros Imre visszahívásáról, ami ezen a napon szintén nem kapott kétharmados többséget a frakción belül. A helyzetet jól jellemzi, hogy míg a frakció nyitott ajtaja előtt Torgyán rögtönzött sajtótájékoztatót tartott, addig tőle öt méterre Horváth Béla - a le nem váltott - frakcióvezető-helyettes hangosan bírálta Torgyánt. „Ott van a mai nap vesztese. Egy szavát se higgyétek ” - mutogatott sokatmondóan a pártelnök felé. Majd a Boros-Horváth-Várhelyi-Zakó négyes rögtönzött sajtótájékoztatón jelentette be: egyre csökken Torgyán hatalma. 
Tény, hogy a hétfő más tekintetben sem volt Torgyán napja, hiszen éppen aznap mutatta be Molnár Róbert „Az elnök embere voltam” című pamfletjét Óbudán az Új Siposban (lásd keretes írásunkat). 
A kérdések azonban nem kerültek le a napirendről, mivel kedden az Országos Elnökség állást foglalt abban, hogy mégis visszahívják Boros Imrét posztjáról. A hivatalos indoklás szerint azért kell távoznia a kormányból, mert a földalapú rendelet megváltoztatása országos felháborodást keltett, illetve párttitkári és munkásőri múltja miatt sem alkalmas posztjára. Ugyanis méltatlan egy miniszterhez, hogy hazudjon, Boros pedig azt tette, mikor elhallgatta és letagadta múltját.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban nem volt szerencsés a Boros által létrehozott támogatási rendelet, mert a támogatás fejében olyan talajminőség-vizsgálatot írt elő, amelyre - ha hirtelen minden gazda igényt tartana - nincs elég laboratóriumi kapacitás Magyarországon. Ráadásul a vizsgálat pénzbe is kerül, amit a téeszek - amelyek egyébként a nagyüzemi termelés miatt sokhelyütt rendelkeztek is ilyen papírokkal - inkább ki tudnak fizetni, mint a kisgazdák. A talaj minőségének ismeretében lehet értékelni, hogy szükséges-e műtrágyázni. Ez azért fontos, mert sokan - legalábbis lapunk agrárszakértője szerint - fiktív műtrágyaszámlákkal igazolták a kiadásaikat. A földminőség- tanúsítvánnyal az kontrollálható lenne. Az új szabályt viszont egyik napról a másikra hozták meg, így nem hagytak rá felkészülési időt. Mint több agrárszakértő lapunknak elmondta: a FVM körüli huzavona miatt gyakorlatilag áll az ágazat, mert sokáig nem voltak érvényes, 2001-re szóló támogatási rendeletek, illetve a vezetőváltások miatt késlekednek a kifizetések, állnak a projektek.
Visszatérve a politikára: Orbán Viktor - a várakozásoknak megfelelően - nem mentette fel Borost. A kisgazda elnökség szerint viszont a koalíciós szerződés értelmében, amennyiben a minisztert vagy az államtitkárt delegáló párt megvonja bizalmát, a miniszterelnöknek haladéktalanul le kell váltania azt a tárca éléről. Orbán Viktor azonban nem tette meg ezt, hanem még rendre is intette a kisebbik koalíciós partnert. Csütörtökön aztán újabb koalíciós csúcstalálkozóra került sor, ahol is Torgyán József újra rá akarta venni a miniszterelnököt, menessze Borost, azt azonban újságíróknak határozottan cáfolta, hogy a koalícióból ki akarna lépni. Elmondta, hogy minden ilyen vitás kérdésben a miniszterelnök szava dönt. Azt azonban újra kijelentette, hogy nem tekinti Boros Imrét a kisgazdapárt delegáltjának a kormányban. 
Mindez azért érdekes, mert a koalíciós szerződés értelmében a kisgazdapárt négy minisztert delegálhat a kormányba. A „torgyáni logika” szerint jelenleg három kisgazda miniszter van, így egy tárca nélküli miniszteri posztra a kisgazdapárt joggal tarthat igényt. Erre ugyan a mostani találkozón nem került sor, de a kisgazdapárt elnöke újságírók előtt kijelentette, a jövőben vissza kell térni e kérdésre a koalíciós egyeztetések során.
A Hetek megbízható kisgazda forrásokból úgy értesült, hogy a nehéznek tűnő helyzete ellenére Torgyán József rendkívül nyugodt és magabiztos. „Valamit kitalált, és mindenáron ragaszkodik a koalícióhoz” - mondták. Lehet, hogy az áll magabiztossága mögött, amit a szocialisták több fórumon is kifejtettek: a Fidesz-MPP a patthelyzetnek tűnő kisgazda „vircsaft” megoldásaként előrehozott választásban gondolkodik. 
Szentgyörgyvölgyi Péter kisgazda frakcióvezető szerint Torgyán elnök szavait értelmezve mindenki előtt világossá válik, szó sincs koalíciós válságról. Az esetleges újabb miniszteri tárcát firtató kérdésünket egyelőre csak találgatásnak nevezte, bár véleménye szerint a koalíciós szerződést lehet ilyen módon is értelmezni. A Polgári Platformos képviselők frakcióból való kizárásával kapcsolatban patthelyzet alakult ki. A frakciószabályzat nem ismeri a lázadók kizárása tételét, így erről nem is rendelkezik. Így egyelőre - a Házszabály értelmében - a renitens képviselők tagjai a frakciónak. 
Túri-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter szerint a kialakult helyzet a párt demokratikus működésének tisztázásával, a választási program megalkotásával és hiteles, közvetlen választással a párt élére kerülő vezetéssel tisztázható. A miniszter a reformkisgazdákat bírálva azt mondta: programként önmagában kevés, hogy Torgyán Józsefet le kell váltani az elnöki posztról, ehelyett hiteles és a tagság által megválasztott vezetőkre van szükségük a kisgazdáknak.
Úgy látszik, mindkét fél arra törekszik, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Politológusok véleménye alapján egy dolgot azonban már le lehet szögezni: A Fidesz politikai taktikája Torgyán József esetében eddig nem tudott a hagyományos módon működni, a kisgazda elnököt nem sikerült még ledarálni.


