Vissza a tartalomjegyzékhez

Karl Pfeifer, Bécs
A bécsi szív és az idegenek

Amióta az osztrák Szabadságpárt, az FPÖ a kormánykoalíció tagja, az osztrák újságírók kétszer is meggondolják, hogy Haidert antiszemitának minősítsék - jelen pillanatban is több tucat becsületsértési per folyik Ausztriában a merészek ellen, akik szakmájukat komolyan véve le merik írni, amit róla gondolnak. Ezért is lehetett meglepő, amikor a minap a Profil című hetilap Herbert Lackner által jegyzett vezércikke egyszerűen antiszemitának nevezte a Szabadságpárt volt elnökét. 

A március 25-én tartandó ausztriai választásokon az előrejelzések az FPÖ vereségét jósolják. Ennélfogva Haider eddigi „finoman antiszemita” utalásait tetézve néhány konkrétabb kijelentéssel is előállt a közelmúltban. Február 21-én Bécs szocialista polgármesterével kapcsolatban kijelentette: „Häuplnak van egy választási szakembere, akit Greenbergnek hívnak.” A teremben kitörő hangos derültség hallatán Haider így folytatta: „Őt a keleti partról hagyta iderepülni. Kedves barátaim, választhattok Greenberg és a bécsi szív között!” Ehhez tudni kell, hogy a „keleti part”, az East Coast, Waldheim elnök antiszemita választási kampánya idején hangzott el az Egyesült Államok zsidóságára vonatkozó kódszóként, és néha a zsidó világ-összeesküvés szinonimájaként is felmerült osztrák és német antiszemita körökben. Hogy mindenki pontosan értse, miről van szó, Haider továbbfűzte a gondolatot: „Nem kellenek nekünk a keleti part kihívásai. Most az egyszer elég. Ezúttal történelmünk egy másik részéről van szó, a hazájukból kikergetettek (értsd németek) jóvátételéről.”
A kijelentésre Ausztriában alig reagált valaki, ami arra bátorította Haidert, hogy február 28-án a felső-ausztriai Riedben hallgatói hangos derültsége közepette újabb kirohanást intézzen ezúttal Ariel Muzikant, a bécsi zsidó hitközség elnöke ellen: „Nem értem, hogy ha valakinek Ariel a neve (értsd a mosópormárkát), akkor hogyan lehet vaj a fején.” 
Haider persze másokat sem kímél, hiszen Gerhard Schröder német kancellárt idiótának nevezte, egy másik alkalommal pedig kijelentette, hogy ha Joschka Fischer külügyminiszter lehet Németországban, akkor minden bankrablóból lehet bíró. Ezek után talán nem meglepő, hogy a francia elnök is megkapta a magáét egy kijelentéssel: ha Chirac demokráciáról beszél, az annyi, mintha egy prostituált erkölcsről szónokolna. Bécs polgármesterét ezek után csak külvárosi kocsisnak nevezte. A polgármester szerint Haider e kijelentésével átlépte az ideológiai szemérem határát. Muzikant ennél is rövidebben válaszolt: „Eljött az ideje, hogy egy osztrák tartományfőnök végre korrekt viselkedést tanuljon.” A nyilatkozatot Ariel Izrael Muzikant néven írta alá, emlékeztetve ezzel az 1939 és 1945 közötti időre, amikor Ausztriában minden zsidónak használnia kellett az Izrael előnevet. A zsidó világkongresszus felhívta Schüssel kancellárt, hogy ítélje el Haider antiszemita nyilatkozatát. Schüssel azonban két tűz között van, hiszen tudja jól, hogy Haider támogatása nélkül nem lehet kancellár. Egy bécsi újságíró kérdésére, vajon mit szól Haider nyílt antiszemitizmusához, diplomatikusan annyit válaszolt: „Nagyság kell ahhoz, hogy a lényegre koncentráljunk, és kikapcsoljuk a zavaró mellékzajokat.”