Vissza a tartalomjegyzékhez

Hertendi Márta
A klezmer múltja és jelene

A klezmer zene és eredete címmel magyar nyelven hiányt pótló könyv látott napvilágot a közelmúltban az Athenaeum 2000 Kiadó gondozásában. A könyvhöz CD is készült a Veszprémer Klezmer Band közreműködésével. Az együttes a magyarországi és környékbeli jiddis népzene autentikus megszólaltatására törekszik. A könyv szerzője, Walter Salmen német zenetudós a klezmer zene kialakulását és öt évszázados fejlődését kutatja, s közelebb visz bennünket nemcsak a klezmer terminus, de e sajátos zenei világhoz kötődő kulturális hagyományok megismeréséhez, megértéséhez is.

A klezmer szó eredete egészen az ótestamentumi időkig nyúlik vissza. Ekkoriban hangszereket jelöltek vele, de előfordult a „szent hangszerre” történő utalás is, és csak később vonatkoztatták a jelentést magukra a zenészekre is. Érdekes és sokatmondó, hogy a nyugati kuturkörben a klezmer kifejezéssel egyidejűleg használták a „lécim” kifejezést a muzsikusok megjelölésére, amely héberül szó szerint „csúfolódót” jelent. Az eredetileg esküvőkön zsidó rítusnak megfelelő zenei szolgáltatást, szórakozást nyújtó muzsikusok idővel mindenfajta ünnepségen és mulatságon szívesen játszottak - csekély ellenérték fejében - a környező lakosságnak is. Egy 1716-ból származó - a korabeli megítélést is tükröző - magyarázat szerint azért nevezték csúfolódóknak ezeket a zenészeket, „mert őseik igazi, régi héber zenéjét, melyet az első és második Templom idején gyakoroltak, nem értik már, ily módon zenéjük ennyi idő után csak rossz utánzata és idétlen megcsúfolása az ősök zenéjének”. Annyi bizonyos, hogy a muzsikusok ritkán válogathattak a megrendelők között: ott voltak az 
alkalmi rendezvényeken (eljegyzések, esküvők, fogadások, táncok, bálok) csakúgy, mint a városok, települések kocsmáiban, fogadóiban, fürdőhelyein, vagy az olyan hagyományos zsidó ünnepeken, mint például a Hanuka vagy a Purim. A klezmer Európa bármely területén - de különösképpen Közép- és Kelet-Európában - szorosan összefonódott a befogadó közeg népzenei hagyományaival. Egyes népzenei motívumokat a muzsikusok saját zenei hagyományaikhoz igazítottak úgy, hogy a klezmer stílusjegyei egyszerre maradtak dominánsak és szolgáltak keretül annak a népcsoportnak a dallammotívumaihoz, amelyhez keletkezésük földrajzilag kötődött. Ez a fajta zenei asszimiláció elősegítette e stílus korabeli terjedését, fönnmaradását, s nem utolsó sorban újjáéleszthetőségét. Ugyanakkor az a körülmény, hogy a zenei pályán való felemelkedés az európai uralkodók és nagypolgárok ízlésvilágához való alkalmazkodás árán elérhetővé vált, egyre inkább a klezmer hagyományok háttérbe szorulását eredményezte a XVIII - XIX. század Európájában. Noha a jiddis kultúra század eleji virágzásával a klezmer zene újra tért nyert a zenei életben, a XX. század derekára Európában úgy tűnt, ez a zene már végleg eltűnik az ünnep- és hétköznapokból. Bár a zsidó származású zenészek egy része kivándorolt Amerikába, itt a közönség - és a megélhetés - azt kívánta, hogy a zenészek alkalmazkodjanak a mindenkori zenei divatáramlatokhoz. („Yiddle on your fiddle, play some ragtime.”)
A klezmernek az elmúlt évtizedekben eleinte Amerikában, majd Izraelben és Európa-szerte tapasztalható újjáéledésében számtalan tényező közrejátszott - s ebben döntő szerepe volt a zsidóság Szentföldre történő hazatalálásának is. A klezmer sugallta „életérzés” egyszerre adott lehetőséget a zsidó identitás átélésére bárhol a világban, és ugyanakkor a közelebbi múlt - és itt elsősorban a Közép- és Kelet-Európából kivándorolt zsidóság múltját értsük - felidézésére. E zenében kifejeződik egyfajta történelmi folytonosság, hiszen a zsidóság múltjában meghatározó szerepet játszottak a diaszpórában töltött évszázadok. A klezmer zene és eredete című kötet szakmai és laikus olvasóközönség számára egyaránt igazi kulturális csemege. 
Jávori Ferenc a Budapest Klezmer Band alapítója ezek-kel a szavakkal üdvözölte a könyv megjelenését: „Több újdonságot fedeztem fel a könyvben, többek között az egyik fejezetben gazdag anyag található a zsidó táncokról, továbbá érdekességnek számít, hogy a XVIII-XIX. században nők is játszottak klezmer zenekarokban. A könyv megjelenése számomra nagy öröm, mivel ilyen alapos tanulmány a klezmer zenéről még nem jelent meg magyarul..”
(Walter Salmen: A klezmer zene és eredete; Athenaeum 2000 Kiadó; Ára: 2990 Ft, CD-melléklettel 3990 Ft)


A Veszprémer Klezmer Band 1995 októberében alakult meg. Az együttes számos sikeres fellépést és kiadott hangfelvételt tudhat maga mögött, folkfesztiválok, népzenei találkozók állandó szereplője, s egy tévéfilm után ezúttal e könyvhöz szolgáltatja a kísérőzenét. A Veszprémer Klezmer Band szélesebb régiónk változatos jiddis népzenéjének eredeti megszólaltatására törekszik. A Hetek kérdésére Barta János, az együttes vezetője elmondta: „A hanghordozó anyagának elkészítésekor a kiadó azt kérte tőlünk, hogy a repertoár nemzetközi válogatás legyen. A lemezre ennek jegyében tizennégy dal került, többek között található rajta moldován dalcsokor, kárpátaljai dallamok, arab és szatmári táncok és magyarországi népdal is.”
Az együttes tagjai: Barta János - klarinét; Tax Zoltán - hegedű; Sípos Balázs - harmonika; Wágner Balázs - bőgő.