Elsőkönyves kisgazdák


Molnár Róbert pamfletjével. Nevét adta Fotó: MTI

„Az elnök embere voltam” címmel könyvet jelentetett meg Molnár Róbert egykor kisgazda, jelenleg független képviselő. A könyvet akár „Áruló vagyok” címre is át lehetne keresztelni, hiszen Molnár Róbert arról ír, hogy miként futott be karriert a FKgP-ben, miként lett - ahogy mondja magáról - Torgyán elnök bizalmasa, majd miként fordult vele szembe. Arra nem ad érdemi választ, hogy korábban miért volt az egyik legnagyobb éltetője Torgyánnak és a fordulatnak milyen morális okai voltak. (A bizalmasság látszatát a könyvben az állandó józsizás is erősíti). A könyv kisgazdakörökben azért is megütközést keltett, mert köztudott volt, hogy Torgyán korábban atyailag gondoskodott az általa a „kisgazdapárt üdvöskéjének” nevezett Molnárról, akinek még öltönyt, cipőt is vetetett. A képviselő most az elnök néhány tízezer forintos „csillagászati” telefonszámláit emlegeti fel, mondván a „műszaki antitalentum” Torgyán számláján még „minimális internetköltség” is felbukkan.
Molnár a könyv bemutatójára mintegy száz embert hívott meg, de „nagy nevek”, így például Lányi Zsolt vagy Bánk Attila nem jelentek meg a óbudai Új Sipos étteremben. Ellenben tiszteletét tette Cseh Sándor, exkisgazda, exmiépes, független képviselő, Hortobágyi Krisztina exfideszes képviselő, valamint olyan „nagyságok”, mint G. Nagyné Maczó Ágnes - volt FKgP-alelnök - és férje. Rajtuk kívül még különös emberek, különös nézetek is „megjelentek”. Így a gyanútlan újságírót egy virtigli jobbos szólította le, hogy Torgyán-ellenes ideológiája mellett a jobboldal legnagyobb problémájáról is felvilágosítsa a „nyilvánosságot”. Tudniillik - szólt a felhomályosítás - óriási baj van a jobboldalon: Kövér Lászlót háttérbe szorították a szabadkőművesek. Nevezetesen Mádl Ferenc, Orbán Viktor és Horn Gyula (sic!), akik egyugyanazon müncheni páholy tagjai. Erre persze az újságírók szelíden mosolyogtak. Persze… Mindenesetre a beszélgetésfoszlányokból a legkülönfélébb politikai verziók, ideológiák, Torgyán-szidalmak, esélylatolgatások hangoztak a közönségtől. Molnár pedig szemmel láthatóan jól érezte magát az övéi közt.
A hangulatot jól idézi, hogy a konferáló valaki - nevét, titulusát ugyanis elfelejtették elmondani - nemes egyszerűséggel írónak titulálta Molnárt, aki erre fel be is jelentette, hogy lehet, hogy ír még egy könyvet, csak még az áldozatot kell megtalálni hozzá. Az elsőkönyves szerző egy internetes fórumon cáfolta, hogy bortánykönyvét a műfaj hazai meghonosítója, Bartus László újságíró fogalmazta volna, ám elismerte, hogy „mindig szívesen kérem ki nálamnál okosabbak véleményét”.
Más exkisgazdát is megszállt az ihlet. Liebmann Katalin egykori budapesti kisgazdaelnök a „A Nagy Szerszám” címmel adott könyvnek álcázott sajtószemlét a kisgazda botránykrónikából. Az átmásolt cikkeket és internetes vitafórumokból származó hozzászólásokat a néhai tévébemondó személyes kommentárjai próbálják - szerény eredménnyel - színesíteni. Kérdés, hogy a politikai jövőjük iránt bizonytalan egykori kisgazdabennfentesek közül még hányan próbálják meg leleplezni Torgyán József „másik arcát” az erkölcsi hátraszaltókba belecsömörlött olvasóközönség egyre apadó érdeklődése mellett.