Kovács Klára
Manager kontra womanager

Valóban visszafordíthatatlan változásokat hozott a második világháború, de nem csak a geopolitikában, hanem a nemek közötti viszonyban is. Azzal, hogy a nők munkába álltak, nemcsak a klasszikus családmodell bomlott fel végérvényesen, hanem a nemek közötti rivalizálás is kiterjedt a munka világára. A női nem számtalan szakmában bizonyította alkalmasságát, rátermettségét, (sőt ma már nem kevés elnőiesedett szakmáról is beszélhetünk), de az üzleti szféra, főként a felsővezetők szűk köre nehezebben nyílik meg a hölgyek előtt. A női nem „előrenyomulása” azonban megállíthatatlan, olyannyira, hogy az utóbbi években új kifejezés került a szóhasználatba: „womanager”, azaz a női felsővezető. 

Womanagerek; nem csak háztartást tudnak vezetni Fotó: Reuters

Még ötven év után is maszszívan tartja magát sok - nehezen megmagyarázható - előítélet a nők munkavégzésével, alkalmasságával, teljesítőképességével kapcsolatban. Elterjedt gyakorlat, hogy azonos feltételekkel rendelkező nő és férfi közül az „erősebb nem” képviselőjét választják szívesebben a meghirdetett munkahelyre. A legtöbb vezető meg van győződve arról, hogy a nők csak bizonyos - például adminisztratív vagy jobb esetben kommunikációval kapcsolatos - munkakörökben jók, de elképzelhetetlennek tartják, hogy közép-, sőt felsővezetőként is megállhatják a helyüket. Az OECD idei tanulmánya alátámasztja, hogy azonos munkakörben dolgozó és azonos végzettséggel rendelkező nő és férfi fizetése között lényeges az eltérés - nyilvánvalóan a férfi javára: átlagosan egy nő fizetése a férfi fizetésének 73-78 százalékát éri csak el. A világszervezet azt is leszögezi, hogy a meglévő, nemek közötti egyenlőtlenség számos súlyos társadalmi probléma forrása.
A korlátlan lehetőségek hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban meglepő eredménnyel zárult az a felmérés, amelyet az amerikai nagyvállalatokban végeztek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen különbség van a női és a férfi vezetők képességei, eredményei között. A Business Week tudósítása szerint a felmérés eredménye meglepte magukat a kutatókat is, a női menedzserek rendszerint magasabb osztályzatot kaptak, mint férfi társaik. A vizsgált vezetői kritériumok nagy részénél a nők kerültek ki győztesen, és a munkatársak értékelésénél is a női vezetők kaptak kedvezőbb elbírálást. Az derült ki, hogy a női menedzserek jobbak a csapatmunkában, jobban tudnak másokat motiválni, mások véleményére figyelni, alaposabban átgondolják a döntéseiket, és kevésbé „utaznak” a dicsőségre. Ugyanakkor a stratégiai döntéshozatal és az elemzéskészítés tekintetében kedvezőbb pontozást kaptak a férfiak. Az OECD jelentése is meglepő újdonsággal szolgál, egészen pontosan azt szögezi le, hogy egy womanager kevésbé hajlamos a korrupcióra, mint egy manager. A USA Today című lap is foglalkozott a közelmúltban a nemek közötti különbség e területével. A lap elismeri, hogy a női vezetők sikeresebbek a kapcsolatépítésben és -tartásban, diplomatikusabban, simulékonyabban kezelik a konfliktusokat, de megjegyzi azt is, hogy a tapasztalat szerint a férfi vezetők jobb stratégák, és így könnyebben, gyorsabban hozzák meg a döntéseiket. Hátránynak tartja a lap azt, hogy a nők energiáit jobban lekötik a félelmeik vagy az önmaguk elfogadása, és ez bizonytalanságot szül, megnehezítve a karrierépítésüket és az elfogadtatásukat. 
A felmérésekből származó, meglepően pozitív eredmények minden bizonnyal bátorításként, biztatásként szolgálnak az ambiciózus hölgyek számára, azonban számolniuk kell a masszív előítéletekkel és a hagyományos női szerepekről való (részleges vagy teljes) lemondással. Az USA-ban már jelen van a nőkkel szemben gyakorolt pozitív diszkrimináció, számos vállalatnál - az említett előnyöket tudatosan alkalmazva - inkább womanagert választanak, mint managert. A valóságos állapotot azonban a USA Today „jó tanácsa” tükrözi leginkább: a nőknek be kell látniuk, hogy mindig is más elbírálás alá fognak esni.